A ház programjai

Ötpacsirta utca 2. – Magyar Építőművészek Szövetsége Székháza

megtekintés a térképen
+9
  • Tervező:

    Gottgeb Antal
  • Építés éve:

    1877
  • Épület funkciója:

    Magyar Építőművészek Szövetsége székháza
  • Nyitva tartás:

    SZOMBAT 10:00 - 23:00 // SATURDAY 11:00-23:00
  • Kutatva:

    2020
  • Helyrajzi szám:

    36581
  • Fotó:

    Hugyák Andrea
  • Kutatás:

    Gyöngyösi Eszter
  • Önkéntesek:

    Magyar Építőművészek Szövetsége – MÉSZ

Leírás

A Belvárossal határos Józsefváros betelepítése az 1700-as évek elején indult meg. 1777-ben még csak húsz ház állt a területén, amelyek főként földszintesek voltak és vályogból készültek. A XIX. század elején már néhány főúri villa is épült itt, így például a Batthyányaké a mai Múzeumkertben, az Orczyaké az Üllői út mellett. Józsefváros jelentősebb fejlődése azonban csak az 1850-es években indult meg. A Belvárossal határos részén kapott helyet a Nemzeti Múzeum épülete. A régi Képviselőház a Bródy Sándor utcában (Ybl Miklós, 1865), a főúri életet szolgáló Nemzeti Lovarda pedig a Pollack téren (Ybl Miklós, 1858) épült meg.


Ötpacsirta (Puskin) utca a Pollack Mihály tér felé nézve (1956)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 40010, adományozó: Nagy Gyula]

A XIX. század végére Belső-Józsefváros beépült magas színvonalú épületekkel, amelyeknek egyike az Építészek Háza. A kisméretű palota az Ötpacsirta és a Múzeum utca sarkán áll. Átellenben a Nemzeti Múzeum parkja van. Szemben Károlyi Alajos palotája (Ybl Miklós, 1863), valamint Károlyi István palotája (Pucher József, 1869) épült meg. Az Ötpacsirta utcai szomszédjában álló palotát ugyancsak Ybl Miklós tervezte a Pálffyak számára, a Múzeum utcai szomszédját pedig a Zichyek építtették.[1]

Gróf Széchenyi István szorgalmazta, hogy az arisztokrácia tartósan telepedjen meg a fővárosban. Unokaöccse, Széchenyi Dénes az Ybl családtól vásárolta meg a kiváló fekvésű telket, ezzel is kifejezve a nagybátyja céljával való azonosulását. Somogyi építkezéseinek költségei miatt azonban nem kért építési engedélyt a területre, hanem 1873-ban eladta azt dr. Korányi Frigyes és Adolf részére 72000 forintért. A Nemzeti Múzeum környékén ekkor már elkészült paloták jócskán felértékelték a területet, ugyanis 7 évvel korábban 13787 osztrák értékű forint 50 krajcár volt a vételára.[2]

3 hónappal később ifj. gr. Almásy Kálmán 92000 forintért vásárolta meg a 282,2 négyszögöles telket, aki Gottgeb Antalt bízta meg a palota megtervezésével, majd megépítésével. Almásy (1815–1898) nagybirtokos, lovassági százados volt, aki alapítványokat hozott létre oktatási célra, betegeket gyógyíttatott, öregeket istápolt. Kerülte a feltűnést, a nagypolitikába nem ártotta bele magát, pedig 1885-ben a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki.[3][4] Gottgeb Antal (1816–1883) a 19. század második felében gyakran foglalkoztatott tervező és kivitelező volt, munkásságát sok szép épület dicsérte. A Gyulai Pál és a Kőfaragó utca sarkán saját részre tervezett lakóháza (1870) hasonló formai finomságokat mutat, mint az Ötpacsirta utcai palota, amely az utolsó, teljes egészében hozzá köthető munkája.[5]


Szemelvény forrása: Az Építési Ipar, 1878. 2. évf. 54. sz. p. 15. [ARCANUM]

