A Károli Gáspár tér
A XI. kerületben található Károli Gáspár teret ma az Ulászló (korábban: Magyarádi[1]) utca, a Könyves György (korábban: Zsoltár[2]) utca és a Magyari István (korábban: Biblia[3]) utca határolja. A téren többségében többlakásos társasházak állnak, amelyek az 1930-as években épültek, továbbá erre néz az 1926 és 1928 között neoromán stílusban épült Kelenföldi Evangélikus templom hátsó homlokzata, amit Schulek János tervezett.[4]
Budapesti térképek 1908-ból, 1912-ből és 1937-ből
Képek forrása: Arcanum Térképek [HUNGARICANA]
A Magyar Országos Tudósító 1931. szeptember 26-án kelt kézirata szerint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a Lenke út, Fadrusz utca és Fehérvári út közötti névtelen teret Károli Gáspár térnek nevezte el.[5] A Lenke út a mai Bocskai útnak felel meg, így a tér eredetileg sokkal nagyobb területű volt, mint mai állapotában. Az 1908-as térképen ez a nagy terület még egyben volt,[6] majd az 1912-es térképen látható a Zsoltár utca és a Károli Gáspár tér felirat, de utólagosan bejegyezve.[7] A Közmunkák Tanácsa a Károli Gáspár térrel egyidőben, 1931-ben nevezte el az abból kiinduló utcát Zsoltár utcának.[8] Az 1937-es térképen már a Biblia utca is szerepel.[9]
Szemelvény forrása: Magyar Országos Tudósító, 1931.09.26. 13. évf. 218. sz. p. 157. [HUNGARICANA]
Az újbudai zsidóság
A történetírás általában véve a VII. kerülettel, azon belül is Belső-Erzsébetvárossal foglalkozik a budapesti zsidóság kapcsán. Pedig nemcsak Pesten, hanem a főváros másik két ősi városrészében, így Budán és Óbudán is jelentős zsidó közösség élt. A budai Várnegyedben már a középkorban, 1250 körül megtelepedtek a zsidók, a városalapító IV. Béla király hívására. „Sorsuk ettől fogva hullámzóan alakult” - írják a Flódni weboldalán. Kiűzetések és visszahívások váltották egymást, mígnem Buda 1686-os visszavételekor a keresztény csapatok a török védőkkel együtt a zsidó közösség nagy részét is lemészárolták, aki maradt, azt „rabszolgasorba vetették”. Egy évszázaddal később, II. József rendelkezéseinek nyomán telepedhettek le újra a városban, így a budai oldalon is.[10]
A budai hitközség a XX. század elején kezdett el erősödni, a hitközség tagjainak létszáma 1900-1920 között 500-ról 7.000-re emelkedett. Egymás után alakultak meg a különböző művelődési intézmények, cserkészcsapatok, lett legényotthon, énekkar, majd létrejött az elemi iskola is. A budai zsidó hitközség egészen 1949. december 4-ig önállóan működött. A II. világháborút megelőzően Budán három zsinagóga szolgálta a hívőket: (1) az Öntőház utcai, melyet 1866-ban avattak fel és szenvedett olyan súlyos sérüléseket a II. világháború alatt, hogy végül lebontásra ítélték, (2) az ún. Újlaki Zsinagóga, mely a mai napig működik a Frankel Leó utcában és végül (3) a Bocskai út 37. szám alatti Szent Imre-városi zsinagóga, mely a budai hitközség szerves részét képező lágymányosi (kelenföldi) zsidóság számára épült 1936-ban. Megépülése előtt a környék kisebb lakásaiban működtek imahelyiségek. A lágymányosi/kelenföldi zsidó közösség tulajdonképpen az önálló XI. kerület megszületésével együtt kezdte meg tevékenységét.[12]
