Programs of the house

Vámház krt. 1-3.

+30
  • Architect:

    Pecz Samu
  • Built:

    1894, 1895, 1896, 1897
  • Build by:

    Budapest Székesfőváros
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    vásárcsarnok
  • Researched:

    2017

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A köznyelvben leginkább Fővám téri Vásárcsarnok néven emlegetett épületet a különböző cikkekben megtalálhatjuk Központi Vásárcsarnok, Nagycsarnok, valamint, ahogy a homlokzaton is olvasható I. számú Vásárcsarnok címen.

A Szabadság-híd pesti hídfőjénél található fedett piac háromszintes, mindegyiken kiszolgáló egységekkel. A 150 méter hosszú főhajót két oldalról hat-hat kisebb oldalhajó szegélyezi. A földszinti és emeleti szint egybenyitott, a felsőbb szint lényegében véve a falak mentén fut körbe és keskeny hidakon keresztül juthatunk át a szemközti oldalra. A földszinti árusok szabályos kis utcák mentén árulják portékájukat, az épület főtengelyében az utca szélesebb. A kovácsoltvas díszekkel borított bejáratot egy árkádsoron keresztül közelíthetjük meg, amely a csarnok teljes szélességében végigfut és ahova 13 boltozott kapun át juthatunk be. A fő homlokzat, a historizmus stílusának megfelelően szimmetrikus, öt nagyobb egységből áll. A központi elem a legnagyobb. Három hatalmas üvegablaka kitűnik a téglafalakból, a középsőn óra jelzi az időt. Két kőoroszlán figyeli a budai és a pesti oldalt, a homlokzat legmagasabb pontján pedig kőből faragott címer ékeskedik. Az épület Vámház körút felé tekintő frontjának két szélső eleme középkori bástyát idéz. A díszítést, a faragott alakzatok mellett a világosabb és sötétebb téglák bonyolult minták szerinti váltakozása adja. A tetőt a pécsi Zsolnay család mázas cserepei és kerámiafejei díszítik, ez utóbbiak azon csövek végein helyezkednek el, amelyek a megfelelő szellőzést biztosítják. A tetőszerkezet a századforduló környékén divatos vasszerkezet, ez a fő anyag a tégla és cserép mellett az épület belső díszítésének is. Az épület mind a négy égtáj irányában megtalálható grandiózus ablakai rengeteg fényt engednek be felülről.

Az épületre pályázatot írtak ki, erre a beérkező kilenc pályamű közül Pecz Samuét választották győztesnek. Pecz Samu 1854-ben született Pesten, építész tanulmányokat folytatott hazai, valamint német és osztrák egyetemeken. Közel 50 év munkássága alatt oktatott a műegyetemen és több tervpályázaton is nyert pályaműve, igaz ezek közül nem mind valósult meg, mint például a Szépművészeti Múzeum, amit végül más valaki terve alapján építettek meg. Azonban sok híres, ma is látható épület is kapcsolódik nevéhez, többek között a debreceni Kossuth utcai református templom, a fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia, a Magyar Nemzeti Levéltár épülete vagy a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtára. A Levéltár esetén a Zsolnay cserepek, az egyetemi könyvtárnál pedig a világos és sötét téglák használata lehet ismerős a szemlélőnek, visszagondolva a Központi Vásárcsarnok épületére.

Pecz egyik legszebb művének építkezését 1924-ben kezdték el. A helyszín kedvező volt, hiszen mind a szárazföldön, mind vizen könnyen megközelíthető. A Duna biztosította a vízi kereskedelmet. „Nem kicsinylendő tényezője lenne továbbá a csatorna a székesfőváros élelmezése ellátásának, minthogy ma is jó részben a tervezett csatorna mentén fekvő vidék látja el a fővárost élelmi czikkekkel, melyek a csatornán fognának… egészen a város belsejébe, a központi vásárcsarnok közvetlen közelébe szállittatni1 A parton létesített kikötőt egy 120 m hosszú alagút kötötte össze a piaccal. A szárazföldi szállítást a vasút is segítette, amelynek külön rakodóvágánya volt a Vásárcsarnokhoz kapcsolódva. A szállítmányozás így hazai és külföldi beszállítóktól is könnyű volt. Valamint alig pár méterre a csarnoktól itt működött a Fővámpalota, benne többek között a vámhivatal és a pesti pénzügyigazgatóság. Ma az épület a Corvinus egyetemnek ad otthont. A Vásárcsarnok az 1896-ban megépült Szabadság-hídnak köszönhetően a budai oldalról is könnyen megközelíthető volt.

Az épületet végül 1897 februárjában adták át három év építkezés után. Eredetileg pár hónappal korábban tervezték, ám a megnyitót el kellett halasztani a tető nagy részét elpusztító tűz miatt. A megnyitón részt vett Kamermayer Károly egykori polgármester is. Az ő hivatali ideje alatt indult meg az öt nagyobb vásárcsarnok beruházása, a Központi mellett például a Rákóczi téri, majd ezekhez csatlakozott a Batthyány téri 1902-ben hatodiknak.

A Belváros és Ferencváros határán elhelyezkedő Fővám téri vásárcsarnokban aztán állandó volt a nyüzsgés. A legkülönfélébb árukat lehetett beszerezni, többek között húst, halat, kenyeret, tojást, tej és tejtermékeket, zöldséget, gyümölcsöt vagy akár élő csirkét is. Ez utóbbit a főbejárattól távolabbi végén elkülönítve találhatták meg az emberek. Emellett olyan portékákat is vehetettek a kortársak, mint például cserépedények, fonott kosarak, cipők, szövetek, papíráruk. Az eladók csak és kizárólag az igazgatóság által biztosított bódékból árusíthattak, ezekért bérleti díjat fizettek, berendezéstől függően. Hiszen nagyobb költséget jelentett a bor, pálinka vagy halárusok számára elengedhetetlen hűtőrekeszek, mint a zöldség-gyümölcs árusok egyszerű pultjai.

A II. világháború alatt a bombázások nagy károkat okoztak itt is, többek között a Dunához vezető alagút hozzávetőlegesen 40 méteren beomlott, megsemmisült a baromficsarnok és beomlott az egyik oldalhajó. Az épületen végeztek a háború után felújításokat és a piac működött is egészen 1991-ig, azonban olyannyira életveszélyessé vált addigra a benntartózkodás, hogy elzárták a vásárlóközönség elől. 1994-re renoválták teljesen az eredeti tervek alapján, ekkor érte el mai formáját. Az esetlegesen hiányzó mázas díszeket a Zsolnay gyár pótolta. A pincében fejlesztették a lifteket, és megerősítették a szerkezetet, hogy több teherautó rakodhassa le szállítmányát biztonságosan. Emellett a hal- és savanyúság árusok is leköltöztek az alsószintre. A lejutást mozgólépcsők segítségével könnyítik meg.

A Vásárcsarnok egyik célközönsége ma már a turisták tömege, így a jól megszokott élelmiszerpultok mellett rengeteg szuvenírt vásárolhatunk a bódék közt bóklászva. Azonban nem csak a turisták kedvelt célpontja az épület, hanem az építészeti szakma is elismerte a rangos FIABCI Prix d’Excellence díjjal (1999), és azóta is a világ piacainak élvonalában található.

A teljes dokumentáció itt tölthető le

Sources

Events of the house