+11
  • Épület funkciója:

    közterület
  • Nyitva tartás:

    SZOMBAT 7:00-17:00 VASÁRNAP 16:00-17:45

Leírás

Noha a Terézváros legnagyobb zöldterülete a városrész Király utca és Andrássy út közötti keskeny sávjában található, a Liszt Ferenc térrel ellentétben mégsem köti össze a pesti belváros szélétől a Városligetig vezető két főútvonalat. A téglalap alaprajzú tér nagy része parkosított. Épületeinek mindegyike a historizmus különböző fázisainak stílusjegyeit felmutatva a XIX. század utolsó harmadában épült. Kisebb-nagyobb átalakítások ellenére a zömében vegyes funkciójú lakóházak alkotta épületállományának 1890-es évek végére kialakult összképe a mai napig konzerválódott.

A Hunyadi téren két középület áll: egyfelől a IV. számú vásárcsarnok, amely a tér délkeleti sarkától a Szófia utca mentén átnyúlik a szomszédos Eötvös utcába, másfelől a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola a tér északnyugati oldalán, a Vörösmarty utca sarkán. A csarnok előtti úttest túlsó oldalának szinte teljes hosszában a szabadtéri piac foglal el egy keskeny sávot a térből. Azon túl kezdődik a körbekerített park, amelynek infrastruktúrájához szökőkút, zenepavilon, játszótér, sportpálya, valamint egy kávézót és mellékhelyiségeket is magában foglaló kioszképület tartozik.


A IV. számú Hunyadi-téri vásárcsarnok képe (1897)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: AN043332]

A Terézváros ezen részét egészen a 19. századig majorságok jellemezték. A Dunának a pesti balvárost megkerülő mellékágából öntözték, de ez az 1775-ös árvízzel megszűnt. Később a Rákos-patak vízét vezették ide egy csatornán keresztül, amely pont a majdani Hunyadi tér helyén érte el a holtág medrét, ahogyan ezt a Dunai Szigetek című blognak a régi térképek segítségével a Rákos-árok nyomába eredő bejegyzésében olvashatjuk. Az árok feltöltését csak az 1838-ban bekövetkezett újabb jeges árvíz pusztítását követően határozták el. Emlékét a környéken még egészen 1881-ig őrizte a teret érintő Csengery utca, amelyet kezdetben nem véletlenül hívták Rákosárok utcának vagy szimplán Árok utcának.[1] Az 1854-ben Emich Gusztáv által kiadott várostérképen a környéken már nagyjából a jelenlegi utcahálózat szerepel. A majorságok helyén itt már kerteket láthatunk. A mai Csengery, Szófia és Vörösmarty utcák, valamint az Andrássy út elődjének tekinthető Kőműves utca között egy üres terület formájában pedig már körvonalazódik a későbbi Hunyadi tér.[2] A ma is álló épületek legrégebbije még a tér rendezését megelőzően épült: 1868-ból származnak annak az eredetileg földszintes vonalzógyárnak a tervei[3], amely másfél évszázaddal később jelentősen átalakítva, Hunyadi Irodaház néven üresen állva várja sorsának beteljesülését a Csengery utca és a Hunyadi tér sarkán.

Déry Attila Budapest építészeti topográfiájának 3. kötete szerint hivatalosan 1874-től Hunyadi tér.[4] Egy Kőműves utcai földszintes toldalék épület 1870-ből fennmaradt tervein[5] azonban már szerepel az elnevezés, pontosabban a földszinti alaprajzból az derül ki, hogy a telek egyik határát a „Hunyady Platz” képezte. Ugyanebben az évben a Képviselőház megszavazta „a Pest város északkeleti részében nyitandó főközlekedési sugárut munkálatai költségeinek fedezéséről” szóló törvénycikket.[6] Ezzel megkezdődhetett a tér történetét is döntően befolyásoló Andrássy út kivitelezése. A hozzá kapcsolódó építkezések zárták le a teret annak északnyugati oldalán, tudniillik a Kőműves utca felé eredetileg nyitott volt. De a városrész új főütőere nem csupán a földrajzi közelsége miatt határozta meg a tér további sorsát. Ha közvetetten is, de az Andrássy útnak köszönheti piacát a Hunyadi tér: miután elhatározták, hogy a Magyar Állami Operaházat a Hermina tér helyén fogják felépíteni, az addig ott megrendezett piac a Hunyadi térre költözött.

