A ház programjai

József körút 4.

  • Tervező:

    Schannen Ernő
  • Építés éve:

    1894, 1895
  • Építtető:

    Rémi Róbert
  • Építő:

    Sivirsky Antal
  • Épület funkciója:

    szálloda
  • Kutatva:

    2016
  • Helyrajzi szám:

    34661
  • Kutatás:

    Görbe Márk

Leírás

A Nemzeti szálló helyén a XIX. században még beépítetlen telek volt, mely egy Keglevits, majd egy Almásy birtok részét képezte. 1863-ban azonban már a keményítőgyárosként meggazdagodott Auspitz Róbert (1834-1907) volt a tulajdonos, aki a területet a mai József körút 2. szám helyén álló gőzfavágógyárának telepeként hasznosította. Auspitz később nevét Rémire magyarosította, és mint a Főváros Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési tagja, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja és az Egyesült Józsefvárosi Községi Pártjának és az Országos Lelencház Egyesületnek az elnöke jelentős szerepet töltött be Budapest életében. A vendéglátóiparban is hírnévre tett szert, ugyanis egy időben ő bérelte a Váci utcai Nemzeti Szállót, segítségével pedig több gyermeke a vendéglátóiparban helyezkedett el és olyan ingatlanokat béreltek, mint például a Fővárosi Vigadó, előtte a Hangli (akkor Rémi) kioszk, a Rémi mulató és az Erzsébetvárosi kioszk.

A Rémi Szálló 1896. március közepe körül (Erdélyi Mór felvételéről készült képeslap)

Rémi Róbert gyermekeinek – azok nagybátyjától, a szintén keményítőgyáros Rémi Antaltól származó – örökségét szállodaépítésbe fektette és ebből az összegből épült fel a Rémi (ma Nemzeti) Szálló, melyet minden gyermek egy kilenced részben birtokolt. Az épület tervezője, a kiváló, neobarokk stílusban alkotó építész Schannen Ernő volt, aki már 1892-ben tervezett a Dob utca 52. szám alatt egy bérházat Rémi Róbert – Zsigmond nevű fiának. Ekkor feltételezhetően mind az épület maga, mind az építésszel való együttműködés a megrendelő megelégedésére szolgált, ezért kérhették meg a családi szálló terveinek elkészítésére is 1894 júliusában. A Sivirsky Antal építőmester vezetésével felépített hotel 1895. december 20-án nyílt meg. A korabeli leírások egyöntetűen a Budapest legelegánsabb és legpompásabb szállodájának nevezik.

A Rémi Szálló (a kép jobb szélén) az 1910-es évek közepén (színezett képeslap)

A zártsoros beépítésű négyemeletes épület mind a mai napig szállodaként funkcionál. Historizáló stílusú homlokzata megőrizte eredeti állapotát, mindössze a bejárat fölötti 1896 tavaszán készült esővédő lett lecserélve az idők folyamán egy egyszerűbb vonalúra. Az épület földszintjének bal oldali ajtaján a kávéházba, a középen lévő három nyíláson a szállodába, a jobb oldali ajtón pedig az étterembe lehetett bejutni. A héttengelyes homlokzat első emeleti ablakainak díszes gipszstukkóval díszített enyhe íves lezárású nyílásai felett erőteljes osztópárkány található. Az e fölött elhelyezkedő két emeletet óriáspillérek osztják öt részre. A félköríves lezárású ablakok díszítésében feltűnnek a Schannen épületein gyakori gipszstukkó puttófejek is. A szintén erőteljes párkánnyal elválasztott emeletet összekötözött kezű rabszolgákat formázó herma-pilaszterek tagolják. A szint két oldalán lévő duplaablakok felett egy-egy kiterjesztett szárnyú gipszstukkó sas látható. A belső udvaron egymás felett lévő falfülkéiben az évszakokat megjelenítő allegorikus nőalakok (Flora, Ceres, Diana, Hekaté) szobrai kaptak helyet.

