1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    Ferenczi Ágnes Flóra: A Bartók Béla út 50. története

    A Bartók Béla út 50. szám alatt található ötemeletes bérház Málnai Béla és Haász Gyula 1911-ben készült tervei alapján épült 1914-ben. A premodern stílusú épület egy szabálytalan alaprajzú telken, 4248-as helyrajzi számon helyezkedik el. Az épület egykor a Fehérvári út 48-as, majd 1920-tól a Horthy Miklós út 50. számot viselte; mai címét 1940-ben kapta.

    Az épület

    A ház építését megelőzően a térség a Duna árterébe tartozott. Az ekkori Fehérvári út mentén főként szántóföldek terültek el, egyedül a mai Gellért tér felé eső szakaszon állt pár épület. A terület nagy részét csak a szabályozásokat követően, az 1910-es években kezdték el beépíteni. Ekkor, 1914 végén készült el az egykori Fehérvári út 48. szám alatt álló ház is.

    A zárt utcasorba illeszkedő, ötemeletes, héttengelyes épület homlokzata szimmetrikus elrendezésű. Az építészpáros a középső öt tengelyt az első emelettől kezdve a beépítési vonaltól visszaugratva alakította ki, ezzel egy kis előteraszt, a barokkból ismert U-alakú cour d’honneurt – francia udvart – létrehozva. A földszinten ezt a területet beépítették üzletekkel, ezáltal az épület nem töri meg az utca üzletsorának vonalát. Az egyenes záródású főbejárat aszimmetrikusan, a középtengelytől jobbra eltolva helyezkedik el. Körülötte három egyenes záródású üzletportál kapott helyet. A földszint kváderezett, melyet a fentebbi emeleteken sima falfelület vált fel.

    Az első emeleten, az üzlethelyiségek felett találhatjuk a már fentebb is említett, kovácsoltvas korláttal ellátott teraszt, amelyet két oldalról öt emeletet átfogó, már az utcasorba illeszkedő szélső tengely keretez. Míg a két szélső tengelyen egyforma, szalagdísszel keretezett egyenes záródású ablakokat alakítottak ki a tervezok, addig az előudvar feletti öt tengely nyíláskiosztása változatosabb képet mutat. Kétoldalt három emeletet átfogó, szögletes zárterkélyek kaptak helyet. A fémből és üvegből készült elemek a homlokzat tagolására és mozgatására szolgálnak, ahogy a közöttük található erkélyek és ablakok kiosztása is ezt a hatást erősíti. A második emeleten az egyenes záródású nyílások előtt konzolok által tartott, kovácsoltvas korláttal ellátott kilépőerkélyek helyezkednek el, míg a harmadik emeleten íves nyílású ablakok tagolják az épületet. A második emeleti kilépőerkélyek alatti, konzolok közötti részeket négyszögletes keretbe foglalt virágornamentika díszíti. Egy emelettel feljebb három kör alakú dombormű (tondó) látható, ebből a középső növényi ornamentikát, a két szélső egy-egy szárnyas oroszlánt ábrázol.

    A középtengely legfelső két emelete az alatta elhelyezkedő három szint kiosztását követi. A negyedik emeleten a terasz mintájára egy erkélyt alakítottak ki Málnaiék, amely öt egyenes záródású nyíláson közelíthető meg. A legfelső, ötödik emeleten hármas nyílású íves loggia, kétoldalt pedig két-két egyenes záródású ablak kapott helyet. A főpárkányt konzolok tartják. Az épületet nyeregtető zárja le.

    A mai homlokzat néhány tekintetben eltér az eredeti tervrajzoktól. Az 1911-es rajzokon a bejárati kapu kovácsoltvas rácsozata sokkal díszesebb kialakítást kapott, az ötödik emelet íves erkélyei közé pedig díszítőelemeket álmodtak meg a tervezők. További eltérés még a padlástér három timpanonos, egyenes záródású ablaka, ami hiányzik a mai épületről.[1]

    A bejárati kapun belépve tágas előtérbe jutunk, amelynek falait geometrikus minta díszíti. Innen balra, egy íves nyíláson át vezet az út a díszes kovácsoltvas korláttal ellátott főlépcsőházhoz. A körfolyosós udvar a főbejárattal szemben elhelyezkedő ajtón közelíthető meg. A szabálytalan udvart nyitott függőfolyosó veszi körül. A jobbra található melléklépcsőn az épület hátsó szárnyának lakásai közelíthetőek meg.

