+7
  • Tervező:

    Wellisch Alfréd
  • Építés éve:

    1911
  • Építtető:

    nincs adat
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóépület
  • Nyitva tartás:

    SZOMBAT 10:00 - 17:00 // SATURDAY 10:00 - 17:00
  • Kutatva:

    2020, 2015, 2011
  • Helyrajzi szám:

    25432
  • Fotó:

    Ambrus Judit
  • Kutatás:

    Fonyódi Anita
  • Önkéntesek:

    Samuné Kiss Krisztina

Leírás

Pávák a Kárpát utca 7/b-ben
A XIX. század végére fővárosunk malomipari nagyhatalommá lett, bár mindez Széchenyi István nélkül talán nem így alakul. A jó minőségű búza adott volt, Bécs pedig kiváló piac lett volna, ha az infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a termék eljusson a vevőhöz, a megfelelő őrlés pedig biztosítja a megfelelő minőséget. Széchenyi felismerte, hogy fejleszteni kell az út- és vasúthálózatot, meg kell oldani a folyamszabályozást és biztosítani kell, hogy az időjárás viszontagságainak kitett malmok bírják az egyenletes termelést. Ezt pedig csak a gőzmalmok tudták nyújtani. Az elsőt, a József Hengermalmot 1836-ban létesítették Lipótvárosban. Ezután 1860 és 1870 között tizenhárom nagy gőzmalmot alapítottak, a legfontosabbak a Gizella és a Concordia Ferencvárosban, az Erzsébet és a Victoria Angyalföldön és a Lujza Óbudán. A főváros malmaiban harminc gőzgép működött, háromezer embernek adva kenyeret.[1]


Az Erzsébet Gőzmalom a Kárpát utca 5. alatt. Klösz György felvétele. (1875 körül)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFOT00001229]

Mindez úgy jön a Kárpát utca 7/b-hez, hogy a házat az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság építtette. Az első terveket 1910-ben hagyták jóvá, aztán valószínűleg takarékossági okokból újraterveztették, s a végleges rajzokra 1911-ben került pecsét. Így lett szerényebb főhomlokzat, de így nem lett felvonó a hátsó lépcsőházban, vagy mángorlószoba és cselédfürdő sem az ötödiken, a mosószoba mellett. A Kárpát utca újlipótvárosi részének legrégebbi házát Wellisch Alfréd tervezte.[2] A többnyire eklektikus, nagyjából kétszázötven (sic!) művet jegyző Wellisch a tervezésen kívül kivitelezést sem átallott vállalni, így az évek során szép kis vagyonra tett szert, amelyből bőven futotta bérház- és telekingatlan vásárlásokra, főleg Teréz- és Újlipótvárosban, illetve Angyalföldön.[3] Az eklektikus épületei sorából kilóg ugyan, de számomra a legérdekesebb a szintén 1911-es Országház-téri bérpalota, a Kossuth tér 4.-ben, ma Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, amely a család tulajdonát képezte és ahol irodájuk is működött.[4] Az archív fotókat nézegetve itt már erősen érezni a szecesszió hatását, sőt, egyes berendezési tárgyak mintha az art decot vetítenék előre, mindenesetre ha másra nem is, az építész lakásában álló egykori fürdőszoba képére vétek nem rákattintani. Övé még a Nagymező utca 49., a Sas utca 19. alatti bérházak, vagy a Tavaszmező utcai volt főgimnázium terve, de kórház és árvaház is fűződik a nevéhez.[5] Fia, Andor szintén zenészként 1931-ben részt vett a Napraforgó utcai mintatelep megtervezésében.[6]

Wellisch Alfréd Kossuth tér 4. szám alatti bérpalotája és lakásának részletei (1911)
Képek forrása: Magyar Építőművészet 9. 1911. 10-11. sz. pp. 21-42. [ARCANUM]

A lépcsőház és az udvar díszei egytől egyig szépek, az eredeti csempe, a liftház, a függőfolyosó kovácsoltvas korlátja vagy a kapubejárat mennyezete a csillárral. A csúcspont egyértelműen a lépcsőházi korlát, amely stilizált madarakat, a lakók állítása szerint pávákat formáz. Ha nincsenek Kulturális Örökség Napjai a szeptember 16-i hétvégén, kívülről, a homlokzat alapján sosem gondoltam volna, hogy a belseje ennyi finomságot rejt. Nyugdíjalapi bérház volt, a lakbérekből befolyt bevétel az Erzsébet Gőzmalom Rt. nyugdíjalapjába vándorolt. 1939-ben 175 pengő volt a lakbér egy negyedévre, plusz havonta 3,50 a házfelügyelői díj, de 1943-tól 3% légót is szedtek.[7] A lakók visszaemlékezése szerint a mosókonyhában, amelyet réges-rég lakássá alakítottak, hatalmas, fehér csempével kirakott tűzhely volt és azon óriási rézüst, egy nagy medence az öblítéshez és több mosóteknő. A mosási napokat és időpontokat a házmesternél kellett bejelenteni.


Szemelvény forrása: Ludas Matyi, 1957. 13. évf. 40. sz. p. 14. [ARCANUM]

A századfordulón több mint hétmillió mázsa gabonát állítottunk elő, ezzel taroltunk Európában és világviszonylatban is, csak Minneapolis tudott lekörözni minket. Az első világháborúval kezdődött a fokozatos visszaesés, a Concordia Malom, amelyet 1866-ban alapítottak, 1929-ben húzta le a rolót. Az Erzsébet Gőzmalom Rt. 1868-ban alakult, hatvan év múlva beolvadt az Első Budapesti Gőzmalom Rt.-be, és a második világháborúban ért súlyos találat miatt 1948-ban le kellett bontani. De az USA malomipara addigra rég tönkrevágta úgyis a miénket, a telepeket szépen, sorban felszámolták.[8] Maradtak a pávák.


A fenti szöveg képes beszámolóval a Kép-Tér blogon jelent meg.[9]

A ház programjai