A Nemzeti Szálló belső udvarának stukkószobrai: Ceres, Flora, Diana (A szerző felvétele)

A Rémi szálló pincéjében a konyhák, a jégverem, valamint a bor- és sörpincék sorakoztak. A földszinten a bejárati ajtóval szemben indult a központi lépcsőház, mely mögött a belső udvaron télikert került kialakításra. Az ettől jobbra eső helyiségekben vendéglő, a balra esőkben kávéház működött. A négy emeleten a vendégek szobái helyezkedtek el – az utcára felé szintenként 5, a belső udvar két oldalán szintenként 4-4 szoba lett berendezve. A padláson lomtár és fehérneműraktár volt található. A belső terek lenyűgöző kialakításához számos fényűző anyagot használtak: nemes-, karszt- és süttői márványt, Zsolnay-féle majolikát, valamint terazzopadlókat, mely utóbbiakat a Magyar Királyi Operaháznál is dolgozó olasz Luigi de Pol cége készítette. Az étterem berendezéséhez Thonet-féle hajlított fabútorokat és Hüttl Tivadar féle porcelánokat vásároltak. A szobák is a legnagyobb kényelemmel kerültek berendezésre „angol mosdó asztalokkal (állandó meleg és hideg vízzel), villamos világítással, központi gőzfűtéssel” és valódi „vacuum cleanerrel”.

Magyaros étterem a Nemzeti Szálló pincéjében, 1940-es évek (képeslap)

A Rémi szálló első igazgatója Rémi Róbert veje, dr Menyhért Vilmos lett, aki később orvosként a cukorbetegség kutatásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. A szálló kávéházát, melyet „aranyozott kalickaként” aposztrofáltak a korabeli lapok, Rémi másik veje, Egerváry Géza bérelte. A szálloda neves vendégei közé tartozott Gárdonyi Géza, valamint Rigó János cigányprímás és felesége, Ward Klára amerikai milliomosnő, aki első férjét, Chimay-Caraman belga herceget a zenész kedvéért hagyta el. A pár mézesheteit is itt töltötte és állítólag ekkor találta ki – az itt dolgozó cukrász az ifjú férjről elnevezett rigójancsi süteményt. A harmincas években itt szállt meg többek között Medveczky Károly gazdasági főtanácsos, vitéz dr Van der Venne Arnold, bécsi főkonzul, Bárány István Európa bajnok úszó, és persze ne feledkezzünk meg Lőrinczy László hajdúnánási sertésnagyhízlalóról sem. A Nemzeti Színház közelsége miatt számos színész is megszállt a hotel falai között, így például a második világháború után Bessenyei Ferenc lakott itt huzamosabb ideig. 

A Nemzeti Szálló egyik szobája, 1950-es évek (Dollinger-Bakonyi fényképe utáni képeslap)

A Rémi kávéház neves vendégei voltak olyan irodalmárok, mint Tóth Árpád, Karinthy Frigyes és Bródy Pál, majd a húszas években a Keleti pályaudvar közelsége miatt vidéki nagykereskedők törzshelyévé vált.

A Rémi szálló tulajdonjogát fokozatosan adták el a Rémi-örökösök, így 1927-ben a teljes ingatlan az Első Magyar Serfőzde tulajdona lett. 1929-ben vette fel a Nemzeti Szálló nevet. A második világháború előtt az Uniti szállodalánchoz, a Hungária Nagyszálló vezetése alá került, majd az államosítást követően a Hungarhotels szállodalánchoz tartozott, melytől a Pannónia szállodalánc vásárolta meg. 1993-ban a privatizáció során az Accor szállodalánc tagja lett. A legutolsó felújítása 2012-ben történt – többéves szünet után ekkor nyílt meg újra lélegzetelállítóan modern belsővel, de megtartva az épület eredeti fényűző eleganciáját.

A Nemzeti Szálló, előtérben a bontás alatt álló Nemzeti Színházzal, 1965. Fotó: Fortepan/Gesztesi Albert

A ház programjai