Damjanich utca 58. lakóház
Adatok és leírás
A Dózsa György út és a Damjanich utca sarkán álló impozáns premodern bérpalotában olyan hírességek laktak, mint Vajda Zsigmond képzőművész, Németh Marika színésznő, Mészáros András karikaturista, Szilárd Klára festőművész és még sokan mások. Földszintjén 1912-ben nyílt meg az Andrássy étterem, kávéház és cukrászda.
Az épület és környezete
A Dózsa György út és a Damjanich utca sarkán, közvetlenül a két utca járdavonalán elhelyezkedő impozáns premodern bérpalota a Jónás fivérek tervei alapján készült, Jónás Dávid és neje legnagyobb saját beruházásaként. A 411 öles telken álló ingatlant 250 000 koronáért vásárolta a házaspár 1911 februárjában,[1] s a Jónás Dávid és Zsigmond által 1911-ben jegyzett tervek alapján épült fel az 5+1 emeletes, a klasszicizáló formákat premodern törekvésekkel vegyítő bérház.[2]
Szemelvény forrása: Építő Ipar, 1911. 35. évf. 14. sz. p. 143. [ARCANUM]
A Damjanich utca felől zárt beépítésben álló épület hattengelyes homlokzatát a második emelettől kéttengelyes loggiák tagolják, az első emeleten pedig a homlokzat teljes szélességében végigvonuló erkély található. A homlokzaton díszítőelemként a második emelet mellvédjein növényi indás domborművek jelennek meg. A Dózsa György út felőli kilenctengelyes homlokzaton a főhomlokzat formálását kissé módosítva az első, illetve az ötödik emeleten a homlokzat teljes szélességében átívelő erkély, a második-harmadik-negyedik emeleten a homlokzat megjelenését tagoló két-két háromtengelyes loggia, illetve a második emeleten a köztes ablakok alatt a főhomlokzathoz hasonló domborművek találhatók. A legfelső szinten a Városligetre néző műteremlakás, felette pedig tetőterasz kapott helyet.
A szóban forgó saroktelken egyébként először Lohr Antal tervei alapján Halzl Lipót építtetett egy földszintes házat 1863-ban,[3] majd 1896-ban Kováts Ferenc megrendelésére egy háromemeletes bérház épült itt. Az ezt felváltó, jelenleg is itt álló bérpalota eredetileg szintenként öt 170-180 m2-es lakásnak adott otthont, amelyekben egyebek mellett két szalon, két hálószoba, ebédlő, sőt két vécé is volt. A II. világháborút követő években a lakásokat előbb társbérletesítéssel osztották meg, majd leválasztásokkal több mint a duplájára emelték számukat.[4] A ház négyszárnyú, kéttraktusos kialakítású épület, amelybe a cselédlépcső mellett cselédlift is épült. A bérházat az Első Magyar Biztosító Társaság vette meg a Jónás-házaspártól 950 000 pengőért 1929-ben.[5]
Damjanich János (1804–1849) emléktáblája a róla elnevezett utcában.
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [user: Fekist]
Az épület utcaszinti részén 1969-ben állíttatta a Fővárosi Tanács az egyfajta „információs utcanévtáblaként” is szolgáló Damjanich János-emléktáblát, amely ifj. Kátay Mihály képzőművész alkotása. A zománctechnikával készült tábla közepén elhelyezett sziluettet körbeölelő osztásokban négy Kossuth-címer, illetve hat, ’48-49-es szabadságharc-korabeli katonai életre utaló kép, valamint egy felirat kapott helyet.[6]
A Damjanich utca határvonalként húzódott az Andrássy út környékének diplomatanegyede, illetve az 1890-es évek végén rohamléptekkel felépült, az alsó-középosztálynak otthont kínáló „Csikágó”[7] között. 1868-tól lóvasút járta végig az utcát,[8] a vonalat később villamosították, majd 1949 decemberében Sztálin 70. születésnapjának tiszteletére üzembe helyezték a 70-es trolijáratot.[9]
Az építészek
Jónás Dávid (1871–1951) és Jónás Zsigmond (1879–1936) a Műegyetemen szereztek diplomát, s Zsigmond tanulmányainak befejezése (1903) után közös tervezőirodát indítottak, aminek a keretein belül közös tervezőmunkájuk a fiatalabb testvér haláláig tartott. Az 1910 előtti pályaszakaszuk legjelentősebb épülete, amely egyben a magyar építészettörténet európai jelentőségű művének is tekinthető, a Szénásy és Bárczai Áruház a Szervita téren. Későbbi munkáik közül kiemelendő az Arany János utca 32. alatt található, ma az OSA Archívumnak helyet adó Goldberger-ház mint a főváros klasszicizáló premodern építészetének fontos példája.[10] A Dohány utcában található Tolnai Világlapja egykori székháza tekinthető talán legjelentősebb alkotásuknak.
