Kelenhegyi út 25. lakóépület

Ma a Minerva utca 12. felől léphetünk be a Schätz Antal mérnök által építtetett bérvilla kertjébe. Az épület számos átalakításon esett át, így sem kívül, sem belül nem őrzi már eredeti állapotát, de mégis érdekes példája a gellérthegyi villaépítészet századfordulós időszakának.

A környék története

A Szent Imre herceg nevelőjéről, Szent Gellért püspökről elnevezett hegy déli lejtője már a török hódoltság után szőlőkkel volt betelepítve. A déli lejtőkön és Kelenvölgy területén főleg rác zsellérek folytattak szőlőtermesztést. Azonban a XIX. század végi filoxérajárvány ezt a területet sem kímélte, így a telkek ilyen jellegű hasznosítása megszűnt. A terület fejlődésének szempontjából meghatározó volt a Ferenc József (ma Szabadság) híd felépítése, amely megteremtette az összeköttetést a belvárossal. Ennek következtében a XI. kerületben számtalan lakás épült, az eddig itt működő üzemek pedig fokozatosan kiköltöztek a város peremére. A Gellért-hegy déli lejtőjén is számos villa épült az újonnan kialakított és szabályozott utcák mentén. 1913-ban a Budapest Székesfőváros Tanácsa jóváhagyta Kelenföld új szabályozási tervét, amelynek célja a rendezett városkép kialakítása volt, így elkezdődött a területek teljes és egységes jellegű beépítése.

A Kelenhegyi út a Gellért-hegy déli lejtőjének kiépülésének során alakult ki egy gyalogút vonalában, amelyre kanyargós nyomvonala is utal. Nevét a hegy középkori elnevezéséről kapta. 1890-es kialakításakor a mai Bartók Béla úttól a Somlói útig tartott. 1905-ben egy része a Kemenes utca lett. Ma az utca a Szent Gellért tér 1. számtól tart a Somlói út 47/c-ig.

Az épület leírása, építéstörténete

Az épület szabadon álló, társasházzá alakított egykori nyaraló. Jelenleg háromszintes, eredetileg kétszintes villának készült, a jelenleg látható harmadik emelet későbbi átalakítások eredménye. Lábazatát kőborítás burkolja, sarkai ívesen lekerekítettek. Homlokzati kialakítása oldalanként változó. Főhomlokzata a Minerva utcára néz, és négytengelyes. A főhomlokzat harmadik tengelye a falsík felületéből toronyszerűen kiugrik. A toronyszerű kiállást két szinten ablakok tagolják. Az ablaknyílások egyenes záródásúak, a korra jellemző tagolásúak: a középső nyílás szélesebb, míg a két szélső egyformán keskenyebb. Ugyanez ismétlődik mind a két szinten. A nyíláskeretek csipkézett faburkolattal lettek gazdagítva, amelyek nagyon rossz állapotban vannak jelenleg és felújítást igényelnek. A toronyszerű építmény melletti két tengely nyílásai szintén egyenes záródásúak a felsőbb szinten arányaiban kisebbek, mint az alsó szinten, míg a legszélső tengelyen található nyílások arányaiban megfelelnek az alsó szint ablaknyílásának.

A főhomlokzat északi felén a tetőzetet megbontották és a tetőteret beépítették. A tetőtér nyílásai értelemszerűen nem követik a homlokzat többi ablaknyílásainak stílusát és méretét. Nyugati homlokzata öttengelyes, háromszintes. A középső tengelyt zárterkély gazdagítja. Az első két szinten egyenes záródású, hármas tagolású ikerablakok helyezkednek el, míg a beépített tetőteret három kisebb méretű, különálló, egyenes záródású ablak tagolja. A déli homlokzat négytengelyes, háromszintes. Az épület síkjából kiemelkedve egy fedett terasz nyúlik a kert irányába. A terasz ablakai íves záródású, szecessziós ikerablakok, a köztük lévő tagolóelemek lizénaszerűen nyúlnak a következő szintig. A második emeleten a zárt terasz felett egy nyitott teraszt találunk, amelyet balusztrád keretez.

A keleti homlokzat négytengelyes. Tetőtér a tetőzet két részénél nyitott teraszokkal van megtörve. A homlokzat középső tengelye kisméretű nyílt teraszokkal van gazdagítva. A homlokzat délkeleti tengelye rizalitszerűen kiugrik a síkból, amely nem foglal magában ablaknyílásokat. Első szintjén egyenes záródású ikerablakok és különálló ablakok váltják egymást. Második szintjén páros ikerablakok is gazdagítják az egyenes záródású ablaknyílások sorát. Az épület visszafogottan díszített, az utca felől kivehető egy falsávba mélyített dombormű, mely feltehetőleg egy bibliai jelenetet ábrázol.