     

    A tervezők: Málnai Béla és Haász Gyula

    Málnai Béla 1878. december 14-én született Budapesten. Mérnöki oklevelét 1901-ben szerezte a budapesti Műegyetemen. Az egyetem befejezése után több külföldi tanulmányutat tett Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Angliában. Hazatérve Lechner Ödön mellett dolgozott, amely idő alatt a Postatakarékbank munkálataiban is részt vett. Málnai nem vált Lechner formai követőjévé, másolójává, azonban a mester hatásától nem tudott teljesen függetlenedni. A szecesszió formakincsét, illetve a nemes anyagok használatának fontosságát Lechnernél sajátította el. Fejlődése szempontjából döntő jelentőségű a még Lajta Béla irodájában eltöltött idő, ahol főként a funkcionalizmus tett rá nagy hatást.[2]

    Málnai társával, Haász Gyulával 1907-ben alapította meg építészirodáját, amely egészen az I. világháború kitöréséig működött. Haász Gyula 1877-ben született, Málnaival egy időben szerezte meg diplomáját a budapesti Műegyetemen. Több tanulmányutat tett Franciaországban, Németországban és Olaszországban is. 1904-ben Bécsben tartózkodott, ahol megismerkedett az osztrák szecessziós építészettel, főként Otto Wagner, Josef Maria Olbrich és Adolf Loos munkáival. Haász valószínűleg már az egyetemi évei alatt ismerhette Málnai Bélát. Hasonló pályakezdésük és építészeti elveik közös vállalkozás elindítására sarkallták a két építészt. Ma már nehezen alkothatunk képet a tervezőmunka két társ közötti megosztásáról.[3] Zakariás G. Sándor Haász Gyulának tulajdonítja a tervezőmunka nagy részét.[4] Málnai özvegye és egyik munkatársa, Tálos Gyula szerint Haász szerepe inkább a gazdasági ügyekre korlátozódott.

    Málnai építészeti elvei jól nyomon követhetőek A Ház című folyóiratban, ahol 1908 és 1911 között szerkesztőként dolgozott. Az itt megjelent cikkekben látható, amint Málnai érdeklődése az új építészeti anyagok, főként a vasbeton felé fordult. Figyelemmel kísérte a külföldi építészet alakulását.[5] Málnai házait szemügyre véve folyamatos egyszerűsödés követhető nyomon 1909 és 1914 között. Épületei jellemzően zárt utcasorba illeszkednek. A Bartók Béla út 50. számú háznál megfigyelt cour d’honneur, illetve a fémből és üvegből szerkesztett zárterkélyek más munkáinál is megjelennek. Az Eötvös utca 29., a Budafoki út 4/b és a Székely Mihály utca 3. szám alatt álló házak mind ezt a mintát követik.

    Málnai A Ház szerkesztőjeként valószínűleg ismerhette a francia építész, Auguste Perret munkásságát. Perret nevéhez fűződik a XX. század egyik legfontosabb építőanyagának a Málnai által is kedvelt vasbetonnak első építészeti alkalmazása, amelyet korábban csak ipari, illetve mérnöki célokra használtak. Az 1903-ban épült Rue Franklin 25. szám alatt álló hatemeletes lakóépület az első, ahol a terheket nem a falak, hanem a szabályos távolságban elhelyezett vasbetonszerkezet hordja. A Bartók Béla út 50. számú ház esetében azonban fontosabb Perret másik újítása, az U-alakú elrendezés, amelyet a francia barokk kastélyépítészetből vett át. Ez a megoldás a telek jobb kihasználhatóságát eredményezte.[6] Feltehetően Málnaira és Haászra hatással lehetett Perret cour d’honneur-ös kialakítása, amelyet később több házukon is alkalmaztak.

     

    Az építtető

    Az építészpárost Kalmár Sándor és neje kérte fel az ötemeletes bérház tervezésére. Kalmár Sándor kezdetben hordóügynöki és bizományi üzlettulajdonosként tevékenykedett. Az 1900-as évek elején több jelentést írt az ország denaturált borszesz-szállításáról és annak árusításáról a Honi Ipar, a Budapesti Napló, a Hazánk és a Magyarország című folyóiratokban.[7] Kalmárnak városszerte több üzlethelyisége is volt. 1901-ig a Károly körút 10.,[8] majd 1904-ig a 8-as szám alatt volt egy-egy boltja.[9] 1905-től már szesznagykereskedőként szerepelt a „Törvényszékileg bejegyzett közkereseti- és betéti társaságok és egyéni czégek” listáján.[10] Kalmár karrierjének felfelé ívelését jelzi, hogy 1907-ben a MÁV igazgatósága 1200 hektoliter denaturált borszesz szállításával bízta meg.[11] Ezekben az években a Deák Ferenc tér 1.,[12] illetve a Ferenc József rakpart 38-as szám alatt működtette cégét.[13] Kalmár az 1910-es évektől kezdett el likőr-, rum és sósborszesz hideg úton való előállításával és ezek eladásával foglalkozni. 1916-tól a Dandár utca 25-ös,[14] az 1920-as évektől pedig a Ráday utca 52-es házban tevékenykedett.[15]

