• Tervező:

    Reiner Dezső
  • Építés éve:

    1929
  • Építtető:

    Rákosi Jakab
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    Lakóház és a Bethlen Téri Színház
  • Nyitva tartás:

    VASÁRNAP 10:00 - 17:00 // SUNDAY 10:00 - 17:00
  • Kutatva:

    2018, 2020
  • Fotó:

    Erdős Dénes
  • Kutatás:

    Marton Ildikó
  • Önkéntesek:

    Bacsa Ildikó, Meszes Tímea, Gádor Krisztián

Leírás

A Bethlen Gábor tér északnyugati részén elhelyezkedő hatemeletes épületet megrendelője után sokáig Rákosi-udvar néven emlegették. A lakóház érdekessége, hogy földszintjén erkélyes színháztermet alakítottak ki, amely ma Bethlen Téri Színház néven üzemel.

A Budapest Főváros Levéltárában őrzött iratok szerint [1] az építkezést Rákosi Jakab és felesége, Weiller Berta rendelte meg, az építész Reiner Dezső, a kivitelező pedig Wellisch Tibor volt. A ház vasbeton szerkezetű, az ezzel kapcsolatos tervezési és kivitelezési munkákat Raab Rezső, Baczó Andor, Breitenbach Vilmos és az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár műszaki osztálya végezte.

 

A háromszög alakú telekre épült ház karakterét a térre néző középrizalitos tömb és a hozzá körülbelül 60 fokban kapcsolódó két, rizalitszerű utcai szárny határozza meg, amelyek közül az egyik a Bethlen utcára, a másik az István utcára néz. Az előbbi homlokzata 2, az utóbbié 3 tengelyes. A rizalitszárny és a homlokzat találkozásánál emeletenként egy-egy erkélyt alakítottak ki. A főhomlokzat (a loggia mögötti ajtót nem számítva) 3+5+3 tengelyes. A homlokzatot a 2., 5., 7. és 10. tengelyen zárterkélyek, a 4. és 8. tengelyen erkélyek teszik mozgalmasabbá. Az alagsor és a magasföldszint osztópárkánnyal záródik, felülete vízszintesen csíkozott. Az ablak- és ajtónyílások feletti szemöldökpárkányok felfelé haladva egyszerűsödnek, a hatodik emelet pedig kissé visszahúzott a homlokzat fő síkjához képest. Az épület tetején címerrel és volutákkal díszített attikafal emelkedik, amely valaha a Rákosi udvar feliratot hordozta.[2] Az épületet a két oldalrizalit és a középrizalit felett manzárdtető, a köztük lévő szárnyakat nyeregtető fedi. A ház homlokzati terve nem ismert, de a Színházi Életben közölt korabeli fotó alapján megállapíthatjuk, hogy a homlokzat alig változott 1929 óta.[3] Az utcai bal oldali kis pavilont lebontották, helyét parkolók foglalják el. A tetőn a második világháború óta egy beton gépfegyverállás bújik meg, de az utcáról ez sem látható.

 

A ház terveinek kidolgozása már 1927-ben megindult, ám az engedélyeztetett vázlatokat 1928-ban módosították. Eltűnt a földszinti kis télikert, az előkertek vonalát lekerekítették. A főbejárattól jobbra tervezett garázs helyére üzlet került. Az alagsori mozi végül színházként nyitott meg, közben módosult a férőhelyek száma és a páholy kialakítása is. A mozi hosszmetszetéről fennmaradt rajzon már feltűnnek a csillárok, fali lámpák, az ajtók és páholyok díszei is.

 

A háznak két, különböző nagyságú belső udvara van, a főhomlokzatra merőleges szárnyban alakították ki a két lépcsőházat és a lifteket. Habár a második tervsorozatban az emeletekről nem maradtak fent rajzok, azok egész biztosan változtak a tervezés során, a ház jelenlegi állapotában ugyanis mind a belső udvarok és függőfolyosók alakja, mind a lakások mérete és beosztása eltérő az 1927-es első tervekhez képest. A lakások mérete az 1 szobástól a 4 szoba hallosig terjedt, attól függően, hogy a ház melyik részén helyezkedik el, de a fürdő még a legkisebbekből sem hiányzott. Lakásleválasztásokról csak néhány dokumentum tanúskodik az ötvenes évekből. A ház lakásainak száma mindazonáltal bővült: az 1989-es alapító okiratban 107[4], annak 2009-es módosításában pedig már 109 lakás szerepel.[5] Az új lakások egy részét az udvarra néző tetőtérben alakították ki.

 

Változtatások a színházban is történtek az évtizedek során, amelyeket legutóbb Ráday Mihály foglalt össze részletesen.[6] 1937-re a Bethlen téri Színház csődbe ment, mozivá alakítása után Hollywood Filmszalon néven nyitott újra és különböző neveken működött a 80-as évekig, amikor ismét színházként kezdték használni. Természetesen a funkcióváltások átalakításokkal is jártak. Az eredetileg galériás előcsarnokot álmennyezettel fedték le, a nézőtér iránya megfordult, karzatát és díszítését fekete lepel fedi.