A ház alagsorába a központi lépcsőn lehetett lejutni. Ez egy nagyobb előtérbe torkollottt, amelyből egy szénraktárba, egy kamrába, egy helyiségen át egy másik kamrarészbe, egy kisebb helyiségen át pedig a huszonöt négyzetméter körüli borospincébe lehetett eljutni. Ezen a szinten helyezkedett el a házmester lakása is, amely egy huszonöt és egy tíz négyzetméter körüli helyiségből, egy konyhából, egy kamrából és egy closetthelyiségből állt. A kert felől lehetett megközelíteni két, virágraktárnak nevezett helyiséget, amelyekben feltehetőleg a nem fagyálló kerti növényeket teleltették.

Az épület bejárati kapuja a földszinten nyílt. Innen egy keskeny átjáró vezetett a ház központi részén elhelyezkedő hallba. Az átjáróból nyílt egy closett, egy cselédszoba és egy tizenöt négyzetméter körüli konyha, amely mellett egy kis kamra helyezkedett el. Az előszobából a lépcsőházba, a közel harminc négyzetméteres ”úriszobába”, a közel negyven négyzetméteres ebédlőbe, a huszonöt négyzetméter körüli nappaliba és egy átjárófolyosóra lehetett jutni. Az átjárófolyosóból egy closett, egy gardróbhelyiség és két huszonöt négyzetméternél nagyobb hálószoba nyílt, melyek egyike a nappalin át is megközelíthető volt. Ehhez egy káddal és mosdóval ellátott fürdőszoba is tartozott. A nappaliból és az úriszobából is megközelíthető ebédlőhöz egy húsz négyzetméter körüli zárterkély csatlakozott. Az első emelet helységei elhelyezkedésükben, méretükben és funkciójukban teljesen megegyeznek a földszinten találhatóakkal. A második emeleten a lépcsőház pihenőjéből nyílt egy közel tizenhat négyzetméteres, terasszal rendelkező szoba és egy folyosó, amelyből két további, huszonöt négyzetméter körüli helyiség nyílott. Ezek egyikéhez egy harmadik szoba csatlakozott. Az emelet többi részét a padlástér foglalta el.

Későbbi átalakítások

1929-ben a második emelet egy része átalakításra került Schätz Nándor építőmester által (Használatbavételi engedély: 1929/77190. számon). Ennek folyamán a padlástér még be nem épített részei az alsó szintekkel megegyeznek, vagyis helyet kapott további három szoba, egy fürdőszoba, egy closett és egy hall. Az egyik, már meglévő szobából leválasztásra került egy konyha és egy feltehetőleg cselédszobának szánt fülke. 1945-ben minden bizonnyal átalakításon esett át az épület, ugyanis ekkortól a Petőfi Sándor kollégium működött benne.

1957-ben nagy átalakítások történtek az épületben. Az első emeleten (és a tervek hiányában feltételezhetően a földszinten is) három lakás került kialakításra. Mindhárom a kissé kibővített lépcsőházból nyílt. A legnagyobb lakás esetében az egykori hall helyén került kialakításra egy kisebb előszoba, amelyből a három, huszonöt négyzetméter körüli szobába lehetett jutni, amelyek elhelyezkedését nem változtatták meg. Az előszobából nyílt egy gardróbhelyiség, amelyből egy négy négyzetméter körüli fürdőszobába és egy hét négyzetméteres konyhába lehetett jutni. A lépcsőházhoz közelebb eső részen az egykori folyosó, cselédszoba és konyha területén került kialakításra egy kis lakás egyetlen, húsz négyzetméter körüli szobával, egy közel öt négyzetméteres fürdőszobával és egy kis főzőhelyiséggel. Az épület másik frontján egy négyszobás lakás létesült. Itt az előszobából egy tíz, egy húsz és egy harminc négyzetméter körüli szobába, valamint a kilenc négyzetméter körüli konyhába lehetett jutni, ahonnan egy személyzeti helyiség nyílt. Az egykori hall helyén lettek létrehozva a mellékhelyiségek – egy kamra, egy fürdőszoba és egy closett. A második szinten öt lakás került kialakításra, amelyeknek egy-egy nagy szobája az eredeti nagy helyiségekkel megegyezett. Az eredeti központi hall lett felosztva pár négyzetméteres helyiségekre, amelyekből a lakások fürdőszobái és főzőfülkéi lettek.

A telek Kelenhegyi úti bejáratához közel található impozáns lépcsőépítményt id. Francsek Imre (1864-1920) tervezte, akinek nevéhez fűződik a városligeti korcsolyacsarnok (1893), a Gellérthegy támfalainak és lépcsőinek (1900), a Szent Gellért szobor kolonnádjának és a Gellért rakpart kerítéseinek (1905) megtervezése.