| | | „Haladéktalanul dűlőre kell juttatni a lágymányosi templom építésének ügyét, mely már annyi év óta húzódik, halasztódik. Haladéktalanul, nem riadva vissza semmi nehézségtől, nem kímélve semmi áldozatot. A lágymányosi vidék zsidó híveinek egytől-egyig nagy áldozatot kell hozniuk e templom felépítése érdekében és meg kell indítani a legkisebb idővesztegetés nélkül egy hatalmas akciót, hogy a templom minél előbb, legkésőbben a legközelebbi tavasszal hozzá lehessen fogni.”[11] |
Zsombolyai utca 6. - Bocskai út sarok, a TIT Természettudományi Stúdió (előtte lágymányosi zsinagóga) épülete (1989)
A képet készítette: Mundrák Attila
Kép forrása: Fortepan [HUNGARICANA] [képszám: 130092, adományozó: Fortepan/Album017]
1944-ben, rövid idővel a német megszállás után, a hatóságok raktár céljára vették igénybe a Bocskai úti templomot, majd Budapest ostroma idején, 1944-45 telén a német hadsereg istállónak használta az épületet. 1950-ben államosították, és 1966-ban adták a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kezelésébe. Nem sokkal később, 1969 decemberére a TIT Természettudományi Stúdiója működött falai között.[13]
Az eredeti villaépület
Az eredeti villaépületet feltehetően bizonyos Szepesi Gyula építtette az 1920-as évek második felében. 1926. júniusában több folyóirat ingatlanforgalmi rovata is hírt adott róla, hogy a 4368/18 helyrajzi számú, akkoriban még Magyarádi úti telek vagy ingatlan tulajdona a Földhitelbank Részvénytársaságról - 3.066 aranykorona ellenében - Szepesi Gyulára szállt.[14][15]
Szemelvény forrása: Építő Ipar - Építő Művészet, 1926. 50. évf. 23-24. sz. p. 102. [ARCANUM]
Szemelvény forrása: Friss Ujsag, 1927. 32. évf. 92. sz. p. 10. [ARCANUM]
Ugyanebben a hónapban (és érdekes módon az adásvételről szóló híradások előtt pár nappal) jelentek meg az új tulajdonos építkezéséről szóló bejegyzések is: Szepesi földszintes lakóház építésére kapott engedélyt.[16][17] A ház viszonylag hamar elkészülhetett, és vélhetően a tulajdonos is gyorsan beköltözött: 1927-ből egy hirdetésre akadunk, melyben a Magyarádi út (Károli Gáspár tér) 5. illetőségű Szepesi takarító állást kínál, fizetség gyanánt pedig egy szoba-konyhás lakást ajánl fel - talán épp itt, az 5-ös számban?[18] Amennyiben a napi- vagy szakmai lapok és közlönyök különféle rovatai és hirdetései nem elég meggyőzőek a tulajdonos kilétét illetően, eredeti tervek híján érdemes a Budapesti czím- és lakásjegyzék releváns kiadásait böngésznünk. A húszas években két ízben adták ki a jegyzéket, egyszer az 1922-23-as évekre vonatkozóan, egyszer pedig 1928-ban. Az 1928-as kiadás elsőre némi kétségre ad okot: Ház- és telekjegyzék fejezetében - mely a fővárosi telkek és ingatlanok tulajdonosairól ad számot - nyoma sincs sem Szepesi Gyulának, sem a Magyarádi út 5.-nek, sem pedig helyrajzi számunknak. 4368/18-as helyrajzi számon nincs nyilvántartva épület, de még telek sem.[19] Két gondolattal igyekszünk eloszlatni az aggályokat. Egyrészt: mint minden nyilvántartásban - főleg, ha ilyen grandiózus -, a Budapesti czím- és lakásjegyzékben is lehetnek hibák vagy hiányosságok.
