A ház programjai

Hankóczy Jenő utca 3/a

+5
  • Építés éve:

    1932
  • Épület funkciója:

    Balla-villa [családi ház]
  • Nyitva tartás:

    SZOMBAT [SAT] 10:00–13:00
  • Kutatva:

    2019
  • Helyrajzi szám:

    12197/2
  • Fotó:

    Polinszky Tibor
  • Kutatás:

    Édelmayer Zsófia
  • Önkéntesek:

    Tóvári László

Leírás

A II. kerületben járva számos olyan lakóházzal találkozhatunk, amelyeket Molnár Farkas az akkori értelmiségi középosztály számára tervezett. Ezek egyik ékes példája az 1932-ben épült Balla-villa. Balla Szigfrid Frigyes kereskedő és neje, Schwarcz Ibolya építtette a Hankóczy Jenő – 1930 és 1953 között Darányi Ignác[1] – utca 3/a szám alatti házat. A megrendelő a Magyar Kereskedelmi és Iparcsarnok főtitkára, felvilágosult szellemű ember volt, aki a modern művészetek iránt is nyitottságot tanúsított: mecénásként József Attila Külvárosi éj című kötetének megjelenéséhez a szükséges költségek egy részét ő fedezte.[2]


Észak-nyugati homlokzat: szolgálati lakás bejáratok és a később beépített emeleti fedett-nyitott terasz
Kép forrása: Jelenlegi lakók

Balláéknak fontos volt, hogy lakóházukat a legkorszerűbb elvek mentén tervezzék meg. Így esett a választásuk Molnár Farkasra, aki a 20. századi hazai építészet egyik legmeghatározóbb alakja, a weimari Bauhaus-iskola tagja, első itthoni képviselője, propagálója és egyik legjobb alkotója volt. Molnár Farkas 1931-ben nyitotta meg saját irodáját. 1932-ben Új Építés címmel Fischer Józseffel együtt megszervezte a CIAM (Congrès Internationaux d’Architecture Moderne) csoport második kiállítását a Tamás Galériában.[3] A vásáron a 20. század technológiai, művészeti és társadalmi átalakulásának építészetre gyakorolt hatásait mutatta be családiház-tervein keresztül.[4] Bár életművében a korszerű gondolkodás a várostervezéstől a lakásberendezési tárgyakig az építészet minden területére kiterjedt, a Balla-villán keresztül csak a kertvárosi házak építésének új irányelveit érintem, amelyeket Molnár Farkas röviden így foglalt össze:

| „Olyan házat akarunk, amely a lehető legnagyobb összeköttetést létesíti a bentlakó ember és a külső természet között. A házat meg akarjuk nyitni F. L. Wright hagyományait követve, teraszokkal és nagy ablakokkal, melyek mélyre húzódnak, hogy a szoba minden sarkából ki lehessen tekinteni. A természettel együtt akarunk élni, mégis a ház formájában, mint emberi teremtménnyel ellentétet alkotunk a természet jelenségeivel szemben. A ház tiszta geometrikus formája, éles megtöretlen körvonalainak rendszeressége, szemben a természet organikus formáival, a fák laza körvonalaival. Az épület tervének és technikai kivitelének ésszerűsége, precíz logikája teszi széppé. A természet pedig formájában szabad, organikus jellegében ellentétben áll a technika alkotta tárggyal. Ez ellentét kihangsúlyozása juttatja érvényre mindkettőt. Coudenhove-Kalegri írja a Technika apológiájában: Az emberi kultúra harc a természettel, ennek két útja van, az állat legyőzése az emberben, ez az etika, a másik a természet erőinek legyőzése, energiáinak kihasználása, ez a technika. E két út vezeti az építészt is, az építtetőt is a helyes, új házak felé.”[5]


Dél-nyugati, utca felőli homlokzat: alagsor fölé kikonzolozó nappali, U alakú sávablakkal
Kép forrása: Jelenlegi lakók

A kor emberének vágya volt, hogy meneküljön a túlzsúfolt levegőtlen belvárosi bérházakból és a városon kívüli, zöldebb területeken építsen magának házat. Ennek hatására kezdett el Budapest felkúszni az egykori szőlőhegyekre, és alakult ki a század elején Törökvészen is a jelenlegi telekosztás. A lejtős terepen épült emeletes villa szabadonálló beépítésű. Tömegformálását az egymás felett elcsúsztatott téglalap alapú hasábok határozzák meg, amelyek fedett-nyitott kertkapcsolattal rendelkező teraszt és nagy alapterületű, járható lapostetőket képeznek. A vázas szerkezet lehetővé teszi az alaprajzok és a tartószerkezettől függetlenített homlokzati falak szabad szerkesztését. A földszinti alaprajz gyakorlatilag egy tér, ahol a család társalog, szórakozik, zenél, étkezik, egyszóval él. Ez a lakótér déli irányban zárt erkéllyel fordul környezete felé, az U alakban elhelyezett ablaksoron át a Svábhegy teljes panorámája élvezhető. Hátrafelé szárnyas ajtókkal kapcsolódik a szélvédett teraszhoz. Az alsó szintet a térbe állított kétkarú lépcső és a mennyezeti síkugrás gazdagítja. Az emeleten két keleti tájolású hálószoba van, közvetlen tetőterasz-kapcsolattal. A gardróbhelyiség egy alacsonyabb szinten lévő, háromszög-tetővel fedett, nyugati tájolású teraszra nyílt, amelyet üvegfal védett a széltől.