Jónás Dávid és Jónás Zsigmond műépítészek (1913)
Kép forrása: Tolnai Világlapja, 1913. 13. évf. 19. sz. p. 13. [ARCANUM]
| | „Az idősebb, Jónás Dávid, reális gondolkodású és örökké számoló építész, míg a fiatalabb, Jónás Zsigmond a zseniális tervezőművész, a díszítés igazi mestere” |
– a Tolnai Újságpalota átadásának apropóján így írt a lap az építészpárosról.[11]
Élet a Damjanich utcai bérpalotában
A ház földszintjén 1912 júniusában nyílt meg az Andrássy étterem, kávéház és cukrászda, magát „családi találkozó- és szórakozóhely” -ként, „tiroli söröző”-ként határozva meg. A kávéház Novák András iparművész tanár által tervezett elegáns berendezéséről, amely teljességgel megfelelt a kifinomult budapesti kávéházi igényeknek, az Intérieur iparművészeti folyóirat is elismerően írt: „egyesíti a művészi szépet a kényelemmel, a kellemeset, az otthoniasat a célszerűvel”. A fotókkal is illusztrált cikkből az is kiderül, hogy
| | „A kávéházban lévő székeket Thonet Testvérek, az asztalokat és terrasz-berendezést Herzka Halász és Berger, a csillárokat Kovács Gyula és Társa, a fémnyomó munkákat Dipold János, az ezüstnemüeket Hacker Mór, a vasszerkezeti és terrasz-munkákat Vas Kálmán készítették.”[12] |
A vendéglátóhely élénk kulturális élet színtere volt: a megnyitást követően esténként Sovánka Nándor szórakoztatta zenekarával az étterem közönségét,[13] emellett bálokat, kabaréestélyeket rendeztek itt.[14] Szuterénhelyisége a Budapesti Athlétikai Klub (BAK)[15] birkózóedzéseinek, illetve ökölvívóversenyeknek is helyet adott, tartott itt edzéseket többek között a modern birkózás nemzetközileg is elismert alakja, az Európa- és nemzetközi bajnok Radvány Ödön is.[16]
Az egykori Andrássy kávéház belső tere (1912)
Kép forrása: Interieur, 1912. 1. évf. 9. sz. pp. 14-15. [EPA OSZK]
A kávéház a harmincas évek elején bezárt, berendezésére 1933 februárjában árverést írtak ki.[17] A volt vendéglátóegység helyiségeinek később kereskedelmi funkciót kaptak: festék-nagykereskedés,[18] majd a Cipészek és Csizmadiák Kisipari Feldolgozó Szövetkezete – 1953-tól Vörös Hajnal KTSZ – telephelye lett belőle. Ezt követően az Elit Ortopéd Méretes Cipőkészítő Ipari Szövetkezet méretfelvevő és javító fiókjaként funkcionált.[19] Napjainkban több kis üzlet, posta működik a bérház földszinti helyiségeiben.
A bérház a kerület mozgalmas pontján helyezkedik el: a Dózsa György út (korábban: Aréna út), illetve az épülettel szembeni egykori Felvonulási tér (ma: Ötvenhatosok tere) a Népköztársaság idején nemzeti ünnepeken (május 1., november 7., április 4.) a kommunista állampárti rendezvények, díszszemlék, felvonulások színhelye volt. De a korabeli fotók tanúsága szerint a lakók ablakukból nézhették akár az Autóklub 1963. júniusi nemzetközi gyorsasági autóversenyét, első budapesti Grand Prix-t is.
