+9
  • Építés éve:

    1942
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Nyitva tartás:

    SZOMBAT [SAT] - VASÁRNAP [SUN] 14:00–18:00
  • Helyrajzi szám:

    13918
  • Fotó:

    Katona Dóra
  • Kutatás:

    Szabó Ágnes
  • Önkéntesek:

    Lendvay Judit, Maurer Klimes Ákos, Pál Rebeka

Leírás

A Csalogány utca 26. címen álló házat 1942-ben építtette a Nagybátony-Ujlaki Rt. Nyugdíjintézete Árkay Bertalan tervei alapján.[1]


Szemelvény forrása: MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ, 1942. február 17. XXIV. évf. 46. sz. [HUNGARICANA]

A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. több nagy múltú vállalat egyesülésével jött létre 1928-ban. A társaság foglalkozott többek között téglagyártással, szénbányászattal, egyéb építési anyagok gyártásával, valamint ezek hajóztatásával. Számos telephelye volt, székhelye az egykori Vilmos császár úton (mai Bajcsy-Zsilinszky út) volt. Szénbányáit 1946-ban, egyéb üzemeit 1949-ben államosították.[2]

A lakóház tervezője Árkay Bertalan (1901–1971), akinek felmenői között több művész és építész is volt. Nagyapja, Kallina Mór (1844–1913) részt vett többek között a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, a Budai Vigadó és az egykori honvéd főparancsnokság tervezésében és építésében.[3] Édesapja, Árkay Aladár (1868–1932) festő és műépítész alkotott historizáló, majd később szecessziós stílusban is. A Budai Vigadót apósával, a városmajori római katolikus templomot fiával közösen tervezte.[4] Árkay Bertalan műegyetemi tanulmányai után édesapja irodájába került, később Párizsban és Bécsben is tanult és dolgozott. 1941-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. A két világháború közti időszakban igen keresett családi ház- és villatervezőnek számított.[5] Egyházi épületek terén is maradandót alkotott: édesapjával együtt tervezte a mohácsi Fogadalmi Templomot és a városmajori római katolikus templomot. További érdekesség, hogy a városmajori templom színes ablakai egykori felesége, Sztehló Lili (1897–1959) alkotásai. Árkay művei eleinte inkább art deco jellegűek voltak, később fordult a modernebb irányzatok felé. Templomain és a Csalogány utca 26. alatti bérházon is érezhető az itáliai novecento hatása.[6] 1949-től nyugdíjazásáig a Középülettervező Irodánál dolgozott, 1956 után főként egyházi megbízásokon. Festményeit jelentős külföldi kiállításokon is bemutatták. A család kiemelkedő munkásságát 2016 óta emléktábla őrzi a városmajori Kallina-villa homlokzatán.[7] A házat 1896-ban Kallina Mór és Árkay Aladár tervezte családjuk számára, leszármazottaik a mai napig ott élnek.[8]


Bejegyzés forrása: FACEBOOK [Budapest Folyóirat]

A lakóház Víziváros rendezési tervének köszönheti szokatlan Z alakú alaprajzát. Az 1937-es rendezési terv szerint javasolt a többemeletes beépítési mód a városrész jó elhelyezkedése miatt. Ugyanakkor a régi vízivárosi hangulat megőrzése érdekében szorgalmazza apró zöldterületek, előkertek létrehozását, mely egyebek mellett az utcavonal hátrább helyezésével valósítható meg. Az épület utcai homlokzata (az új szabályozási vonal) részben a régi beépítési vonal elé kerül, részben pedig mögé, ugyanis itt kezdődik a kiszélesített, parkosítani kívánt terület. Annak érdekében, hogy a járdafelület ne legyen túl szűkös, a földszintet árkádosan építették be. Ez a félköríves árkádsor olaszos hatást kelt, valamint emlékeztet a Víziváros múltjára, a városrész ugyanis egykor kereskedelmi csomópont volt. Az épület bejárata és előcsarnoka hátrébb helyezkedik el.[9]

Az építkezést régészeti feltárás előzte meg. 1942 tavaszán a telken vélhetően késő római kori koporsókat találtak, valamint középkori edényeket és edénytöredékeket. Utóbbi leletek egykori fazekasműhelyre utalhatnak.[10] A lakóépületről Ferkai András közölt részletes leírást, amelyből megtudhatjuk, hogy a négyemeletes lapostetős bérház szintenként 4 nagyobb (2 szoba és hall), valamint 2 kisebb garzont foglal magába. Tágas lépcsőháza élénkpiros kerámialappal borított, lépcsőkorlátja üveg, a fordulóknál pedig hajlított üveg – utóbbi azonban mára sajnos nem maradt meg. Homlokzata travertin lapokkal fedett, nyílásait kőkeret szegélyezi.[11] A házhoz a nyílászárókat a Haas és Somogyi Rt. készítette. A vállalat 1922-től a Frangepán utcában működött Haas és Somogyi Speciális Üveg Vasszerkezetek Gyára Rt. néven. Feltételezhetően ők gyártottak Magyarországon először faajtók helyett fémből, préselt acélból ajtókat, melyek a modern épületekhez kiválóan illeszkednek stílusukban.[12] A felvonót az Esső és Társai villamossági és műszaki vállalat készítette, telephelyük ekkor a József körúton volt.[13] A felvonógyár körülbelül 1913 és 1943 között működhetett, tulajdonosa Esső Andor volt, társtagja Pattantyus Géza mérnök. A társaság felvonók mellett gyári-, bánya- és erőátviteli berendezésekkel is foglalkozott.