    Kalmár 1930-ban alapította a Fortuna rum-, és likőrgyár Rt.-t, amelynek székhelyét lakóhelyére, a Bartók Béla út 50-re jegyeztette be. A cég likőr, rum, gyümölcspálinka, borpárlat és alkoholmentes italok gyártásával és árusításával foglalkozott. Üzlethelyisége a székhelytől nem messze, a Horthy Miklós (ma: Bartók Béla) út 30-ban kapott helyet.[16]

    Kalmár Sándor tehetős üzletemberként több ingatlannal is rendelkezett. Kalmár Gyulával együtt a Ráday utca 52-es épületnek volt tulajdonosa.[17] 1914-ben 1118.404 koronáért vásárolta meg a Fehérvári út 38-as (ma: Bartók Béla út 40.) házat.[18] 1930-tól nyaranta a Kelenhegyi út 22. (később Mányoki út 5/b) számú épületben élt, amelyet maga építtetett Schöntheil Richárd építésszel.[19] A szesznagykereskedő valószínűleg még 1911 előtt bízhatta meg Málnai Bélát és Haász Gyulát a Bartók Béla 50. számú ház tervezésével, hiszen a tervrajzok 1911-re már készen voltak. Ennek ellenére az ötemeletes bérház építési engedélyét csak 1914. március 23-án adta ki a Magánépítési Bizottság.[20] Az építkezések közel egy év alatt lezajlottak. Kalmár 1915 tavaszán költözhetett be az első emeleten lévő lakásába, ahol évtizedeken keresztül lakott. A lakás ekkor öt szobából, egy hallból, egy fürdőből, egy kamrából, egy konyhából és egy cselédszobából állt.[21] 1939-ben a két teraszra nyíló szobával együtt a lakás egy részét leválasztották, amelyet egy külön bejárattal lehetett ezentúl megközelíteni.[22] Sajnos nem maradtak fent források arról, hogy a szesznagykereskedő meddig élt a Bartók Béla út 50. szám alatti házban. Az 1948-ban készült tervrajz az utolsó, ami még őt jelöli meg tulajdonosként.[23]

     

    Üzletek, társasági élet 

    A földszinten található üzlethelyiségek II. világháború előtti bérlőiről a korabeli lapokban találunk adalékokat. Ezekből kiderül, hogy az épület a kerületi társasági élet egyik nyüzsgő helyszínének számított. 1932-ben itt nyitotta meg kapuit a Szent Imre Városi Kaszinó, ahol a Kelenföldi Társaskör rendszeresen szervezett programokat és vacsorákat.[24] Ezenfelül a második emeleten egy sakkegyesület is működött, Budai Törekvés Sakkegylet néven.[25] Az 1930-1940-es években a Remény Gyógyszertár üzemelt az üzletek valamelyikében.[26]

    A háború utáni évtizedek sokáig meghatározták az üzletsor képét. Az 50-es években egy halakra és vadakra specializálódott közért, egy csemegebolt és egy népművészeti bolt költözött a földszinti helyiségekbe. Az élelmiszerbolt egészen az 1990-es évekig működött az épületben. Az 1900-as évek végén a Korona Kiadó nyitotta meg itt könyvesboltját.[27] A 60-es években a Bridzsélet című lap szerkesztőségének is a Bartók Béla út 50-es ház adott otthont.[28]

     

    Híres lakók

    A ház első bérlőiről az 1916-os Budapesti Czim- és Lakásjegyzék ad tájékoztatást.[29] E szerint tehetősebb emberek laktak az épületben. A lakók között voltak bírók, kereskedők, ügyvédek, banki dolgozók, hivatalnokok és jegyzők is.

