A ház programjai

Marczibányi tér 1.

+18
  • Tervező:

    Balázs Ernő , Grosz József
  • Építés éve:

    1912, 1913, 1914, 1915
  • Építtető:

    Budapest Székesfőváros
  • Építő:

    Magyar Vasbeton Építési Vállalat
  • Épület funkciója:

    intézmény
  • Kutatva:

    2015
  • Helyrajzi szám:

    13148/2
  • Második cím:

    Alvinci út 1.
  • Fotó:

    Szilágyi Hajnalka
  • Kutatás:

    Maczó Balázs
  • Önkéntesek:

    Ast Hajnalka, Balogh Beáta, Petróczki Anna

Leírás

Budapest az 1910-es években 900.000 lakosával népességre a huszadik volt a világ városainak rangsorában. A város fejlődésének gyorsaságát csak az amerikai városok szárnyalták túl. A rohamos növekedésnek köszönhetően viszont egyes területeken súlyos nehézségek jelentkeztek. Egyrészt a lakásügy kívánta a helyzet rendezését, másrészt pedig a közoktatás területén mutatkoztak hiányosságok. Az egymással szorosan összefüggő hiány (lakás- és iskolahiány) leküzdésére Budapest székesfőváros nagyobb építőakciót indított. Az akkori polgármester, Bárczy István nevéhez fűződő programot több hullámban valósították meg. A végrehajtást a főváros technikus tisztviselőin kívül több mint 60 országosan (el)ismert építész segítette. Az 1910-es években a tanteremhiány az összes létszám mintegy 30%-ára rúgott. Az iskolák egy része magánbérházakban működött, mivel azonban a lakáshiány is égető volt, így a tantermek ?kilakoltatása? jogos igényként merült fel a bérháztulajdonosok részéről. Az iskolaépítő program 90 alapfokú oktatási intézmény megépítését tűzte ki célul. Ebből 1912-ig 55 meg is épült, amelyet az 1910-es években további építkezések követtek. Általánosságban a korabeli tantermek nagysága 6,5 m széles és 10 m hosszú volt. A helyiségek tiszta magassága 4 m. Ezeket a méreteket részben a budapesti építőszabályzat rendelkezéseiben lefektetették. A 6,5 m szélességről úgy vélekedtek, hogy az a legalkalmasabb a kétüléses padok számára. Három padot, összesen tehát 6 gyermeket számítottak egy sorba. Egymás mögött legfeljebb 10 sort volt szokás elhelyezni. A tantermek az utcai oldalon helyezkedtek el, az udvar felől zárt folyosó kísérte a termeket. A tervezésnél sokszor csarnokszerű kiszélesített részleteket iktattak be, hogy a gyermekek a termekből kényelmesen kibocsáthatók legyenek. Fontosság tekintetében a termek és folyosók után a WC-k következtek. Főkövetelmény volt, hogy emeletenként lehetőleg csak egyszer forduljanak elő és úgy elhelyezve, hogy minél jobban elkülönüljenek a folyosók forgalmából. Mindezen szempontokat figyelembe véve a korban Budapesten voltak az egész kontinensen a legkorszerűbb beosztású oktatási intézmények. Külön foglalkoztak az adminisztrációs helyiségek (tantestületi terem, igazgatói szoba, szertár, ifjúsági olvasóterem, könyvtár, orvosi szoba, előszoba) kérdésével is. Emellett a szaktermek és azok berendezése valamint a tornaterem tervezése is külön odafigyeléssel készült. Az elemi iskoláknál a fiúk és a lányok oktatása egy épületben, de külön részen zajlott. Csak az adminisztrációs részek és a tornaterem volt közös.

A ház programjai