+2
  • Tervező:

    Paulheim István
  • Építés éve:

    1892
  • Építtető:

    nincs adat
  • Építő:

    Hudetz János
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Helyrajzi szám:

    29592
  • Második cím:

    Városligeti fasor 2.
  • Fotó:

    Ekés András
  • Kutatás:

    Molnár Fatime, Tóth Krisztina
  • Önkéntesek:

    Ertl Dóra, Balla Gábor

Leírás

Az épület leírása

Az elsősorban neoreneszánsz stílusjegyekkel rendelkező épület a Felsőerdősor és a Városligeti fasor sarkán helyezkedik el. Ugyan a Felsőerdősor 3. számú ház hátsó homlokzatához vezet egy szolgalmi út a Városligeti fasorból (ennek bejáratát a Fasoron futó kerítésszakasz jobb oldalán találjuk), és emiatt kapott egy második számozást is a ház, ám a Városligeti fasor 2. szám alatt hivatalosan nem lakik senki. Első pillantásra megtévesztő lehet, de a Városligeti fasor oldalán lévő jelenlegi bejárat, amely az alagsori tánciskolába vezet, egy ablakból lett kialakítva, ott eredetileg nem volt ajtó.

A három mezőre osztott főhomlokzat a Felsőerdősorra néz. A két szélső mezőben minden szinten egy-egy ablak, a középső mezőben öt pár ikerablak helyezkedik el. Az ablakok az alsó két szinten félköríves, a felső kettőn egyenes záródásúak, a második emeleten végig timpanonnal. A félköríves főbejárat a homlokzat bal oldalán helyezkedik el. Meglepő, de a kapu feletti szép kis utcatábla – benne a félkörívben futó utcanévvel – utólag került ide. Egy rézkarcon talált felirat alapján készíttette el egységes formátumban több ház utcatábláját a jelenlegi közös képviselő, Wertán Zsoltné Kinga.

Az eredeti tervek szerint a pincében mángorló, két mosókonyha, két előtér, két raktárhelyiség, valamint két fáspince volt. A földszint nyolc lakást foglalt magába, amelyek közül az egyik lakás csupán szoba-konyhás, a többi tágas, saját fürdőszobával és cselédszobával egyaránt rendelkező, 2, 3, illetve 4 szobás lakás volt. A fasor felé néző előkert már az eredeti terveken is létezett és máig fennmaradt. Minden emeleten egyaránt hét, cselédszobával ellátott lakást létesítettek. A Városligeti fasorra néző két szélső lakáshoz az első és a második emeleten máig egy-egy erkély is tartozik. Az épület az eredeti terveknek megfelelően ma is cseréptetős, alatta csapos gerendaszárral. A házban 1953-ban kezdődött meg a lakások átalakítása, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége hagyta jóvá az első megosztási tervet. Ezt több lakásleválasztás követte, a legutolsó dokumentum 1971-es. E terv szerint például a II. emelet 21-es 133,6m2-es lakást egy 66 és egy 67,3m2-es lakásra osztották fel. Az épületben jelenleg 44 lakás van.

Az udvar eredetileg teljes területében klinkertégla borítású volt, jelenlegi állapotában közepén kert van, amelynek különleges szigetelését úgy alakították ki, hogy az esővíz ne áztathassa a ház alapjait. A klinkertéglák körben megmaradtak. Az udvaron található két szobor eredetileg nem volt itt, később kerültek ide.

Előzmények

A környék korábban mezőgazdasági jellegű, ligetes, mocsaras, rendezetlen terület volt, szőlők, kertek borították. A 18. század végi városvezetés szerette volna a területet értékesebbé tenni és a városhoz csatolni: először eperfákat ültettek selyemhernyótenyésztés céljából a mai Városliget (korábbi nevein Ökördűlő, Városerdő) területére. Majd kiszárították a talajt, és egy széles, fákkal szegélyezett utat létesítettek a ligettől a város irányába, amely a várost az újdonsült kirándulóhellyel volt hivatott összekötni. Ez az út a mai Városligeti fasor, akkori nevén Stadtwäldchen Allée.1

A környéket a 18-19. század folyamán parcellázták föl villaszerű építkezések céljára: a terület így a főváros és a Városliget között építészetileg átmenetet képezhetett volna. A villaszerű építkezés tervét ezenkívül az is indokolta, hogy a 19. század vége felé már ott álló épületek szintén ilyen típusú épületek voltak – erre jó példa az Andrássy út harmadik szakasza.2