    A ház leghíresebb lakója Móricz Zsigmond író volt, aki 1935 őszén költözött az épületbe. A korabeli lapok szerint második feleségével, Simonyi Máriával ekkor az V. emelet 1-es számú lakásban éltek.[30] Móricz 1924- ben ismerkedett meg a színésznővel, aki az Új Színház, a Magyar Színház és a Belvárosi Színház darabjaiban is játszott. Első felesége, Holics Janka az új kapcsolat láttán 1925 áprilisában az öngyilkosságba menekült. Az író ekkor külföldi utazásokkal próbált enyhíteni kínzó bűntudatán. Végül 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát. A házaspár egészen 1936. december 6-ig lakott a Horthy Miklós út 50-ben. Móricznak a költözéskor Simonyi Máriával való kapcsolata is véget ért.

    Móricz 1936 őszén ismerkedett meg hátralévő életének egyik legfontosabb szereplőjével, Littkey Erzsébettel, becenevén Csibével. A lányt Móricz mentette meg az öngyilkosságtól, amikor az a Bartók Béla úttól nem messzi Szabadság hídról akart a Dunába ugrani. Az író a nehéz sorsú lányt örökbe fogadta. Csibe elbeszéléseiből 1937 nyaráig összesen 28 novellát írt, Árvácska című regényének főszereplőjét pedig az egykori lelencgyerekről mintázta. Móricz egyik jó barátja, Kálmán Kata szerint az író szerelmet érzett a csupán húszéves Csibe iránt, azonban érzelmeit erősen titkolta mindenki előtt. Móricz 1937 legelején vonult végleg vissza Leányfalura, ahova a lány is követte.[31]

     

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. BFL XV.17.d.329 - 4248
    2. Mendöl Zsuzsa: Málnai Béla. Budapest, 1974, p. 10.
    3. Mendöl Zsuzsa: Málnai Béla. Budapest, 1974, p. 11.
    4. Zakariás G. Sándor: Újabb adatok Budapest építéstörténetéhez. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, Budapest, 1952
    5. Mendöl Zsuzsa: Málnai Béla. Budapest, 1974, p. 11.
    6. Andrew Ayers: The Architecture of Paris: An Architectural Guide. Fellbach, 2004, p. 243.
    7. Denaturált szesz. Budapest, 25. évf. (2001), 289 sz., p. 4.
    8. Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 12. évf. (1900-1901), 6. sz., p. 438.
    9. Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 12. évf. (1903-1904), 6. sz., p. 438.
    10. Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 17. évf. (1905-1906), 6. sz., p. 548.
    11. Denaturált borszesz-szállítás. Honi Ipar, 8. évf. (1907), 18. sz., p. 17.
    12. Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 17. évf. (1906), 6. sz., p. 548.
    13. Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 20. évf. (1908), 6. sz., p. 600.
    14. Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 27. évf. (1916), 6. sz., p. 746.
    15. Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 28. évf. (1922-1923), 1. sz., p. 449.
    16. Törvényszékileg bejegyzett közkereseti s betéti társaságok és egyéni czégek. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 28. évf. (1922-1923), 1. sz., p. 449.
    17. Fővárosi ügyek. Építő Ipar - Építő Művészet, 41. évf. (1917), 16. sz., p. 97.
    18. Ingatlanok forgalma. Budapesti Hírlap, 34. évf. (1914), 64. sz., o. n.
    19. Magánépítési engedélyek. Építő Ipar - Építő Művészet, 54. évf. (1930), 15-16. sz., p. 63.
    20. Fővárosi ügyek. Építő Ipar - Építő Művészet, 38. évf. (1914), 13. sz., p. 139.
    21. BFL XV.17.d.329 - 4248
    22. Ua.
    23. Ua.
    24. Ünnepi társasvacsora a Kelenföldi Társaskörben. Újság, 8. évf. (1932), 273. sz., o. n.
    25. 46 sakkegyesület küzd Bp csapabajnokságáért. Újság, 9. évf. (1933), 247. sz., p. 35.
    26. Szolgálati gyógyszertárak. Keleti Újság, 26. évf. (1943), 162. sz., p. 5.
    27. Korona Kiadó hirdetése. Köznevelés, 56. évf. (2000), 6. sz., o. n.
    28. Bridzsélet, 7. évf. (1965), 11. sz., p. 202.
    29. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 27. évf., 1916
    30. M. Pásztor József: Móricz Zsigmond kiadatlan leveleiből. Kritika, 6. évf. (1977), 8. sz., p. 12., valamint Móricz Zsigmond és Hegedüs Lóránt levelezéséből. Új Tükör, 22. évf. (1985), 33. sz., p. 15.
    31. Kálmán Kata – Varga Katalin (szerk.): A Csibe-ügy. Budapest, 2012

    Házak a közelben