A piacon kezdetben uralkodó áldatlan állapotokról Budapest Főváros Törvényhatósági Bizottságának 1876. december 27-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből kapunk képet. Egy bizottsági tag felszólalásában nehezményezi, hogy „(…) a Hermina tér beépítése óta a zsibárus piac és konyhapiaci vásár a Hunyadi térre helyeztetvén át, minthogy ezen tér kikövezve nincs, esőzések alkalmával az élelmi árucikkekkel megjelenő szekerek oly nagy sárban kénytelen[ek] (…) közlekedni, mely a forgalmat csaknem lehetetlenné teszi.”[7]


Bejegyzés forrása: FACEBOOK [Képeslapmúzeum]

Habár a Hunyadi teret 1877-ben felszórták bányakaviccsal és a rendszeres utánpótlásról is gondoskodtak, mégsem csodálkozunk, hogy egy magánvállalkozás már 1882-ben vásárcsarnok építését kérvényezte a szabadtéri piac helyére. Ennek hatására a Törvényhatósági Bizottság még ugyanebben az évben úgy határozott, hogy „egyelőre egy közárucsarnokot, a VI. kerületi Hunyadi-téren saját költségén (…) önmaga építtet”. Ezt azonban el kellett halasztani, mivel az állam a terveket nem hagyta jóvá.[8] Mire a következő évtizedben mégis megvalósult, a Hunyadi térit négy másik pesti vásárcsarnokkal egy időben, 1897. február 15-én avatták fel, az elsőnek tervezett pedig a számozás sorrendjében csak a IV. lett. Miután a Hunyadi téri piac beköltözött a vásárcsarnokba – ahogy a Klauzál téri és a Rákóczi téri –, a tereket 1898-ban parkosították. Közben minden bizonnyal a látványra a használhatóságnál nagyobb hangsúlyt fektettek:

„Az utóbbi időben beültetett terek, mint az István-tér, Rákóczi-tér, Hunyadi-tér (…) nagy lombszegénységben szenvednek és még a gyermekeink gyermekei sem fognak e tereken a fák árnyékában játszadozhatni. A fővárosi kertészeti intézőségnek csak angol díszkertek iránt van érzéke, pedig a nyári melegtől eltikkasztott fővárosi polgárságnak nem díszvirágokra, hanem lombos, árnyékos, igazi parkokra van szüksége” – írta a Független Budapest 1909. augusztus 16-án.[9]


Hunyadi tér, szemben a Szófia utca és Vörösmarty utca sarka (1947)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 06184; orig: FORTEPAN]


Hunyadi tér, szemben a 13-as számú ház (1952)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 05314; orig: FORTEPAN]

Az első világháború és az azután következő években ezek a közparkok a karbantartás hiányát is megsínylették. 1933. május 28-án a Friss Újság Budapest két arca című cikke fájlalja a város kevésbé szem előtt lévő tereinek állapotát, ahol a játszóterekről hiányzik a homok, az ősszel leszerelt tornaszereket pedig tavasszal „elfelejtik” időben visszahelyezni. A Hunyadi teret külön kiemelte:

„Itt van a főváros közepén a Hunyadi téri park és játszótér, amely jóformán csak két hosszú kikövezett útból áll. A teret pár méter széles fűsáv övezi, a középen pedig sivár kavicsos térség. (…) A padokon munkanélküliek ülnek, kártyáznak és malmoznak unalmukban, a parkban pedig alig lehet látni gyereket. Mert tudja Isten miért, itt futballozni tilos és a gyerekek inkább leszorultak a parkból az uccára, ahol a közlekedés ezernyi veszélye leselkedik rájuk.”[10]

A Hunyadi tér történetének kétségtelenül legsötétebb korszaka 1944-ben köszöntött be. Júniusban az északkeleti oldalán két bérházat jelöltek ki a zsidók kizárólagos lakóhelyéül szolgáló csillagos háznak.[11] Budapest 1944 decemberétől 1945 februárjáig tartó ostromának sok háborús áldozata nyugszik itt. A parkban eltemetett halottak exhumálása még 1948-ban is tartott.[12]