A ház lakói közül többen a tehetősebb társadalmi rétegekből kerültek ki, közöttük kereskedők, magánhivatalnokok, ügyvédek, vállalkozók, mérnökök, orvosok, illetve gyár-, és bankigazgató is található,[20] de például „házasságokat eredményesen, diszkréten közvetítő” társaságbéli özvegy irodája is működött itt a ’40-es évek második felében.[21]
Hirdetés forrása: Friss Ujság, 1949. 54. évf. 277. sz. p. 8. [ARCANUM]
Hirdetés forrása: Pesti Hírlap, 1928, 50. évf. 37. sz. p. 25. [ARCANUM]
A lakók között művészekből sem volt hiány: több neves alkotó otthonául is szolgált a Városliget közvetlen közelségében elhelyezkedő bérház. Egykor lakója volt Hauer Hugó[22] (Verő György,[23] 1857–1941) író, rendező, zeneszerző, karmester, Vajda Zsigmond[24] (1860–1931), a Parlament főrendiházi és képviselőházi társalgójának, illetve a képviselőház üléstermének falfestményeit is jegyző festő,[25] és Zöldi Márton (1854–1919) író, színész, hírlapíró.[26] Továbbá itt lakott egy időben Németh Marika[27] (1925–1996) Jászai Mari-díjas kiváló és érdemes művész, operett-énekesnő, színésznő, az Operettszínház örökös tagja, aki filmszerepeiről is ismert (pl. Mágnás Miska). Mészáros András[28] (1922–2007) karikaturista, grafikus, könyvillusztrátor, a Népszabadság karikaturistája. Utolsó éveit itt élte le Mambriny Gyula (1874-1928) hegedűművész, zenepedagógus.[29]
Az épületben működött a Dr. Hollós Gábor székesfővárosi tisztiorvos szerkesztésében megjelenő Közegészségügyi Értesítő lap, illetve a dr. Soltész Adolf kiadótulajdonos és szerkesztő által gondozott A Közlekedés közlekedésügyi havi folyóirat kiadóhivatala is.[30] Továbbá az 1912-ben létrehozott Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár Rt. is rendelkezett telephellyel az épületben.[31]
Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!
Források
- HU BFL - XV.37.c - 4244 - 33472
- Hutvágner Zsófia: Jónás Dávid (1871–1951) és Jónás Zsigmond (1879–1936): a szecessziótól a premodernen át a neoklasszicizmusig. In: Rozsnyai József (szerk.): Építőművészek a historizmustól a modernizmusig. Terc Kft., Budapest, 2018. pp. 176–205.
- HU BFL - XV.17.b.312 - 985/1863
- A mi Erzsébetvárosunk blog [Damjanich utca 58.]
- Magyarság, 1929. 10. évf. 157. sz. p. 21.
- Köztérkép weboldal [Damjanich János-emléktábla]
- Egykor.hu weboldal [Csikágó]
- Kötöttpályán weboldal [Lóvasutak Budapesten]
- Domonkos Csaba: Hetven évvel ezelőtt indult az első szovjet troli Budapesten – Születésnapi ajándék Sztálinnak. PestBuda weboldal, 2019.12.20.
- Hutvágner Zsófia: Jónás Dávid (1871–1951) és Jónás Zsigmond (1879–1936): a szecessziótól a premodernen át a neoklasszicizmusig. In: Rozsnyai József (szerk.): Építőművészek a historizmustól a modernizmusig. Terc Kft., Budapest, 2018. pp. 176–205.
- Hutvágner Zsófia: Jónás Dávid (1871–1951) és Jónás Zsigmond (1879–1936): a szecessziótól a premodernen át a neoklasszicizmusig. In: Rozsnyai József (szerk.): Építőművészek a historizmustól a modernizmusig. Terc Kft., Budapest, 2018. pp. 176–205.
- ká: Andrássy-kávéház. In: Interieur. Iparművészeti, kávéházi és színházi képes folyóirat, 1912. 1. évf. 9. sz. pp. 14–18.
- Népszava, 1912. 40. évf. 132. sz. p. 18.
- Pesti Hírlap, 1924. 46. évf. 262. sz. p. 44.
- Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1922-1923. 28. évfolyam. Franklin Társulat, Budapest, 1923. p. 194.
- Nemzeti Sport, 1921. 13. évf. 67. sz. p. 8.
- Budapesti Közlöny, 1933. 67. évf. 35. sz. p. 4.
- Fővárosi Közlöny, 1949. 60. évf. 29. sz. p. 132.
- N. Kósa Judit: Jubileumi cipők a Vörös Hajnaltól. Népszabadság Online, 2003.09.19.
- Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916. 27. évfolyam. Franklin Társulat, Budapest, 1916. pp. 1320-2486.
- Friss Ujság, 1949. 54. évf. 279. sz. p. 7.
- Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916. 27. évfolyam. Franklin Társulat, Budapest, 1916. p. 1648.
- Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon A-Z. Javított, átdolgozott kiadás. Arcanum [Verő György, Hauer Hugó szócikk]
- Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1922-1923. 28. évfolyam. Franklin Társulat, Budapest, 1923. p. 613.
- Művészet, 1902. 1. évf. 3. sz. pp. 153–162.
- Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916. 27. évfolyam. Franklin Társulat, Budapest, 1916. p. 2583.
- Film Színház Muzsika, 1957. 1. évf. 20. sz. p. 38.
- Tükör, 1968. 5. évf. 45. sz. p. 1.
- Buza Péter: Bagolyröpte Pest felett. In: Budapest, 2016. 39. évf. 9. sz. p. 3.
- Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916. 27. évfolyam. Franklin Társulat, Budapest, 1916. p. 865.
- Központi Értesítő, 1913. 38. évf. 30. sz. p. 792.