A tulajdonosok

A villát Schätz Antal mérnök építtette, aki főleg Münchenben tevékenykedett. A telekkönyvi betét szerint a telket Dr. Leövey Sándorné Pásztélyi Antóniától 1913-ban vásárolta meg 180.000 koronáért, majd rögtön meg is építtette rajta a ma is álló családi bérvillát. Talán éppen a Pesti Hírlapban 1912 februárjában megjelent apróhirdetés alapján talált rá a telekre: ”GELLÉRHEGYI VILLATELEK, remek kilátással a Dunára. Ferenc József-híd fölött, jelenleg termő gyümölcsös (Kelenhegyi-út 25.) eladó vagy bérházzal elcserélhető. Bővebbet dr. Móricz Samu ügyvéti irodájában, Rákóczi út 19.” Érdekesség, hogy az építkezés idején már külön telefonvonal volt bevezetve az ingatlanra ”Medek Tibor építőmester gellérthegyi építkezése” néven.

Az 1944-es lakás adatszolgáltatási ívek alapján Schätz Antal és Nándor (szintén építőmester), Pipó Sándorné házmester, bérlőként pedig Dr. Haidekker Sándor, a Haidekker sodronygyár igazgatója, és Mihályfi Dezső gépészmérnök, a Láng Gépgyár ügyvezető igazgatója laktak a házban. Utóbbiak egy-egy hatszobás lakást béreltek, míg a Schätz-fivéreké az ötszobás lakás volt.

További érdekességek

A Kelenhegyi út 25. szám alatt volt az igen kevés lapszámot megélt Az evezős című folyóirat szerkesztősége és kiadóhivatala. Az újság, melyből az Országos Széchényi Könyvtár is csak egyetlen (1935. március) számot őriz (jelzet: 17636), a vadevezős-problémákról, kajaksportról szólt és versenynaptárt is tartalmazott. Feltételezhető, hogy az újság szerkesztője, Gáti Károly volt a villa akkori tulajdonosa és a kajaksport kedvelője.

Az épületben 1945 és 1948 között a Petőfi Sándor kollégium működött. A Tovább nevű lap hasábjain lelkes és korhű beszámoló jelent meg a kollégiumról: ”Jó negyedórás út hegynek felfelé a kiégett Gellértszállótól és a vidám pezsgőfürdőtől. Kelenhegyi-út 25. Petőfi Sándor-kollégium. Kétemeletes, szép épület, élénksárga színével s nagy, árnyas kertjévelüdítő látvány a háborúdúlta környéken. Felső erkélyéről kitekintve, a lábaid előtt a város, ezüst folyójával átszelten, mögötte, mint tikkadt óriás, lapul az Alföld a rekkenő hőségben. Ha megfordulsz, a hegyek koszorúját látod s mögöttük ott sejted a Dunántúl lankáit is. Síkság és város, folyó és dombok: mintha az ország szívében lennél ebben a friss, jó kedvű házban. S ugyanezt érzed, ha a ház lakóival beszélgetsz. Az ország minden részéből vannak itt, magukkal hozták a hazai tájak, szokások, életformák ízét. Félszáz fiatal ember, köztük hat lány, legtöbbjük húsz év körüli. Két-három középiskolás kivételével mind egyetemre járnak: 17 bölcsész, nyolc mezőgazda, hét közgazdász, három orvos, egy mérnök, egy jogász, két rendező. Legtöbbjük nem is olyan régen, csak legszebb álmaiban mert arra gondolni, hogy valaha egyetemre kerül. Fele paraszti származású, egynegyede munkás, egynegyede hivatalnok-, kereskedő-, iparoscsaládból való. Az új magyar értelmiség. […] Az épületre a legbüszkébbek. Két év előtti fényképeket mutogatnak: csupa rom volt itt minden. A tulajdonosok közül egy Schätz nevű német meghalt, a kerítés- és csőbútorgyáros Haidekker pedig nyugatra menekült. 45 nyarán négy-öt parasztgyerek költözött a romházba. […] Azóta a kollégium újjáépült. 36.000 munkaórát áldoztak rá a fiatalok, a MÉMOSz, a belügyminisztérium, a főváros segítette őket. Ragyogó tisztaság, jó ellátás és biztos szellemi irányítás: ez ma a Petőfi-kollégium.”

1949-től a Vásárhelyi Pál Mérnök Kollégium nyert itt ideiglenes elhelyezést, majd Főiskolás Diákszálló lett belőle. Jelenleg az információszolgáltatással foglalkozó Airpack Polska Információs és Szerviz Iroda működik az épületben.

***

További dokumentáció letölthető itt.