A lépcsőház felé vezető előtér falát Mattioni Eszter (1902–1993) festő és képzőművész hímeskő mozaikja díszíti. Mattioni Eszter grafikusnak tanult az Iparművészeti Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1931 és 1942 között a Szolnoki Művésztelep tagja volt. Kedvelt témái a magyar népviselet és népművészet, csendéletek magyar tájakról és virágokról. Többször dolgozott együtt Aba-Novák Vilmossal, ennek hatása érezhető művein.[14] Pólya Ivánnal együtt a hímeskő technika megalkotója. Kezdetben színes kőporból és cementből készültek a mozaikok, később ezt Mattioni Eszter tökéletesítette és a témához illő természetes köveket faragott és vésett képei megalkotásához. Életpályájáról Gréczi Emőke 2017-es írása nyújt igen részletes leírást: az előteret díszítő Almát szedő nő című műve keveréke a hímeskőnek és más technikáknak, a mozaikszerű háttér mellett a központi figura bőre márványzúzalékból készült műkő öntvény.[15]

A házban 1942-től működött Jakab József ’Mágnás’ tápszerüzeme,[16] ahol készítettek sütőport, valamint fahéj, vanília és citrompótló porokat. Mindezek engedélyeztetéséről a Magyar Közlöny 1942–1946 között rendszeresen beszámolt. Az ötvenes évektől itt működött a PAX Ingatlaniroda. Itt élt dr. Csizmás Lajos V. kerületi, majd XI. kerületi elöljáró, Fejér Gyula gépészmérnök, felvonó- és villamossági vállalkozó, valamint Somsich Andorné özvegy női szabónő.[17]


Kép forrása: MKVM [HUNGARICANA], Kereskedelmi és vendéglátóipari számlák, 8. doboz, 5. HÁZTARTÁSI VEGYSZER [KD_i_1979.319.1.1]

1980-ban ruhatisztító szövetkezet üzemelt a házban: ez a Népszavában közölt fogyasztóvédelmi esetből derül ki, amely szerint a ruhatisztításkor a leadott 3 nadrágból 1 eltűnt, majd némi huzavona után az eset elszenvedője kártérítést kapott:

| „…olvasónk a Ruhatisztító Szövetkezet fiókjába (Budapest II., Csalogány u. 26.) tisztításra beadott három darab férfinadrágot. A megjelölt időpontra azonban csak kettő készült el. A második alkalommal már közölték vele, nem találják és adtak kitöltésre egy kárkövetelési lapot. Olvasónk a 700 forintos nadrág árának 80 százalékát kérte, ezért a postás által kivitt összeget nem vette át, kevesellte. A szövetkezet kártérítési bizottsága kérésünkre a panaszt felülvizsgálta, a korábban átutalt és visszaérkezett összeget 500 forintra emelte.”[18]

A földszinti üzletrészben 1982-től Vásárlóbár működött, mely üzletportál kialakítása Istvánffy Mária nevéhez köthető, ám kép nem lelhető fel róla. A Magyar Nemzet számolt be 1982. február 7-ei számában arról, hogy a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat szerződéses üzemeltetésre adta át többek között a 121. számú harmadosztályú Vásárlóbárt, a II. kerület Csalogány utca 26. címen.[19] A földszinten jelenleg a Csalogány 26 étterem működik.

A ház és környékének történetét egykori lakók elbeszélései alapján is megismerhetjük. A ház érdekessége, hogy építésekor központi melegvizes fűtést kapott az előtér, a konyha és a fürdőszoba, ám a nappaliba cserépkályhákat helyeztek el. A házban volt külön házmesterlakás, a nagyobb lakásokban pedig cselédszoba is. A ház 1942-es átadását követően rövid ideig maradt ép, újszerű állapotban, ugyanis a világháború során homlokzatát számos golyótalálat érte. A háborút követő években a földszinti üzlethelyiségekben is lakásokat alakítottak ki. Pinceszintjén légópince található, a lakók ezt 1956-ban a Moszkva téri események közelsége miatt ki is használták. A társasház ügyeit az egykori Házkezelési Igazgatóság (HKI) intézte. Építésekor bauxitbetont is felhasználtak, melyről utólag kiderült, hogy szilárdsága kevésbé megbízható. Amikor erre a HKI rájött, az egész épületet aládúcolták és évente folytattak statikai vizsgálatokat. Szerencsére azonban kiderült, hogy kis mértékben, főleg az erkélynél használtak bauxitbetont és ez nem veszélyezteti a ház szerkezeti épségét, így mintegy tíz év után az aládúcolást felszámolhatták. A bejárat mellett levő egyszintes kis épület körülbelül a hetvenes évekig maradhatott meg, valamint ekkortájt több telek üresen állt a környéken – kellő teret biztosítva az itt felnövekvő gyermekeknek.

A lakóházat a kilencvenes évek végén felújították, erkélyeit megerősítették, valamint a háború nyomait viselő kőlapokat is újakra cserélték. Lépcsőházát Somlai Tibor belsőépítész beválasztotta Budapest 1835 és 1945 között épült száz legszebb lépcsőháza közé.[20]

A ház programjai