József körút 6.

1884. június 28-án megszületett az a döntés, hogy a Középipariskolát és a Technológiai Múzeumot egy erre a célra emelendő épületbe helyezik el, ezt megelőzően pedig a két intézmény szakmai, szellemi vezetését is egy kézben egyesítik, az erről szóló a rendelkezés 1884. július 1-én lépett életbe.

A Magyar Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium az közös épület elhelyezésének céljára megvásárolta a körút és a Népszínház utca sarkán lévő telket. Az építkezés azonban csak 3 év múlva kezdődött meg.

A felügyelő bizottság 1888 januári ülésén egyhangúlag eldöntötte, hogy megvásárolják a Stróbl Alajos által Trefort Ágostonról készített szobrot, melyet a leendő épület lépcsőházában helyeznek majd el.

Trefort az új épület tervének elkészítésével Hauszmann Alajos (1847-1926) műegyetemi professzort bízta meg. Hauszmann munkásságának első felében neoreneszánsz stílusban tervezte épületeit, köztük a Technológiai Iparmúzeum palotáját is. A kivitelezés Monaszterly Szilárd építész vezetése mellett Fekete Elek építőmester feladata volt. Az építkezést a VKM részéről Berczik Gyula mérnök ellenőrizte. Két év után készült el az épület, 1889. április 28-án került sor a zárókő ünnepélyes elhelyezésére.

A József körút 6. sz. alatti Technológiai Iparmúzeum épületének téglából és terrakottából kialakított homlokzata, a földszinti nyitott árkádjával és finom díszítésével a felső olaszországi reneszánsz palotahomlokzatokra emlékeztetett. A homlokzat közepén volt a főbejárat, széles szabad lépcsőivel, a bejáró elé épített árkádos nyílt csarnokkal, amelyet az utca felől díszes vasrács zárt el. Az épület magas alagsorral épített, két emelet magasságú. (Az első emeletet magasföldszintnek hívták, és a tulajdonképpeni második emelet volt az első emelet). Az első emelet homlokzati része nagyméretű ablakaival tűnt ki, a második emelet kisebb ablakaival frízszerűen illeszkedett a főemelet fölé, legfelül pedig díszes fapárkány koronázta a homlokzatot, melyet jobb felől egy szegment formájú homlokzatrész választott el a Népszínház utcai iskolaépület homlokzatától.

A bejáraton keresztül a látogató az előcsarnokba jutott. Onnan monumentálisan kiképzett, háromtagú falépcső nyílt, amelynek középső tagja az első emeletre, két oldaltagja pedig a magasföldszintre vezetett. Az olvasóterem és a könyvtár az épület földszintjén kapott helyet.

Az Állami Ipariskola a Népszínház utca 8. sz. alatt helyezkedett el. A két intézet könyvtára egymás mellett volt, a Technológiai Iparmúzeum olvasóterme a két intézet épületeit összekötő sarokrész földszintjén 5 ablakos, ívelt helyiségben volt, amelyet ajtó kötött össze a Népszínház utcai épületben lévő háromablakos könyvtárhelyiséggel (raktárral), amelybe közösen helyezték el mindkét intézmény anyagát. Ebből a raktárból vezetett az út a következő helyiségbe, amely az Ipariskola könyvtárának kétablakos olvasószobája volt. A két intézet könyvtárának raktára tehát közös volt, azon belül külön tárolták könyveiket. A két könyvtár valóságos összeolvasztására csak hat év múltán, 1896-ban került sor.

A könyvtár anyagának elhelyezésére már nem volt elegendő a két raktárterem, így egy elrekesztett folyosón helyezték el a könyveket. A budapesti Technológiai Iparmúzeum 20000 kötetes állománya a század első évtizedeinek végén nem sok, de a hasonló vidéki intézmények állományához képest viszonyítva jelentős. Az első világháború idején már mind a múzeum, mind az iskola kinőtte az épületet.

1944 novemberében bezárták a könyvtár olvasótermét a bombázások és a belövések okozta ablaküveg törések miatt. Az intézet felszerelésének és a könyvtár anyagának egy részét faládákba zárva átköltöztették 1944 decemberében Budára, ahol egy Vár mellett fekvő ház (az Attila utcai ún. Bethlen udvar) pincéjében helyezték el.

A főváros ostroma alatt a Technológiai Könyvtár utcai frontra néző olvasóterme felett a II. és az új III. emeleti födémek kb. 1/4 része beszakadt és nagy mennyiségű törmelék lepte el az olvasótermet. Az udvar felőli folyóiratolvasó-teremben is belövési károk keletkeztek. Szerencsére a könyvtár raktárai, valamint az adminisztratív helyiségek nem sérültek meg, a könyvállomány is épen maradt, csupán a rombolás okozta por- és törmelékanyag borította el a könyveket vastag rétegben.

Az 1950-es években egyre több nehézséget okozott a könyvtár életében, hogy több – egymástól távol eső – épületben helyezkedett el. 1955-ben nem kevesebb, mint öt helyen működött az 1952-ben Országos Műszaki Könyvtár nevet felvett intézmény.

Több elgondolás született az OMK elhelyezésére. Az OMIKK Múzeum utcai bejárata Felmerült az a gondolat, hogy a Rákóczi út 5. sz. alatti épületet kapja meg az intézmény, majd a MTESZ és az OMK közös elhelyezésének lehetősége is szóba került. A döntést siettette, hogy 1955 elején a József körúti épületben a könyvolvasóterem födéme megrepedezett, életveszélyessé vált. Az OMK sürgetésére végül a Minisztertanács döntése alapján az intézmény elhelyezésére a VIII. kerületi Múzeum utca 17. sz. alatti épületet és az azzal összeépült Reviczky u. 6. sz. alatti épületet jelölték ki.

Bővebben.