Budafoki út 17. [Mérnökök Háza] lakóház

1927 októberében a frissen elkészült ház ablakaiból és tetőteraszairól nézték végig a kíváncsiskodók a Műszaki Egyetem kertjében felállított I. világháborús emlékmű, Bory Jenő “Sebzett hős”-ének avatását. A Mérnökök Házának becézett épületben több neves egyetemi tanár, festőművész, operaénekes, színész is lakott az évek során. Szép belső udvarában valaha szökőkút állt.

Az épület leírása
Az ötemeletes lakóház Lágymányoson, a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem könyvtárával szemben a Zenta utca – Csíky utca – Bartók Béla út – Budafoki út által határolt tömb legnagyobb háza. 1927-1928-ban épült, amikor Lágymányos lecsapolása után a terület rohamos fejlődésnek indult. A ház az 1926-ban Hubert Richárd, özv. Nagy Elekné (sz. Hubert Jenny) és Hubert József által eladott telkeken épült, melyeket a Budafoki út 15-17. sz. Társasház Szövetkezet[1] vásárolt meg. A vásárlás előtt a terület bérlője a Gabonamentő R.t. volt.[2]

Szent Gellért tér, háttérben a Budafoki út torkolata (1955)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 30071, adományozó: Fortepan]

A szabálytalan „U” alakú, nyitott, tagolt belső udvaros épület három épületszárnyból és a hozzájuk tartozó lépcsőházból áll. A kapubejáró a ház főtengelyében nyílik, a lépcsőházi bejáratok az udvarból. A lakóház valójában 7 szintes: földszint, magasföldszint, 1-5. emelet alkotják. Mai külső állapota az egykori tervekkel megegyező. Az utcai homlokzatok 4+1 tengelyesek, a sarkok ívesek. A lépcsőházi homlokzatok öttengelyesek, középen a bejárattal. Az erkélyek nyitottak az utcafronton, 2 sarokerkély található a magasföldszinten, illetve ívelt erkélyek az ötödik emeleten. Az utcafronttal párhuzamos belső B épületben a zárterkélyek jelentenek változatosságot. Az épület utcafrontra merőleges szárnyaiban (az A és C épületben) nyitott lépcsőházakat találunk függőfolyosókkal, ahová

– ahogyan Ferkai András jellemzi.[3] A függőfolyosókat, valamint az íves erkélyeket geometrikus mintázatú épített korlát díszíti. Az ablakok egy része rácsozott. Az eredeti réz lépcsőkorlátok nincsenek meg, eltűntek. Lépcsőházanként egy-egy lift van, amelyeket az elmúlt 10 évben korszerűsítettek.

A ház az ún. Réti-féle síkfödémmel, acélgerendás, poroszsüveg-boltozatos téglafödémmel épült. Réti Benő 1904-től folyamatosan fejlesztette az általa kialakított födémet.[4] A ház egykori dísze az udvari szökőkút volt, alatta portásfülkével. Előbbinek már csak fénykép tanúsítja a meglétét, a 40-es évek végén lebontották. Az épület tagolása is érdekes: a tervező az épületszárnyakat pavilonoknak nevezte, annak ellenére, hogy nem különálló épületek. A mai három lépcsőház 5 pavilont jelentett, a függőfolyosós A és C lépcsőház 2-2 pavilonnak, a B lépcsőház egy pavilonnak minősült. A kor igényeinek megfelelően 1-2-3-4 szobás lakások épültek. A nagypolgári lakások 3-4 szobásak voltak. Az eredeti használati engedély tanúsága szerint 3 db szoba-konyhás házmesteri lakás épült meg. Portásfülke, emeletenként ruhatár is tartozott a házhoz. Az ötödik emeleten voltak a garzonlakások, valamint 2 műterem és 2 terasz. Ez utóbbiról a ház lakói a műegyetem központi épületére és a könyvtárra látnak rá. A lakások tartozéka volt az akkori életszínvonalnak megfelelően a cselédszoba is. A házmesteri lakások mellett összesen 67 lakást foglalt magába az épület.[5]

A földszinten 6 üzlet és 4 iroda kapott helyett a használati engedély alapján.[6] Üzletek mai napig működnek az utcafronton, az évek során változóan, az élelmiszertől kezdve a mai adományboltig. Az ötvenes évektől kezdve a kétezres évekig a Budapesti Műszaki Egyetem egyik óvodája kapott helyet a földszinti utcai homlokzati szinten, az udvarból nyíló bejárattal. Az egyetem 1953-ban kapott engedélyt az átalakításokra.[7] Az óvodások átjártak az egyetem kertjébe, ott alakítottak ki számukra egy elkerített kis játszóteret. A központi udvaron kívül az épület bal és jobb oldali végében két udvar volt megtalálható.  A bal oldali udvart a kezdetekben egy átjárón át lehetett megközelíteni, amelyet később lezártak és a házmesterlakáshoz csatoltak. Ez a nagy belső udvar most már csak a pincéből, létrán keresztül közelíthető meg, illetve az udvarra nyíló egykori Kisrabló étterem (Zenta utca, ma: Bölcső bár) felől. A B lépcsőház bal és jobb oldalán szintén volt két kis udvar, melyeket a mai lakók porolóudvarként emlegetnek. Az ötvenes évek elején a nagy lakásokat társbérletesítették, majd államosították. Nagyobb változást a 90-es évek eleje jelentett, amikor a rendszerváltás után a lakásokat megvehették a bérlők.