Szemelvény forrása: A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május. Magyar Királyi Postavezérigazgatóság, Budapest, 1939. p. 423. [HUNGARICANA]
Másrészt: ezek a jegyzékek sosem képesek a pillanatnyi állapotot mutatni, hiszen összeállítóik - értelemszerűen - mindig a kiadás évét megelőző, különféle nyilvántartásokból, adatbázisokból dolgoztak. Ha a tulajdonlásra nem is derül fény az 1928. évi kötetből, azt talán még megtudhatjuk, hogy (a jegyzék szerint) hol lakott Szepesi Gyula - ehhez a kötet Budapest székesfőváros lakosainak név- és lakásjegyzéke részét kell fellapoznunk. A lakásjegyzék fejezet összesen négy Szepesi Gyulát mutat: egy gépészmérnököt (Abonyi utca 25.), egy magántisztviselőt (Simor utca 7-9.), egy magánzót (Lónyai utca 26.), és végül egy részvénytársaság üzemmérnökét (Budafoki út 13.).[20] Egy kis időbeli ugrassál visszafejthető, hogy négyük közül melyik lehet a mi emberünk.
Az 1939-es budapesti telefonkönyv alapján végre össze tudunk kötni egy Szepesit a Károli Gáspár 5. címmel. A regiszter szerint a házban lakó Szepesi Gyula okleveles gépészmérnök volt, nevében pedig a ‘vitéz’ előtagot viselte.[21] Foglalkozásuk alapján a magántisztviselő és magánzó Szepesiket azonmód diszkvalifikálhatjuk a tulajdonosok közül, maradt hát egy egyértelműen gépészmérnökünk és egy üzemmérnökünk. Az Abonyi utca 25. Szepesi Gyulája viszonylag sokat hirdetett a korabeli lapokban. Ezekből a hirdetésekből kiderül, hogy vezetéknevét valójában Szepessyként és nem Szepesiként írta, valamint még hosszú évekig a zuglói címen volt megtalálható[22][23][24] - mindez persze nem zárja ki, hogy rendelkezett volna egy újbudai ingatlannal. Ám az 1909-es házassági anyakönyve végleg kiejti őt rögtönzött tulajdonosi vetélkedőnkből: az eredetileg Rosner családnevet viselő Szepessy Gyula és Kornstein Edit 1909. december 23-án házasodtak össze, vallásuk tekintve mindketten izraeliták voltak.[25] A Vitézi Rend Kis Kátéja pedig kimondta: „vitéz csak az lehet, aki magyar fajának eleje…”[26] A rendet Horthy Miklós kormányzó alapította 1920-ban. Olyan személyek kaphatták meg e rangot, akik „háború idején kitűntek a nemzet szolgálatában”. A rend tagjai földbirtokot, ún. vitézi telket kaptak és nevükben használhatták a ‘vitéz’ előnevet (ennek feltétele volt, hogy ha szükséges, magyarosítsák vezetéknevüket). A rendet bemutató Wikipédia szócikk közzétesz egy rövid idézetet Horthy Miklós egy Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett leveléből:
| | | „Alapításánál főleg a fajnemesítés gondolata vezetett. (...) Az ősi nemesi inszurrekció ez újabb formájával egy mindhalálig megbízható magyar alakulatot akartam, úgy a kívülről jövő támadás, mint a belső destruktív erők újbóli forradalmi kísérlete esetén örök időkre a főkapitány rendelkezésére állítani. Hogy ez a sereg mindég megbízható legyen, fő a származás és az erkölcsi körülmények tisztasága, az erkölcsi alap, valamint az egészséges vér. A vitéz csak engedéllyel házasodhatik, idegen fajból származót csak akkor veszünk fel, ha 100%-ig magyarul érez, megbízható, és maga kéri a névmagyarosítást. A legbátrabb és legjobban dekorált zsidó is ki van zárva.”[27] |