 

A színházat magába foglaló bérpalota felépülését sokan nagy érdeklődéssel figyelték, a Színházi Életképes beszámolót jelentetett meg az építkezésről, és az abban részt vevő kivitelezőkről.[7] A szakma köreiben is feltűnést keltettek a Handlovics és Horváth Felvonóipar legmodernebb nagyteljesítményű felvonói, amelynek egyikéről (és az egyenruhás liftkezelőről) a cikk fényképet is közöl.

 

A lakatos- és redőnymunkákat Gerő és Győry lakatosáru- és redőnygyára készítette. A kor szaktudásának magas színvonalát bizonyítja, hogy ezek a redőnyök még ma is több lakásban problémamentesen működnek! A festő-mázoló munkákat az Angyal utcai Grünwald és Vásárhelyi cég végezte. Az összes fehér és színes falburkoló munkálatot Berényi Béla padló- és falburkoló vállalata készítette. Talán nem véletlen, hogy székhelye pont az Akácfa utca 4-ben volt, ahol a korabeli cím-és lakásjegyzék szerint Rákosi Jakab is lakott.

 

Nemcsak a lakások, hanem természetesen a színház is a legnagyobb igényességgel lett kialakítva. A teátrum fala gipszstukkókkal volt díszítve, amelyeket a Zimmermann és Lovász Könnyűstucco- és Mennyezet Díszgyára készített. A székeket a Thonet Mundus Egyesült Hajlított Fabútorgyár Rt. szállította. Az összes csillárt és falikart Nádor Lajos iparművész alkotta az Astra facsillárműhelyben, a Wesselényi utcában. Habár ezekből sok eltűnt az évtizedek során, szerencsére a nézőtéri mennyezeti csillár még ma is megcsodálható. A bérház és a színház villamossági munkáit, beleértve a színpadtechnikát is, arra a Klein és Bíró cégre bízták, amely már a Roxy-mozgó, az Uranus-mozgó, és még 15 másik mozi villamosberendezéseit készítette.

 

A Pesti Naplóegyik cikkéből azt is megtudhatjuk, hogyan nézett ki egy harmadik emeleti négyszobás lakás 1934-ben: „A Raitsits-lakás csupa kép és szobor. Az előszobában festmények, amelyeknek legnagyobb része lovakat, kutyákat, macskákat ábrázol. A hallban két nagy könyvszekrény Raitsits Emil könyveivel és megint képek. A dolgozószobában nincs más bútordarab, mint egy íróasztal és egy kerek asztal, mert a falakhoz bútorokat állítani nem lehet: a padlótól a mennyezetig minden kép. Néhány szoborállvány van a szobában, rajta egy-egy majomszobor, egy bronz viziló, egy bronz vizsla. A fotelen tigrisbőr és a festmények között két hatalmas portré: az egyik Raitsits professzort, a másik a feleségét ábrázolja.”[8]

 

A ház építtetője, Rákosi Jakab bádogosmesterből avanzsált építési vállalkozóvá. Neve gyakran felbukkant az Építő Iparban már az első világháború előtt is, főleg három- és négyemeletes házak kapcsán: 1906-ban a Szűz utca 5-7-ben[9], 1910-ben a Vas utca 3-ban[10] és a Mihalkovits utcában[11], majd 1911-ben a Mester utcában építkezett.[12]

 

Habár a Csikágó városnegyed házaiban főleg munkások éltek, a Bethlen téri bérpalotát más társadalmi rétegnek szánták a tulajdonosok. Erről sokat mesélnek a Pesti Hírlapapróhirdetései. Megnyitásakor a földszinten özvegy Farkas Dezsőné úri és női fodrászüzlete működött.[13] A lakásokat pedig így hirdették: „Háromszobás úri eleganciával bútorozott első emeleti balkonos, komfortos lakás 300 pengő havi bérért kiadó.”[14] A korabeli telefonkönyveket lapozgatva orvosok, gyárigazgatók, tisztviselők neveivel találkozunk a lakók között. Hogy ki volt Stern Izsó utazó vagy Fanta Ottó textilkereskedő, azt a további kutatásoknak kell feltárniuk. Azt viszont tudjuk, hogy itt élt Fekete József, a Bethlen téri Színház igazgatója.[15] A már fent említett Dr. Raitsits Emil nyugalmazott főiskolai tanár az Állatkert egzotikus állatainak háziorvosa, a magyar kutyafajták tenyésztésének ösztönzője volt. Hollósiné Klopfer René neve – igen elegáns – öngyilkossági kísérlete kapcsán maradt fenn a Pesti Naplóban: földszinti lakásában kinyitotta a gázcsapot, majd a konyhapadlóra terített szilszkin (sealskin, azaz fókaprém) bundájára fekve, hosszú selyemingben várta a halált – szerencsére hiába.[16]

 

A második világháború áldozatainak emlékét botlatókövek őrzik a kapuban. Band Sándort a nyilasok ölték meg 60 éves korában 1944 decemberében Budapesten, Kertész Tivadart a Don-kanyarban gyilkolták meg munkaszolgálatosként 1942-ben.

 

Abasári Rudolfné 1935-től több mint hetven évig élt a házban. Ő még emlékezett Kompa úrra, a jobb oldali pavilon cipészére, és a bódét elpusztító világháborús bombára. Dolgozott a földszinti borotvapengegyárban is. Értékes visszaemlékezését a Budapest  folyóiratban olvashatjuk.[17]

A ház programjai