Hirdetés forrása:Budapesti Hírlap, 1933. 53. évf. 260. sz. p. 12. [ARCANUM]

Jelenleg 89 lakás van a házban.[8] 2016-2019 között jelentős külső felújítások történtek, részben a megnyíló pályázati lehetőségek kihasználásával.[9] Az épületet teljeskörűen renoválták kívül, s ma friss színével a környék színfoltja. A II. világháborúban sok más budai házhoz hasonlóan ez az épület is szenvedett sérüléseket, ám szerencsére nem javíthatatlanokat.

Az építész
A házat a Királyhidán (egyes források szerint Lajtaújfalun)[10] 1873. február 11-én született Fischer József tervezte, aki nem azonos az 1993-ban Budapest díszpolgára címmel kitüntetett (szemlőhegyi) Fischer József építésszel. Fischer

Ebben az időszakban (1898) az 1900-as párizsi Világkiállítás magyar pavilonjának tervezési pályázatán III. díjat nyert a Messinger-Fischer „Seine” c. pályázata. A kiállításon általános építészeti ellenőrként is dolgozott. [12][13] Hazatérése és a budapesti gyakornoki tevékenység után 1901–1905 között Scheer Izidorral, 1905–1912 között pedig Detoma Alfonzzal nyitott irodát, s együtt alakították a beépülő Lágymányost. Az I. világháború idején katonai kórházakat, 1918 után elsősorban bérházakat tervezett. A tízes évek végétől pénzügyi és közgazdasági kérdésekkel is foglalkozott.[14]

Szemelvény forrása: Esztresz Ferenc (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 1927-1929. 1. kötet: Budapest, 32. évf. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1928. p. 962. [ARCANUM]

Scheer Izidorral Fischer több pályázaton nyert, így a budapesti Erzsébet-emlékműre kiírt pályázaton II. díjat (Margó Ede és Popper Szigfrid szobrászokkal), a pozsonyi Petőfi-szobor pályázatán I. díjat (Radnai Béla szobrásszal), a pécsi Városháza pályázatán II. díjat érdemeltek ki. Együtt építették 1904-1905-ben az V. kerületi Pesti Barnabás u. 6. sz. alatti Staffenberg-házat, a VI. kerületi Hajós utca 43. sz. alatti, Tlach és Keil kézművesek lakóházát és raktárát.[15]

Detoma Alfonzzal közösen már elsősorban Lágymányoson tervezett lakóépületeket. Közülük is legismertebbek a mai XI. ker. Móricz Zsigmond körtéri bérházak (1906). A 2 sz. alatti épület félig elpusztult a II. világháborúban, de az 1. sz. alatt lévő épen maradt. Ugyancsak közös épületük a Bartók Béla út 31., 33., 49. (1906-1907), a Villányi út 4. (1907), a Fadrusz u. 5. (1909), a Bocskai út 23. (1909), saját műtermes lakóháza a Ménesi út 23. alatt (1911), valamint a Gellérthegy u. 13. sz. alatti villa (1911).[16][17] A bérházak tervezése mellett, a már említett párizsi Világkiállítás pavilonján túl, több nemzetközi kiállításon is nevéhez fűződnek a magyar pavilonok. Így 1906-ban Milánóban a Nemzetközi Kiállításon Maróti Gézával, 1908-ban a londoni Earl’s Court-i Magyar Építészeti Kiállításon Jánszky Bélával, 1910-ben a bécsi Vadászati Világkiállításon ismét Jánszkyval közösen tervezték a kiállítási épületet. 1912-ben elnyerte Buenos Aires-ben az Akvárium tervezésére kiírt nemzetközi pályázat I. díját és a megbízást.[18]

A XIX. sz. végén a megnövekedett lakosság lakhatási igényeit már Budapesten sem lehetett az addig hagyományos módon kielégíteni. Amint Európa-szerte, úgy nálunk is megkezdődtek a bérházépítések. A századfordulón külföldi tanulmányútjairól hazatért Fischer a bérházépítés, illetve a szövetkezeti társasházépítés egyik úttörője volt. Már az 1907-1908-as években épült házak is társasházszövetkezeti formában épültek, de az 1920-as évek közepétől végképp ez jellemző Fischer építészetére. 1926-1929 között tervezte a nagy lágymányosi épülettömböket, a Bartók Béla út 22. – Zenta utca 1-5. – Budafoki út 17-19. által határolt területen, illetve a Vak Bottyán utca 1-5. sz. alatt. Fischer József 1942-ben halt meg, sírja a Farkasréti temetőben van.