Utcai homlokzat a 70-es évekből, az előző tulajdonos beköltözésekor
Kép forrása: Jelenlegi lakók

A családi ház alatt egy alagsori szint is található. Ez a szint, a lejtős terepviszonyokból adódóan, az utca felé kertkapcsolattal rendelkezik. Itt található két szolgálati lakás, az egyik feltehetően a cseléd, a másik a sofőr szobája lehetett. A cseléd a konyhán keresztül járt a tulajdonosi lakásba, amit a garzon bejárata melletti külső lépcsőről könnyen megközelíthetett. Hátrafelé, a terepszint alatt szenespincében folytatódott a legalsó szint. A homlokzati kialakítást – Molnár Farkas épületein általában érvényre jutó – dinamizmus jellemzi. A fehérre vakolt, mindenféle ornamentikát mellőző egyszerű tömegen a nyílászárók racionális elhelyezése feszültséget kelt, de az anyagszerű faltömegekkel a homlokzat összmegjelenése kiegyensúlyozottságot sugároz. Molnár Farkas saját szavaival így írt az általa tervezett házról:

| „Az alaprajz az építtető életfelfogása szerint alakul, pontosan követi az ösztönös igényeket, amelyeket az elv és a gyakorlat ellenőrzött. Az új társadalmi életforma kötetlenséget kíván, nyíltságot szeret, a régi merev reprezentációk helyett. A termek szimmetrikus ünnepélyességét, a hivatás szerint tagolt, felbontott, áttört, szabadon alakított tér váltja fel.”[6]


Kép a nappaliról, berendezése Kozma Lajos közreműködésével készült
Kép forrása: Somlai Tibor: Tér és idő – Lakásbelsők a két világháború között 1925-1942. Corvina Kiadó, Budapest, 2008. Jelenlegi lakó által szkennelt kép.

A ház jelenlegi állapotában is jól őrzi az avantgárd építészet jellegzetességeit, Molnár Farkas modern építészeti elveit, bár 1932 óta a ház lakói átalakították. 1936-ban még szintén Molnár Farkas tervei alapján garázst toldottak az épülethez. Később az emeleti ruhatár-öltöző helyiségből nyíló teraszt beépítették, így háromszobássá bővült az emelet. A II. világháborúban a villaépületet bombatalálat érte, ennek nyomát már csak a nappaliban állva lehet érzékelni, ahol az U alaprajzú ablak szemöldöke a helyreállítás óta meghajlott. Az alaprajz gazdaságos helykihasználását nemcsak a téralakítás, de a belső bútorozás is meghatározza, hiszen „a jól berendezett lakás egyik legfontosabb szükségletünk”.[7] Horányi Éva, az Iparművészeti Múzeum Bútorosztálya egykori vezetőjének köszönhetően rendelkezésre állnak fényképek az eredeti nappaliról, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a ház eredeti berendezése nem teljes egészében Molnár Farkas műve. Somlai Tibor belsőépítész szerint a beépített szekrényeket Molnár Farkas tervezte, a mobíliák és a polcrendszerek viszont Kozma Lajostól származnak.[8]

Balla Szigfrid Frigyes és Schwarcz Ibolya a század közepéig élhettek az általuk építtetett házban. A Budapesti Távbeszélőnévsorból tudhatjuk, hogy 1949-től dr. Ofner Alfréd vegyészmérnök volt erre a címre bejelentve.[9] Dr. Ofner Alfréd 1936-ban Gerő Manóval Újpesten alapította meg a Zsíralkoholgyár Rt.-t, amely a szintetikus ipari mosószergyártás nyersanyagát biztosította.[10] A vállalkozás az 1992-ben megalakult Egyesült Vegyiművek Rt. egyik jogelődje. Dr. Ofner Alfréd 1943-tól a Független Kisgazdapárt Tagja, későbbi országgyűlési képviselője. Szabadidejében a futballnak élt, az Újpesti Torna Egyesület elnökségi tagja volt. Pontosan nem tudható, hogy meddig lakott az egykori Balla-villában.

Dr. Ofner Alfrédot követően egy olasz származású család birtokába került a villa. Ők közel 30 évig éltek ott, majd 2016-ban adták el az épületet jelenlegi tulajdonosainak. A ház rengeteg átalakításon esett át az ő ottlétük alatt, az eredeti Kozma Lajos-féle bútorokat eladták, és a modernista belső világot a saját ízlésük szerint alakították át. A mostani lakók jobban figyelembe veszik, hogy a ház amelyben laknak, a Bauhaus egyik szép példája, és törekednek arra, hogy a házat az eredeti elképzelések mentén újítsák fel.


Kép a nappaliról, berendezése Kozma Lajos közreműködésével készült
Kép forrása: Somlai Tibor: Tér és idő – Lakásbelsők a két világháború között 1925-1942. Corvina Kiadó, Budapest, 2008. Jelenlegi lakó által szkennelt kép.

A Balla-villát mint a racionális modern építészet egyik korai és kiváló példáját műemlékké nyilvánították.

A ház programjai