Almásy Kálmán a nagy épületekkel körülvett exponált saroktelken kisméretű palotát kívánt építtetni. Ez komoly feladat elé állította az építészt, aki azt kitűnően oldotta meg. A saroktelken U alakban, háromtraktusos beépítésben a magasföldszinten helyezte el a lakórészt, míg a kiszolgálóhelyiségeket a telek belső határain, a tűzfalakat takaróan, egy kisméretű belső udvar köré csoportosította. Ezáltal az épület tömege látszólag megnőtt, nem nyomják agyon a szomszédos házak. Az udvar az Ötpacsirta utca felőli tömör falkerítésével, növényeivel, kútjával, szobrával, mintás kőkocka-burkolatával és íves lépcsőjével nagyvonalú és egyben intim. A lakóhelyiségekbe vezető lépcsőt vasszerkezetes üvegtető fedi. Oldalai nyitottak, így az udvar terét nem csökkenti. Az épület homlokzatai egyszerűek. A Múzeum utcáról az alagsor szintjét kváderezés, a magasföldszintet sávozás díszíti, a főpárkányt konzolok támasztják alá, a sarkokon armírozás van. A nagy, összefüggő falfelületeken egymástól távol reprezentatív helyiségeket sejtető, egyszerű keretezésű, “T” osztású, nagy felületű ablakok vannak. Az egyemeletes udvari homlokzat kiképzése még egyszerűbb. Maga a lakóterület kicsi, a beépített területnek körülbelül egynegyede. Erdeteilg egy előszoba, öt utcai szoba, egy felülvilágítós ebédlő, egy légudvarra néző – feltehetőleg – öltözőszoba és egy fürdőszobába volt megtalálható benne.

Gottgeb Antal 1877. március 20-án nyújtotta be a terveit, az építési engedélyt pedig április 6-án adták meg, de a kivitelezéssel kapcsolatban a tanács több kikötést is támasztott. Az épület kiszögelléseit az ingatlanon belül kellett elhelyezni, s előírták azt is, hogy az istállót a szomszéd felőli szakaszon vízhatlan módon kell falazni. Kikötötték továbbá, hogy az első emeletre tervezett szénatárat a tűzbiztonság miatt falakkal határolják körül, az ajtaját pedig vasból készítsék. Az épület elrendezésének tervei időközben módosultak, a melléképületben az eredetileg a sarokra tervezett kocsiszín helyére az istálló került. Szó volt továbbá pöcegödör, vízzáras WC létesítéséről, közműbekötésről, statikai vas födémcserék méreteire vonatkozó előírásokról. A kivitelezést Gottgeb Antal mint építési vállalkozó azonnal megkezdte.


Szemelvény forrása: Az Ujság, 1912. 10. évf. 222. sz. p. 20. [ARCANUM]

Már április 6-án hozzákezdtek az alapozáshoz, 16-án a pincefalak néhol már 1,2 m magasak voltak. Április 25-én az építész újabb terveket mutatott be, melyeken egyetlen komolyabb változás volt: az egyik utcai szobából második fürdőszobát választott le. A módosított terveket engedélyeztetésre csak 1878 januárjában nyújtotta be. 1877. április 25-én a pince falai készen voltak, egy hónap múlva a földszinté is. Két hónap múlva, május 24-én a szerkezeti falak is álltak. Június 7-én a fedélszék már készült, június 26-án beboltozták a pincéket, az emeleti válaszfalak 2-3 méter magasan álltak, a fedélszék deszkázata és az ebédlő felülvilágítója is készen volt. Július 5-én a pincében vakoltak, a tetőt bádogozták. Július 25-én a főpárkány konzoljai kerültek a helyükre, a homlokzat csaknem készen volt. Augusztus 25-én a falépcső elhelyező munkái folytak. A belső vakolást szeptember 11-re befejezték. November 23-án a belső munkák befejezéseként a parkettát lerakták.[6] 1878. február 20-án már a lakhatási engedélyt kérte Almásy, melyet a tanács április 16-án bírált el, és május 1-jei hatállyal a használatbavételt is megadta.[7] A palota belső kiképzésének mestereit nem ismerjük, tervezője ugyancsak Gottgeb Antal volt. A kor szellemének megfelelően a szobákat különböző építészeti stílusok elemeivel díszítették. Az épület belső berendezése szétszóródott, elpusztult, de maga az épület csaknem változatlanul maradt fenn napjainkra.[8]


