Izabella utca 6.

A Rózsák tere és a “Kutyás tér” között elhelyezkedő, ötszög alaprajzú lakóház 1887-ben még egyemeletesnek épült, földszintjén üzlethelyiségek üzemeltek. A neoeklektikus második emeletet Ladstätter Pál kalapgyára számára építtette a házra 1925-ben.

Az épület leírása
Az Izabella u. 6. szám alatti lakóházat a Wellisch Sándor és Gyula építész testvérpár építette 1887-ben, saját terveik alapján.[1] Az épület három utca, az akkori Amazon (ma: Hutyra Ferenc) utca, az Alsó erdősor utca és az Izabella utca sarkán helyezkedik el. Az eredeti dokumentumok szerint a zártsorú beépítésű, ötszög alaprajzú, zártudvaros bérház egy pinceszinttel, egy földszinttel, valamint egy emelettel rendelkezett. A pinceszinten raktárak és fáskamrák voltak.

Hirdetés forrása: Ujság, 1943. 19. évf. 127. sz. p. 14. [ARCANUM]

Az alapvetően lakó funkciókra tervezett épület földszintje utca felé néző helyiségeibe eredetileg kiszolgálófunkciókat is rendeltek, a 12 szoba-konyhás lakás mellett 5 üzlethelyiség is helyet kapott itt. Az első emeleten a 6 szoba-konyhás lakáson kívül 6 kétszobás lakás, valamint 2 éléskamra volt. A lakások elrendezése azonos volt, a konyhák minden esetben a belső udvarra nyíltak, míg a szobák az utcára néztek. A 4 db árnyékszék a földszinten kapott helyet. A főbejárat – a mai napig változatlanul – az Izabella utcára néző 14 tengelyes homlokzat közepén van. A bérház belső udvara háromszög alaprajzú, minden oldalról egy-egy épületszárny határolja. Csak egy oldalról, a főbejárat felől közelíthető meg egy kapualjon keresztül. A bérház eredetileg egy lépcsővel rendelkezett, ez az egykaros csigavonalú lépcső a kapualjtól jobbra található. Az épület saroktelek lévén jó megvilágítású. A bérház tulajdonosa 1887-től Partl Antal volt, a rákövetkező két-három évtizedben sokszor cserélt gazdát. 1923-ban Ladstätter Pál, a híres kalapgyáros vette meg. Innentől kezdve az épület több átalakításon ment keresztül.[2]

Az első világháború utáni lakásínség megszüntetésére 1925-ben az állam olyan adótörvényt hozott, ami kedvezett a lakásépítéseknek.[3] Ezt kihasználva Ladstätter Pál 1925-ben egy kalaposműhely, munkásjóléti intézmények és saját lakás céljait szolgáló II. emeletet építtetett a házra. Az átépítés tervezésével Bloch Alfréd és Stimm Lajos építészeket bízta meg,[4] akik ekkor Miskolc legfoglalkoztatottabb építészei közé tartoztak. A ház mai arculatát nekik köszönheti. Az emeletráépítési munkák keretében az épület több része is átalakításra került. Az építési hatóság kérésére az első emeleti lakók részére 3 árnyékszéket alakítottak ki az első emeleti folyosó végén, ahová egy cselédlépcső is épült. Az új, második emeleten a 4 árnyékszéken kívül az Alsó erdősor utca felőli oldalon egy előtér, egy kamra, egy asztalosműhely, egy női szoba, egy férfi szoba, egy betegszoba és egy művezetői szoba kapott helyet. Ezen helyiségek mellé került Ladstätter Pál lakása, mely egy előtérből, két kamrából, egy ruhatárból, egy hálószobából, egy loggiából, egy irodából, egy ebédlőből és egy cselédszobából állt. A ház Izabella utca felőli oldalán voltak a kalapgyár további helyiségei: a varróműhelyek, az enyvező, a szárító, a prés és a formázó, a filcműhely és az anyagraktár. A padlástérben egy mosókonyha, a lakók padlása és 4 kalapraktár lett kialakítva.

Szemelvény forrása: Magyar Jövő, 1923. 5. évf. 198. sz. p. 5. [ARCANUM]

Míg az alsó két szint homlokzatdíszítése és ablakai egyszerű formavilágúak, az új, felső szint homlokzati elemei – az íves záródású ablakok, a timpanon és az attikafal a tetőn, az ablakok alatti és fölötti vakolatdíszítések – változatosak, neoeklektikus jegyeket hordoznak.[5] Az épületre csaposgerendás födém került, melynek építése során tragédia történt. Beemelésekor a tető megbillent, és maga alá temetett tíz építőmunkást, akik közül négyen súlyosan megsérültek. Szerencsére az első emeleti lakókat nem érte szerencsétlenség, mert a tetőzet a második emeletnek a már felrakott részére zuhant.[6] 1930-ban a Család Ház Építő Rt. vásárolta meg a bérházat, és a kalapgyár helyiségeit lakásokká alakította át. Az 1930 és az 1970 közötti időszakból nem maradt fent tervdokumentáció, de annyi bizonyos, hogy az épület a második világháború után állami tulajdonba került, és Ladstätter Pál egykori lakását két lakásra osztották. 1974-ben a VII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat födémcserét hajtott végre. Az ezt követő időszakban a lakások nagyrészt magántulajdonba kerültek, az új tulajdonosok felújították és komfortosították őket.[7]

A ház állapota a 2000-es évek elejére elkeserítővé vált statikai és esztétikai szempontból is, a felújítás elkerülhetetlen volt. Ezt a lakóközösség eleinte tetőtér-beépítésből tervezte finanszírozni.