Az eredeti villaépületét tehát minden valószínűség szerint egy részvénytársaság üzemmérnöke építtette. Egy 1943-as keltezésű közjegyzői okirat az üzemmérnök munkaadójáról is lerántja a leplet: vitéz Szepesi Gyula (lakhely: Károli Gáspár tér 5.) a Magyar Posztógyár Rt. cégvezetőjeként járt közben egy aláírás hitelesítéséről szóló nyilatkozaton.[28] A Magyar Posztógyárat Weiss Manfréd és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapította 1920. november 17-én, gyártelepe Csepelen működött,[29] 1948-ban államosították.[30]
Magyar Posztógyár R.t. csepeli gyártelepe [Grafika] (1927)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01477177]
A Budapesti Műszaki Egyetem egy ‘80-as évekbeli tanácsülési jegyzőkönyve részletes szakmai leírást is tartalmaz: Szepesi Gyula 1897-ben született Hajdúböszörményben, gépészmérnöki oklevelét 1922. június 26-án szerezte. Diplomaszerzését követően 1951-ig a Magyar Posztógyárban dolgozott üzemmérnöki, főmérnöki beosztásban. 1951 és 1952 között a Budapesti Műszaki Egyetem Vízerő és Emelőgépek Tanszékén volt laboratóriumi főmérnök. Ezt követően nyugdíjazásáig a Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat Műszaki Osztályát vezette. 1968-69-ben a BME Vízgépek Tanszékén dolgozott tudományos munkatársként. Két alkalommal Kiváló Dolgozó kitüntetésben is részesült. 1972-ben a BME aranydiplomájában részesült. Az 1983-as tanácsülési jegyzőkönyv szerint Szepesi ez idő tájt a 12. kerületi Csörsz utca 5.-ben lakott.[31] A húszas évek végi Budafoki út 13. minden bizonnyal Szepesi Gyula Kassák Lajos utcait megelőző lakhelye volt. A házasságkötéséről szóló 1926. szeptember 3-i újsághírben[32] ugyanezzel a lakcímmel szerepelt.
Házasulandók rovata (1926)
Szemelvény forrása: Magyarság, 1926. 7. évf. 199. sz. p. 15. [ARCANUM]
Az 1944-es Lakás adatszolgáltatási ívekből tudható, hogy a Károli Gáspár tér 5.-ben összesen 2 lakás volt, a tulajdonos az egyik földszinti, utcai fekvésű, kétszobás lakásban. Az adatszolgáltatási íven ugyancsak földszintes lakóházként van megjelölve az ingatlan, a másik lakást az alagsorba sorolja a nyomtatvány kitöltője.[33] Az 1950-es fővárosi telefonkönyv tanúsága szerint a már nem vitéz, de még mindig okleves gépészmérnök Szepesi Gyula változatlanul a saját maga építtette villában élt.[34]
A Bét Sálom Zsinagóga
1952-ben a Budapesti Izraelita Hitközség megvásárolta a4368/18 helyrajzi számú, zártsorú beépítésű, elő- és hátsókertes, magastetős villaépületet. Imaházzá alakították, mely Bét Sálom Zsinagóga néven a mai napig működik.[35] Az idők során az L alakú, függőfolyosós épületet átalakították, majd egy javarészben faszerkezetű teremmel bővítették. A bővítésre szükség volt, hiszen a „budapesti zsidóság életében 80 éve nem fordult elő, hogy egy közösség kinőtte volna a rendelkezésére álló helyet”.[36]
Szemelvény forrása: Új Élet, 1985. 40. évf. 5. sz. p. 5. [ARCANUM]
A megújult Bét Sálom Zsinagóga felavatására 2012. március 27-én került sor. A zsinagóga földszintjén könyvtárral felszerelt oktatótermet és egy nagyobb közösségi teret hoztak létre - utóbbi biztosítja a helyet a kiddusok (zsidó szertartások, a szombat és a zsidó ünnepek borivással és áldásmondással történő megszentelése[37]) idejére. Az ételek elkészítését kóser konyha szolgálja. A villaépület kertjében kis játszótéret és focipályát is építettek a legkisebb hívek kedvéért, de a kert a zsidó ünnepek alkalmával kinti sütögetésre is lehetőséget kínál. Az épület emeletén található az imaterem, egy áttetsző elválasztó fallal elkülönítve a férfi és női részlegeket.[38]