Andrássy Manó gróf. Pollák Zsigmond metszete (1884)
Kép forrása: Szathmáry György (szerk.): Szabadelvűpárti naptár az 1884. szökő évre. Athenaeum Kiadó, Budapest, 1884. p. 74. [DIGITÁLIS KÉPARCHÍVUM] [azonosító: DKA-035540]

Néhány év múlva, 1883-ban ismeretlen okból eladásra került a palota. A karikatúráiról is híres gróf Andrássy Emánuel – közismert nevén Manó gróf – 120 ezer forintért vásárolta meg, majd 1891-ben bekövetkezett halála után 1893-ban a hagyatéki eljárás során fia, Géza tulajdonába került. Gróf Andrássy Géza apja munkásságát folytatva tevékenykedett a magyar ércbányászat és a kohászat fejlesztésén, valamint 1910-ig országgyűlési képviselő is volt. Ismert sportvezetőként támogatta a Magyar Atlétikai Clubot és a Nemzeti Lovardát is.[9] 1892. augusztus 22-én az Ötpacsirta utcai épület átalakítására nyújtott be engedélykérelmet. Ennek során válaszfalak kerültek be az épületbe, valamint megszüntették a szobák egymásba nyílását. 1892. október 31-én újabb átalakításra vonatkozó kérvényt nyújtott be, ami a főlépcső átalakítását, melléklépcső és zárt folyosó építését tartalmazta. Az engedélyt megkapta, azonban kikötésként fogalmazták meg, hogy „az utczai lépcső fal vastravecczel kötendő össze”. Az átalakításnál a kivitelért felelős építőmesterek Mészáros és Gerstenberger voltak.[10] Gróf Andrássy Géza 1938-ban bekövetkezett halála után a ház fiára, ifjabb Manó grófra szállt.


Szemelvény forrása: Szabad Szó, 1948. 50. évf. 87. sz. p. 5. [ARCANUM]

1948 elején az Építéstudományi Központ kapta meg az épületet, majd később ennek jogutódja, az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet működött itt. Még ez év végén kormányrendelet alapján a nevezett intézet megszűnt és feladatkörét az egyidejűleg szervezett tervezőintézetek vették át. Az épület 1954 őszétől a Magyar Építőművészek Szövetségének székháza. Belsejében jelentős változás a légudvari szoba és a felülvilágítós ebédlő közti nagyméretű nyílás kialakítása volt. Esztétikailag talán kedvezőtlen a szépen díszített belső téregyüttesbe egy alárendelt légudvari ajtókkal szabdalt helyiség beolvasztása, azonban a funkcionális okok ezt mégis szükségessé tették.[11]

1957-ben merült fel az Építészpince kialakításának gondolata. A pince kialakításakor az eredeti kétkarú feljárati lépcső bal oldalát elbontották, ez megtörte annak szimmetriáját és nagyvonalúságát, azonban így biztosította az Építészpince külön bejáratát, illetve a székházba való közlekedés zavartalanságát. 1958-ra már meg is épült és a MÉSZ tagok rendelkezésére állt az Építészpince, ahol ekkor helyezték el Kovács Margit Badacsonyi szüret című kerámia faliképét, mely több mint hétszáz színes mázas metlachi csempéből áll.[12] 1987-ben Hajnal Zsolt tervei alapján megtörtént a tetőtér beépítése is, mely során az épület egy előadóteremmel és nyolc vendégszobával bővült.[13]

A belső kert több alkotást is rejt. Itt találjuk Lechner Ödön építész bronz domborművét (Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész alkotása), valamint Kós Károly építész emléktábláját is (Szathmáry Gyöngyi szobrászművész alkotása).[14][15]

Az Építészek Háza jelenleg négy szervezetnek ad otthont. Itt székel a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Budapesti Építész Kamara, a Magyar Építész Kamara és az Építész Mester Egylet, a Mesteriskola. A palota földszinti termei szakmai és reprezentatív rendezvények megtartására szolgálnak, az emeleti szobákban alakították ki az irodák sorait. Az udvarból külön bejárattal rendelkező Kós Károly teremben külföldi és hazai építészeti kiállításokat rendeznek.[16]


A szöveg alapjául a Magyar Építőművészek Szövetsége honlapján található leírás szolgált.

A ház programjai