A Felsőerdősori ház is egy korábbi villa kertjének helyére épült: a földszintes Wurm-villa a korábbi számozás szerint a Városligeti fasor 58-59-es telkén helyezkedett el, 2750 négyszögöl területen3, amely a mai Felsőerdősor 1-13, a Benczúr utca 1-5, és a Városligeti fasor 2-4 számú házak területét ölelte föl.4 Pest egyik leggazdagabb polgára, Almay-Wurm József (1770-1854) a Valero családtól vette meg a telket 1815-ben, a villát ő építtette az 1830-as években. Gazdagságát mutatja, hogy a környéken ezenkívül még több, összesen közel 10 ezer négyszögölnyi telke volt. Halála után lánya, majd unokája, Tamássy Józsefné Rottenbiller Adél örökölte a szóban forgó telket, amelyhez még 1390 négyszögölnyit vásárolt, így megnövelve területét. Ezt a hatalmas telket parcellázták föl a 19. század végén 10 részre.5 A lakcímjegyzékek mutatják, hogy a telek közvetlenül a ház építése előtt még Rottenbiller Adél tulajdonában volt.6

A Wurm-villa mellett, részben a Felsőerdősor 1. számú ház területén állt 1860-1867 között a fából ácsolt, nyaranta működő Thália-színház.7 A szintén a polgárok szórakoztatását célul kitűző Lövöldével szemközt, és természetesen a kikapcsolódást szolgáló Városliget (Városerdő) közvetlen közelében helyezkedett el, így szerves részévé válhatott a környék élénk társasági életének. A színházban német nyelvű, könnyed darabokat játszottak.8 Vélhetően a színháznak állított emléket a házban a közelmúltig működő Thália Színitanoda.

A Wurm-villa lebontása után a telekre eredetileg tudományos és néprajzi múzeumot szántak, azonban 1885-ben elutasították Winter Vilmos ezirányú terveit.9 Majd 1891-ben engedélyezték a saroktelken a háromemeletes bérház építését.10

A Felsőerdősor mint útvonal nagy múltra tekint vissza, hiszen itt futott végig az 1772-ben kialakított híres Városárok (Liniengraben), amellyel egyrészt a pestis elleni védekezés céljából kerítették el a várost, ugyanakkor vámárokként is használták. Az árok nyomvonala a mai Boráros tértől a Lehel térig vezetett. A Lehel tértől a Dunáig ugyanis mocsaras volt a terület.11 A Városárok fontos természeti előzménye, hogy a Duna egyik hol kiszáradó, hol iszapos mellékágát, vagyis tulajdonképpen a város természetes határát használták föl a létesítésénél.12

Az Erdősornak (Wald Zeile) 1870-től különböztették meg alsó és felső szakaszát. A Felsőerdősor a város egyik kulcsfontosságú útvonala maradt, hiszen a Keleti és a Nyugati Pályaudvar összeköttetésében fontos szerepet játszott. A két pályaudvart a 46-os villamos kötötte össze, amely a Felsőerdősoron végig közlekedett.13 Az útvonal kulcsszerepét az is jelzi, hogy a harmincas években a környékbeli házak egy részét bontás fenyegette, hiszen Vágó József építész terve az volt, hogy a Keleti és a Nyugati pályaudvar között egy szélesebb utat hozzon létre.14 A sarokház másik oldalán, a Városligeti fasorban a 23-as villamos közlekedett. A sínek a fasor két oldalán futottak.

A házhoz köthető személyek

Az építőmester, Hudetz János (?-1931)15 nagy nevű szakember, régi építőmesteri család leszármazottja, sőt, fia, Béla is az építőiparban helyezkedett el, kőművesként.16 A főváros építészetében aktívan részt vett, az 1907-ben alapított Fővárosi Középítési Bizottságának, azon belül a magánépítési albizottságnak alapító tagja volt.17

Az építészek, Paulheim János: (1854-1908)18 és Paulheim István fivérek voltak, a híres mátyásföldi építész, Paulheim József (1848-1921) rokonai19, maguk is a város építészetének megbecsült szakemberei. Paulheim István tervezte például a Közraktár utca 12/A és 12/B épületeket, amelyek a 2017-es Budapest100 alkalmával nyitottak meg.

Fleischl Károly (1866-1946) szobrász az Országház több szobrát is készítette, és a Bazilikán is dolgozott. Ő alkotta a város első Kossuth-szobrát 1901-ben, amely a mai napig az V. kerület Szabadság tér 15. sz. ház tetőoromzatát díszíti.2021 Felesége operaénekes volt. Törzsvendége volt a szomszéd Cairo kávéháznak.22 Mivel jövedelme bizonytalan volt, hirdetéseket adott föl, melyekben szobrászati munkákat vállalt.23

Nemcsak a lakók emlékezete őrizte meg, de a távbeszélőnévsor is bizonyítja24, hogy a házban lakott Erdős Renée (1879-1956). Az írónő 1944-ig Rákoshegyen élt, egykori otthona ma múzeumként működik; élete késői szakaszában költözött a Felsőerdősorra egy barátnőjéhez.25

A házat Fleischer Antal (1889-1945) emléktáblája díszíti, az operaház karmestere 1919 és 1945 között a lakott az épületben.