A vásárcsarnok létének dacára évtizedek óta működő szabadtéri piac története a különböző forrásokban csak nehezen követhető nyomon. A tanács például már 1898-ban idénypiacokat engedélyezett a vásárcsarnokoknál, de ezeken kizárólag nagykereskedelmi mennyiségben lehetett kocsikról gyümölcsöt árusítani.[13] A mai őstermelői piac azonban csak a második világháború után alakulhatott ki, ráadásul eleinte még pincékből folyt az árusítás, ahogy ezt a Babramegy nevű blog szerzője tudta meg a piac egyik legidősebb árusától.[14]


Hunyadi tér, szemben a 9-es számú ház (1952)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 04564; orig: FORTEPAN]

Az 1980-as évek végére a tér és a vásárcsarnok egyre lehangolóbb képet mutatott. 1989-ben napvilágot látott egy tanulmányterv[15] a csarnok 1991-ig ütemezett átfogó rekonstrukciójáról, amely magában foglalta az termelői piac korszerűsítését is. Ám ebből a tervből semmi nem valósult meg és legközelebb csak 1993-ban foglalkoztak a Hunyadi térrel, amikor a kerületi képviselőtestület elfogadta a tér környékének részletes rendezési tervét. A környező utcák zsúfoltságát egy tér alá építendő mélygarázzsal kívánták enyhíteni.[16] Mivel az önkormányzat a költségekre hivatkozva nem akarta vállalni a vásárcsarnok felújítását, a tér alatti terület tulajdonjogával együtt 1997-ben pályáztatás nélkül potom áron eladta egy építőipari cégekből álló konzorciumnak. Ezt követően egy bő évtizeden keresztül a négyévente változó összetételű képviselőtestület mindig más-más korlátolt felelősségű társaságokat bízott meg a csarnokfelújítással, a tervezési fázison túl tovább azonban egyik projekt sem jutott. Egy ideig a tér legrégebbi épületének felhasználásával vagy annak helyén egy parkolóház épült volna, de végül visszatértek a többszintes mélygarázs tervéhez, amely nem mellesleg az eredeti 254-ről 500-700 férőhelyűvé duzzadt.


Videó forrása: YOUTUBE [mangold26]

2007 nyarán megalakult a Kincsünk a Piac – Hunyadi tér nevű civil csoportosulás azzal a céllal, hogy közösségi tervezés keretében a környékbeli lakók is befolyásolhassák a tér és a piac sorsát. Lakossági fórumokon és szórólapokon arra hívták fel a figyelmet, hogy a fák nagy része egy olyan beruházásnak esne áldozatul, amely nem az itt élők igényeit szolgálná, hanem a belvárosba érkező autóforgalom egyik gócpontjává tenné a Hunyadi teret.[17] Erre két petícióban több ezer aláíró szólította fel az önkormányzatot, hogy a vásárcsarnokot eredeti funkciójának megfelelően újítsa fel, a közparkot pedig mélygarázs építése nélkül rendezze.

A csarnok felújításához 2017-ben fogtak hozzá, de a tér revitalizációja már 2012-ben befejeződött, amelyet az önkormányzati képviselőtestületen belüli személyi és szemléletbeli változás gyorsított fel 2013-ban pedig a közkedvelt termelői piac is megújult: a bádogtetős bódékat összecsukható asztalok és napernyők váltották fel.

{ studio popolino } (@friendlycamera) által megosztott bejegyzés,


Kép forrása: INSTAGRAM [friendlycamera]

A Hunyadi tér közelmúltbeli történetét kétségtelenül a lakók és a civilek összefogása teszi szerethetővé. Nekik köszönhető, hogy ez ma ismét a környék egyik legkedveltebb bevásárló- és pihenőhelye. Egy park, amely meg is érdemelné, ha így neveznénk. Nem pedig egy mélygarázs zárófödémje, amelynek tetején fák helyett legfeljebb bokrok vagy cserepes díszcserjék élnének meg.

Források

A ház programjai

További házak a közelben