A ház programjai

Veres Pálné utca 10.

  • Tervező:

    Hubert József
  • Építés éve:

    1913, 1914
  • Építtető:

    nincs adat
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    ötemeletes ház
  • Helyrajzi szám:

    24003
  • Második cím:

    Irányi utca 18.
  • Kutatás:

    Fonyódi Anita

Leírás

A Veres Pálné és az Irányi utca sarkán felépülő ház megépítését Fáy-Halász Gida rendelte meg. Az építtető Fáy-Halász Gidát anyai nagybátyja örökbe fogadta; így a Fáy-Halász nevet használta 1954-ig Gedeon nevű fia, a Johannita Lovagrend Magyar tagozatának kommendátora, szakmáját tekintve diplomata, valamint az ő nővére, Ida, a pesti Nemzeti Lovarda igazgatója, díjugrató bajnok is.
A pecsétes téglák szerelmeseinek internetes fórumai arról tanúskodnak, hogy Fáy-Halásznak gőzgépes téglagyára volt Péczelen. Ezt 1872-ben alapították, 14 lóerős géppel és 27 munkással. A cégben fő részvényesek voltak Fáy György és Deutsch Ignácz, utóbbi az épület 1913-as helyszínrajza szerint történetesen épp telekszomszédja Fáynak, a Ferenciek tere 4. számot birtokolja. A Kalap utcát a Belváros 1896-os „rendezése” – értsd: az Erzsébet híd építkezése és az azzal kapcsolatos szabályozás, szűk utcák és apró terek megszüntetése – után, 1897-ben nevezik át Irányira. A Veres Pálné kicsivel később, 1903-ban kapja meg a mai napig használatos nevét, előtte Zöldfa utca.
Az eredeti terveket a most is ott lakó Pali bácsira hagyta Fáy-Halász Gedeon, még 2006-ban bekövetkezett halála előtt. A terveket Hubert József műépítész írta alá 1913-ban. Az akkor már 67 éves Hubert biztosra ment, a kockázatmentes historizáló stílust választotta, ami egyébként a Belváros épületeire leginkább jellemző, persze nyilván nemcsak saját ízléséhez, hanem a megrendelőhöz is igazodva. A terveken a pincében raktárak, szén- és falehányó, fáskamrák, a földszinten üzletek. Az épület bejáratát a Veres Pálné utcai fronton helyezték el, a kétszárnyú kapu kovácsoltvas díszei még a régiek. A vesztibülből nyílt a főlépcső felvonóval, középen portásfülke. Ma is jó állapotú a pepita járólap, szépek a kovácsoltvas korlátok, az ajtórácsok és a liftszekrény.
Pali bácsi mappája őriz még egy nagyon érdekes dokumentumot, az 1915-ös bérlőjegyzéket, az akkori nevekkel, befizetésekkel és egyéb feljegyzésekkel. Eszerint a földszinti bérlők listája: katonai szabó (hiszen háború idején vagyunk), fűszer- és két déligyümölcs kereskedő. Ezekből az egyik, a nagyobb üzletet bérlő „conserv”-et is árult, az ő éves lakbére 5500, a fűtés és meleg víz 300, a házfelügyelői díj 110 korona. Hogy legyen mihez viszonyítani, ekkortájt a feljegyzések szerint egy szoba ára éjszakáként 1,64, a villanyos Budapesten 0,12, a mulatóhelyen dolgozó hölgyek fizetése pedig havi 150 korona. Négy üzlethelyiség akkor még üres. Az első emeleti négy lakás egyikét egy kereskedő, kettőt Víg Róza panziótulajdonos, egyet pedig Veöres Iván huszárfőhadnagy bérli. A másodikon gyáros, nyugalmazott államtitkár, ügyvéd, pénzintézeti ügyész, a harmadikon földbirtokos, ékszerész, női szabó, a negyediken földbirtokos, bankigazgató, gyáros, kereskedő, ügyvéd lakik. Az ötödik emeletet sem a kétkezi munkások lakják, itt a régi kézírás kereskedőt, gyárost, mérnököt, törvényszéki bírót, női szabót sorol. A tervtári anyag szerint 1925-ben a könyvkiadó Literaria Rt. a földszinten lévő üzletre használatbavételi engedélyt, az első emeleten pedig panzió volt, amelyről az 1936-os, Cséby Márffy Elemérné megrendelésére elkészített átalakítási dokumentáció árulkodik. Ebből az évből van még üzlet berendezési terv az Irányi utcai fronton, négy darab próbafülkével, nyilván ruhaüzlet, Nagys. Ifj. Petráss László úr megrendelésére.