Itt lakott Keil Lórántné Fáber Gabriella (1903–1982) festőnő, ahogy a ház másik emléktáblája is tanúsítja. Mesterei Madarász Adeline, Szőnyi István, Elekfy Jenő, Ferenczy Valér és Jaschik Álmos voltak. Tagja volt a KUT-nak és a Szinyei Alkotóközösségnek. Fia, Keil Béni ma is a ház lakója.

A környék lakóinak tudomása szerint az (egyik) első tulajdonos a Schirmann család volt, akiknek az utcában több házuk is volt. A család leszármazottai az államosítások után a Felsőerdősor 11-ben kaptak egy második emeleti lakást.

A ház további lakói, a teljesség igénye nélkül:

Zselénszky Róbert gróf
Dr. Szitár Ferenc törvényszéki bíró
Herberger Jolika: a házban született, 20 évvel idősebb nővére nevelte föl. Jolika egész életében itt lakott, 97 évesen halt meg.
Ágoston Béla 1 oszt. főhadbiztos- ezredes
Kertész Rezső takarmány-, termény- és gyarmatáru-nagykereskedő
Szekeres Simon műszaki cikkek ügynökségével és bizományával foglalkozó iparüzlettulajdonos
Kemény Zsigmond kereskedelmi utazó, aki ellen felesége, Gingold Kornélia válópert indított a következő ügyleírás szerint: “felperessel durván bánó, őt kilökéssel fenyegető, 1898 májusában, felesége távollétében, idegen nőt férfiruhában a lakásba vezető, illetve 1899.szept.22-én az Andrássy úton nyilvánosan arcul ütő és kurvának-ringyónak nevező alperes ellen indított válóper.26


1 Déry Attila: Budapest építészeti topográfiája Terézváros – Erzsébetváros: VI.-VII. kerület p. 652.

2 Az Épitési Ipar 10. évfolyam 1886-08-29 / 35. (504.) szám, címlap p. 1.

3 Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873) p. 103. In:

Magyar Műemlékvédelem. A Műemlékvédelmi Tudományos Intézet Közleményei XIII. (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

4 ibid. p. 342.

5 ibidem

6 Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1891-1892 (7. évfolyam) 2. rész. Házjegyzék A) Belterület VI. Kerület p. 69.

8 Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873) p. 189. In: Magyar Műemlékvédelem. A Műemlékvédelmi Tudományos Intézet Közleményei XIII. (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

9 Az Épitési Ipar, 1885 9. Évfolyam 1885-03-01 / 9. (426.) szám p. 85.

10 Épitő Ipar, 1891 15. évfolyam, 1891-03-04 / 9. (739.) szám, p. 79.

11 Fabó Beáta: A budapesti vámvonalrendszer változása a XIX-XX. században p. 72-73. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (Budapest, 1996)

12 Városárok (Rákosárok) a Nagykörút helyén http://egykor.hu/budapest/varosarok-a-nagykorut-helyen/2876

13 Varga Ákos Endre: Eltűnt belvárosi villamosvonalak 5. http://hampage.hu/trams/dozsakorutkoze/keletinyugati.html

15 Épitő Ipar – Építő Művészet, 1931 55. évfolyam, 1931-05-01 / 15-16. szám p. 70.

16 Épitő Ipar, 1912. 36. évfolyam, 1912-10-20 / 42. szám p. 423.

17 Épitő Ipar, 1907. 31. évfolyam, 1907-01-27 / 4. (1568.) szám p. 39.

18 Épitő Ipar, 1908 32. évfolyam, 1908-11-15 / 46. szám p. 434.

21 Dévényi Tamás DLA építész, Budapesti Műhely vezetőjének beszéde a Magyar szobrászok, szobrok, (épület)szobrászat ünnepén 2011.május 29-én http://yblegyesulet.hu/programok/szoborunnep/2011-3/

23 Budapesti Hírlap, 1908. április 28. évfolyam, 1908-04-02 / 81. szám

24 Budapesti Távbeszélőnévsor 1950. december (Budapest) 103. oldal

25 Albrecht Gyula: Jószívű, jó modorú, udvarias hölgy volt. Százhúsz éve született Erdős Renée, In: Magyar Nemzet, 1999. december 62. évfolyam, 1999-12-04 / 283. szám 1999. dec. 4 p. 23.

26 HU BFL – VII.2.c – 1898 – V.0319

A ház programjai