Erzsébet tér 5. egykor a Hazai Bank Rt. Bérháza, ma lakóház üzletekkel

Az épület eredeti, 1912-es tervei megtalálhatóak Budapest Főváros Levéltárában. Egykor a Hazai Bank Részvénytársaság bérházaként funkcionált. Már a 19. század második felétől megjelentek a különböző pénzintézetek bérház-építtetőként, főként nagy, reprezentatív banki székházakat építtetésével, de nem voltak ritkák a vegyes funkciójú, tehát lakásokat is tartalmazó létesítmények.[1] Az épületet – és a Hazai bank egykori székházát (a Brit Nagykövetség mai épületét) is – Rainer Károly műépítész tervezte. Az 1800-as évek végén a főként ipari és vasúti beruházásokhoz és a növekvő prosperitáshoz szükséges tőkét magyar bankok igyekeztek biztosítani, ennek eredményeképp jött létre 1892-ben a Hazai Bank, mely önálló leányvállalatként ipari és kereskedelmi hitelek folyósításával foglalkozott. A századfordulót követően – a korabeli viszonyok közt – már közepes nagyságúnak számító bank kiterjesztette tevékenységi körét magánügyletekre is, több fiókot is nyitott.[2] Jelenlegi funkcióját tekintve az Erzsébet tér 5. szám alatt található ötemeletes, belsőudvaros, szecessziós épület lakóház üzletekkel. A tér helyén hajdan temető volt, majd a 18. század második felében a növekvő kereskedelmi forgalom arra sarkallta a Helytartótanács tagjait, hogy új vásártereket jelöljenek ki, illetve az akkori uralkodó, II. József az új vásártér körül városrész alapítására adott engedélyt. Az Erzsébet térre kerültek az iparosok, a kisparcellázott telkeket csak kereskedők és iparosok vásárolhatták meg. Maga a vásárlás beépítési kötelezettséggel, adóelengedési kedvezménnyel és a polgárok közé való felvétellel járt. Kizárólag emeletes házak építésére adtak engedélyt. Mindez lényegében Lipótváros megalakulásához vezetett (a városrész 1790-ben, II. Lipót koronázásakor kapta a Lipótváros nevet). Kiépülését követően a tér számos névváltoztatáson esett át. 1803-ban Vásár térként volt ismeretes, majd nyolc évvel később megkapta az Újvásártér nevet, megkülönböztetve ezzel a Belvárosban a régi városháza előtti tértől, amely ekkor a Régi Vásártér nevet viselte. Évente négy nagyobb vásárt rendeztek: József napi (március 19.), Medárd napi (június 8.), János napi (augusztus 29.) és Lipót napi (november 15.) vásárok. A szabályos derékszögű, teljes négyzet alakú tér vásártérként szolgált egészen 1853-ig. A Német Színház 1847. február 2-ai leégését követően – és annak pótlására – a téren ideiglenes színházat építettek, így 1850-ben Színház térre keresztelték. Az Erzsébet tér nevet 1858-ban kapta, majd 1946-tól Sztálin tér, 1953-tól Engels tér. Végül 1990-ben ismét megkapta a nevet, melyet ma is visel.[3] A két mezzaninnal és három emelettel épült bérház eredeti tervei megtalálhatóak Budapest Főváros Levéltárának Tervtár részlegében. E tervek tanúsága szerint a fölszinten az Erzsébet tér felől U alakban üzlethelyiségek, irodák és műhelyek kaptak helyet, míg a hátsó szekcióban a házmesterlakást találjuk, konyhával és fürdőszobával. A bérház felépülése előtt, 1908-tól itt működött a Salamon Jakab és Társa szénnagykereskedés, majd 1928-tól Blum Ignác posztóáruháza. Fő- és melléklépcső, illetve lift segítette a közlekedést. A fölszinten, közvetlenül a lépcső mellett külön portásfülkét alakítottak ki. Az első mezzaninon két üzlethelyiséget és raktárakat alakítottak ki. Az első emeleten – igazodva a földszinti beosztáshoz – elöl, a tér felől U alakban alakították ki a szobákat, mögöttük cselédszobák, konyhák, kamrák és az inasszoba. A második félemeleten irodákat képeztek ki, a számfejtési, ellenőrzési és könyvelői osztályok számára, külön osztályfőnöki irodával. A második és harmadik emelet alaprajza megegyezett az első emeletével. A ház padlásterébe került egy műterem, házmesterszoba, cselédfürdő, kamra, illetve a mosásra kiépített helyiségek, így a vasalószoba, a mosókonyha és a mángorló.[4] Az Adalékanyagok a Lipótváros történetéhez című kötetből megtudjuk, hogy emeletenként 1-2 család lakott a nagyméretű, 4-5 szobás lakásokban. Lakásonként légfűtéses kazánok működtek, ezeket később konvektorok váltották fel. Többszöri átalakításokat követően, a nyolcvanas évek végén közel 25 család lakott itt. Az épületben található korlátok, rácsok és burkolatok jelentős része eredeti.[5]

A teljes dokumentáció letölthető ITT

—
JEGYZETEK:
1 Körner Zsuzsa: Városias beépítési formák, bérház- és lakástípusok. Terc, Budapest, 2010. 36. o.
2 Harmincad utca 6.: budapesti történet a huszadik századból. Nagy-Britannia és Észak-Írország Nagykövetsége, Budapest, 1999. Online elérhető itt: http://ukinhungary.fco.gov.uk/hu/about-us/our-embassy-in- budapest/embassy-history
3 Adalékok a Lipótváros történetéhez, 1. kötet. Budapesti Városszépítő Egyesület, Budapest, 1988. 370-371. o., ill. Déry Attila: Belváros – Lipótváros: V. kerület. Terc, Budapest, 2005. 79-84. o.
4 Budapest Főváros Levéltára Tervtár
5 Adalékok a Lipótváros történetéhez, 1. kötet 1988:371