Petráss László műszerész mester visszaemlékezései szerint apja, Id. Petráss László orvosi műszerész mester, aki egyébként építészmérnök volt, tulajdonosként – a későbbiekben hadiüzemmé nyilvánított – ortopéd műszerész üzemet vezetett. A folyamatosan bővülő üzem a későbbiekben az egész első emeletet igénybe vette: 140 alkalmazottal dolgozott és az ország legnagyobb ortopéd üzeme volt. Petráss nevéhez fűződik a hazai fecskendőgyártás beindítása, amihez Svájcból hozatta be a gépeket. Az államosítás miatt a gyártás elindítására már nem kerülhetett sor. Ennek az üzemnek a berendezéséből jött létre a későbbiekben az OMKER. A dokumentumok szerint nagyon sok francia nemzetiségű, valamint zsidó származású magyar állampolgárt mentett meg munkaszolgálatos igazolványok kiadásával, sőt, még börtönből is sikerült kimentenie begyűjtött személyeket. (A francia hatóságoktól letelepedési engedélyt kapott az egész család, amivel azonban nem éltek. Petrásst a későbbiekben Becsületrendre terjesztették fel, amit a politikai helyzet miatt nem vett át.) Ezen kívül Vízy László és Mészáros György feljegyzése szerint (Adalékok a Belváros történetéhez) a második világháborúban a házból is deportáltak lakókat, a házfelügyelő bújtatott is egy zsidó családot, akik végül megmenekültek.
A tervtári dokumentumok tanúsága szerint 1944-ben egy második emeleti lakásban helyeztetik át a válaszfalat, 1947-ben pedig, amikor a dokumentumok szerint még mindig Fáy-Halász Gedeon és Ida a tulajdonosok, az első emeletet irodákká alakítja a Nemzetközi Külkereskedelmi Rt.
A házat 1952-ben államosítják, 6 évvel később beépítik a tetőteret. A lakások eredetileg három, illetve négy szobásak voltak és minden lakáshoz tartozott legalább egy zárt erkély, valamint egy cselédszoba. Érdekes, hogy a húsz évvel ezelőtt feljegyzetthez képest is lecserélődtek már a földszinti üzletek, az akkori lista: Kendő, sál, nyakkendő, Libyan Arab Airlines, Rozmaring virág, Grinzingi borozó, Drogéria és ruhatisztító, Jelmezkölcsönző. Utóbbi átalakítási terveit 1981-ből a Tervtár is őrzi.
Egy évvel korábbiak a mai napig létező Grinzingi Borozó kialakításának papírjai. A beruházó a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat és egy előzőleg is „minőségi borozóként, kizárólag álló fogyasztással” működő üzletet alakítanak át: „helyiség bővítéssel az egység vendégterét növelik, 217,55 m2-re és egységesen ülőfogyasztással kívánják üzemeltetni”, egyben az állófogyasztást megszüntetni. A tervezett áruválasztékban 5-féle folyóbor, 5-8-féle palackos sör, pezsgő, üdítő italok és eszpresszó kávé, az ételek adagolt hidegkonyhai készítmények és füstölt áru (zsíros kenyérről szó sincs). A belső kialakítás minden eleme a nyolcvanas évek ízlésvilágát tükrözte: a vendégtérben 10 cm márvány lábazat, fa lambéria burkolat, a csempe halványzöld, fehér spriccelésű ROMHÁNYI… A hely külsőre az évek során nem sokat változott. A Belvárosi Vendéglátóipari Váll. Üzletcsoport Igazgatósága, rövidítve Ücsi. Összességében a ház szépen karban van tartva, és hála a lakóknak és képviselőiknek, kora dacára ma is jól fest. Dokumentumokkal és képekkel: http://http://kep-ter.blogspot.hu/2013/03/szazeves-hazak-veres-palne-utca-10.html

A ház programjai