Zárt ház

Szilágyi Dezső tér 4.

+10
  • Tervező:

    Kopeczek György
  • Építés éve:

    1911, 1912
  • Építtető:

    vaskövi Förster Nándor
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Helyrajzi szám:

    14276
  • Fotó:

    Gyulai Szilvia
  • Kutatás:

    Szalay Ágnes-Sugár Péter

Leírás

A Szilágyi Dezső tér 4. számú ház 1913-ban épült, Kopeczek György, Hauszmann Alajos – tanítvány építész tervezte. Építtetője  báró Vaskövi Förster Nándor volt, a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára és a Diósgyőri Magyar Királyi Vas-és Acélgyár igazgatója, a gépgyártulajdonosok és gyárigazgatók klubjának elnöke. A ház helyszínen előre gyártott fejlemezes vasbeton gerendáit az osztrák báró Spittel Adolf beton és vasbeton építési vállalkozása készítette. (A szerkezet szabadalmi neve Stener-Negrelli födém volt). A háznak sok szép szecessziós kovácsoltvas dísze, Róth Miksa műhelyében készült homlokzati üvegmozaikja van, annak idején (a 2. vh előtt) két liftje is volt (az egyik a lakóké, a másik a cselédségé), beépített központi porszívó rendszer tette a lakásokat még komfortosabbá. Az épület arról is nevezetes, hogy 1922-28 között lakója volt Bartók Béla  (az egyik 1. emeleti lakásban, első feleségével, Ziegler Mártával élt itt) és 1913 január 31-én itt született  Amritha Sher Gil a neves indiai-magyar festőművésznő, Baktay Ervin unokahúga. Szülei – Umrao Singh pandzsábi arisztokrata nyelvész professzor és felesége, Gottesmann Antónia zongoraművész – Puccini tanítványa – 3. emeleti lakása társasági szalonként működött, az indiai kultúra iránt érdeklődő értelmiségiek egyik találkozóhelye volt.

Bartókra emlékezve a ház udvarán rendszeresen vannak „udvarkoncertek” – eddig 14 koncert volt az elmúlt években. 2013-ban, a ház 100-éves születésnapján Bartók Kékszakállújának zongorakíséretes verziója hangzott el.

Az épület sokáig “városképi jelentőségű” volt, majd a kategória megszűntét követően jelenleg helyi védelem alatt áll. A ház lakói jelentős anyagi áldozattal rendbe hozatták a két utcai homlokzatot, újragyártatták a bejárati kapualj márványmozaik burkolatát és a lépcsőház Zsolnay kerámia burkolatának a pótlása is elkezdődött.

A Szilágyi Dezső tér korábban vásártér volt: míg itt napi-és heti piacokat, a felsővásártéren, a mai Batthyány téren országos kirakodóvásárokat tartottak. Magát a teret később hívták az itt cserépedényeket árusító göncsérekről Cserép-ill Fazekas térnek, s 1903-ban nevezték el Szilágyi Dezső államférfiról. Addigra már állt a téren a Pecz Samu által tervezett, különleges alaprajzi megoldású református templom, valamint az egyházközség által építtetett, Szilágyi Dezső tér 3. számú lakóház, melyet Sándy Gyula tervezett. Ennek szomszédságában egészen az 1910-es évek kezdetéig egy copf stílusban emeletessé alakított épület állt a 4. szám alatt, melynek legutolsó tulajdonosai Höhn Keresztély harisnyakötő-készítő mester és Schuchmayer Mátyás darabontkapitány voltak az urbface.com adatbázisa szerint, ahol egy archív fotón megtekinthetjük a régi épületet is, amelyben pékség és hentesüzlet is üzemelt.

Tőlük vette meg a telket, és kezdett el rajta építkezni vaskövi Förster Nándor, a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának igazgatója. Építészként és kivitelezőként Kopeczek György vállalta a munkák vezetését, ő álmodta meg a különleges homlokzatú épületet, mely ma is a tér egyik ékköve. A belső díszítésében teljesen visszafogott, geometrizáló világú hatszintes bérházban sok híresség fordult meg az eltelt 100 év alatt: közülük az egyik éppen 1913-ban látta meg a napvilágot, nem sokkal az épület elkészültét követően: Amrita Sher-Gil, a magyar származású, Indiában nagy karriert befutó festőművésznő, Baktay Ervin világutazó, orientalista unokahúga. Róla egy egészen bő összefoglalás olvasható itt.

A másik híres lakó maga Bartók Béla volt, aki az 1920-as években élt és alkotott a házban, majd innen költözött csendesebb környezetbe.

Források

A ház programjai