A házat megvizsgálták alkalmasság szempontjából, de végül a kerületi rendelkezések szigorodása miatt ez a terv meghiúsult. Végül a lakóközösségi saját és pályázati forrásokból kezdte el a felújítást. 2003-ban elsőként mindkét függőfolyosót és a padláshoz vezető folyosót erősítették meg statikailag, majd a gáz alap- és felmenő vezetéket és az elektromos hálózatot újították fel. 2014-ben a pincei alap és felmenő vezetékek, 2015-ben a teljes tetőzet és a ház csatornázata került felújításra. A tetőfelújítással párhuzamosan a teljes belső homlokzat kábelmentesítve lett, ezt ki is vakolták és kifestették, valamint felszámolták a hátsó közös wc-ket, helyettük biciklitárolókat alakítottak ki. 2017-ben az emeleteket és az udvart cserepes és balkonládás növényekkel borították be. 2019-ben a belső udvarra vezető kapualj és a belső udvar fala másfél méter magasságig barabástégla burkolatot kapott. 2020-ra van tervbe véve a külső homlokzat felújításának megkezdése.

Az építész és építtető
A Wellisch Sándor és Gyula építész testvérpár a századforduló környékén és az XX. század első évtizedeiben számos belvárosi bérházat tervezett. Az Izabella utca 6. egy korai munkájuk volt. Az életművük nagyobb részét kitevő bérházaik közül talán a leghíresebb a Szent Gellért tér 3. alatt álló ún. Wellisch-ház.[8]

Szent Gellért tér 3., jobbra a Bartók Béla út (1958)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 102805, adományozó: Budapest Főváros Levéltára] [leltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11]

A későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek, vállalkozások
Erzsébetváros azon városrészét, ahová az Izabella utca 6. tartozik, az 1890-es években Csikágónak hívták. Egyrészt azért, mert szabályos úthálózata, és emeletes, körfolyosós bérkaszárnyái olyan gyorsan nőttek ki a konyhakertek és káposztaföldek helyén, mint Chicago városa, másrészt a név népnyelven az itt burjánzó bűnözésre is utalt. Nem meglepő módon az Izabella u. 6. első lakói az alsóbb társadalmi rétegekbe tartoztak.[9] Az 1920-as évek előtti időkből főleg rab- és fogolytörzskönyvek maradtak fenn a lakókról, akik kisebb-nagyobb lopásért, testi sértésért és/vagy orgazdaságért kerültek fogházba. De természetesen nemcsak rossz hírű lakói voltak a háznak. 1892-től ebben a házban működött pl. Pásztory János borbélyüzeme, aki a Dalszínház (mai Opera) híres fodrász- és borbélymestere volt, számos inast is foglalkoztatott. 1906-tól közel 10 évig az Izabella utca 6. alatt volt Weisz L. és társa Pannónia vegyészeti gyára.[10] Az idők során több színész is lakott a házban, elsőként talán Dobi Ferenc, a Thália, a Népszínház és a Magyar Színház színésze.[11][12] Az 1920-as években a házban élt és dolgozott Märcz József mézeskalácsos és viaszgyertya öntő mester, aki több díjat is nyert.[13][14] A második világháború előttig, a korabeli újságok tanúsága alapján működött még a házban bizományüzlet, kávézó, trafik, hentesüzlet, cipészet, asztalosműhely, úri szabóság, valamint több mint 40 évig a földszinten üzemelt az Öreg Huszár vendéglő, mely a környékbeliek találkozóhelye és információforrása volt.[15]

A ház leghíresebb és egyben legmódosabb lakója azonban kétségtelenül Ladstätter Pál kalapgyáros volt, aki 1923-tól 1930-ig a ház tulajdonosa is volt.[16] Kalapgyára 1925-től 1930-ig működött az Izabella utca 6. szám alatt. A P. Ladstätter és Fiai cég története 1858-ban kezdődött Bécsben, egy akkor még szezonálisan üzemelő szalmakalap-bolttal. Kalapjaik iránt a kereslet olyan rohamosan nőtt, hogy repertoárjukat hamarosan kibővítették nemezkalapokkal is. A századforduló környékére már Bécsben, Domzalében, Budapesten, Prágában, Graz-ban, Lvivben, Wels-ben, Mannsburgban, Firenzében, Marosticában és Bukarestben is volt fiókvállalatuk és gyáruk. A budapesti gyárat 1877-től Ladstätter Jakab, majd fia, Ladstätter Pál vezette. Üzletük a Váci utcában volt, eleinte a gyár is itt működött.

Hirdetés forrása: Magyar Kalapos Ujság, 1933. 5. évf. 5. sz. p. 9. [ARCANUM]

A P. Ladstätter és Fiai cég számos elismerést kapott. 1883-ben elnyerték a császári és királyi szalmakalap-beszállítói címet. Sajnálatos módon az első világháború és a Monarchia összeomlása sok nehézségeket okozott a vállalat számára, amelyekből nem tudott talpraállni. Az 1930-as évek során a legtöbb fióktelepük felszámolásra került, így a budapesti is.