Az építő
A ház építője Hubert Richárd építőmester volt, annak a Hubert családnak a tagja, akik a telket a Társasházszövetkezetnek eladták. Hubert nemcsak a fővárosban épített házakat, elnyerte a Magyar Nemzeti Bank szombathelyi, ceglédi,[19] debreceni[20] fiókjának építését is. Többek között részt vett az Országos Társadalombiztosító Intézet székházának építésellenőrzésében,[21] valamint a Magyar Tudományos Akadémia bérházának kivitelezésében.[22] Hubert Richárd 1942. október 30-án hunyt el Budapesten, Pozsonyban temették el.[23]

Az építtetők
A XX. század elején a tömeges lakásigény, a nagy volumenű építések és a budapesti telkek drágulása új irányba vezette a bérházépítést. A magánszemélyek egyre kevésbé tudták megfizetni a telek- és építési árakat, ezért társasházi szövetkezetek alakultak a házépítésre.

Szemelvény forrása: Budapesti Hírlap, 1933. 53. évf. 194. sz. p. 9. [ARCANUM]

Az 1907-1908-ban épített társasházak már egyetlen jogi személy nevében, szövetkezeti keretben épültek. Így építkezett a Fischer és Detoma cég is. Fischer József több cikkben is népszerűsítette az építkezések ezen formáját. Az I. világháború utáni gazdasági helyzet, az elmaradt lakásépítkezések, valamint a menekültáradat következtében újra napirendre került a szövetkezeti társasházak ügye. Az 1923-ban benyújtott társasházi szövetkezeti tulajdonra vonatkozó törvénytervezetet a parlament végül 1924-ben fogadta el. Ez újabb lendületet adott Fischer József építészetének. 1926. október 10-én megtartotta alakuló ülését a Budafoki út 15-17. sz. Társasházszövetkezet a Hubert család által eladott telekrészekre való építkezés céljából. A szövetkezetben megtaláljuk Fischer Józsefet és Hubert Richárdot is. A telekár 1,091,850,000 korona volt. Az építkezéshez a szövetkezet összesen 10,500,000,000 korona hitelt vett fel a Pénzintézeti Központtól.

Szemelvény forrása: Magyarság, 1928. 9. évf. 122. sz. p. 12. [ARCANUM]

Az „alakulási tervezeten” már szerepel a Mérnökök háza elnevezés, melyeket a terveken láthatunk viszont.[25] A szövetkezeti tagok között számos mérnököt találunk, mint pl. Sándy Gyulát, aki a Műegyetem professzora volt 1913-tól. Fischer és Hubert megtartotta magának a homlokzati üzletrészek tulajdonát, valamint lakástulajdonosok is voltak a házban.

Lakók
A felépült ház első lakástulajdonosai elsősorban a gazdagabb közép- és felsőosztályból kerültek ki: 12 mérnök, 5 miniszteri tanácsos, 4-4 katonatiszt, magántisztviselő, 3 magánzó, magántisztviselő, 2-2 orvos, gyógyszerész, ügyvéd, egyetemi tanár, műszaki tisztviselő, 1-1 járásbíró, rendőrtanácsos, gyárigazgató, helyettes államtitkár, miniszteri titkár, társasági igazgató, kir. iparfelügyelő, uradalmi igazgató, építőmester, festőművész lakott itt ekkor.[26] Az évek során a lakók cserélődtek, de még ma is laknak a házban eredeti tulajdonosok leszármazottai. Több híres lakója volt, illetve van a háznak, köztük neves egyetemi tanárok, mint prof. Kerkápoly Endre építőmérnök, Sándy Gyula építész, egyetemi tanár, Zehery Lajos jogász, Rohringer Sándor egyetemi tanár.

Szemelvény forrása: Színházi Élet, 1929. 19. évf. 50. sz. p. 74. [ARCANUM]

A művészek közül megemlíthetjük – nemrég a Nemzet Színészévé választott – Jordán Tamást, aki itt töltötte gyermekkorát, valamint Valkay Pál színészt. Itt élt élete egy részében László Margit operaénekes is. A ház történetének 92 évében találunk képzőművészeket is a lakók között. Megemlítendő Lakatos Artúr festőművész, a kevésbé ismert Kokas Klára festő, rajztanár, aki kivándorolt Argentínába, illetve Emanuel Béla festőművész

Érdekességek
A Prágai Magyar Hírlap jelentette meg a hírt 1931-ben egy sokat betegeskedő, nyugalmazott igazgató-főmérnök – a házban elkövetett – öngyilkosságáról. Tatár Zoltán oly sokat betegeskedett, hogy „Frommer pisztolyával szíven lőtte magát” elkeseredettségében.[27] 1944-ben a ház lakója, Takács Kálmán tragikus halálával került be az akkori sajtóba: az áldozat „nagyfeszültségű árammal követett el öngyilkosságot”.[28] A Budafoki út 17. azonban nem csak öngyilkossági hírekkel szerepelt az egykori lapokban. 1937-ben könyvismertetőt olvashatunk a Zemplén című újságban id. Ambrózy Ágoston Apponyi Albert. Adalékok életrajzához és nemzetközi munkásságához című munkájáról, amelybe ifj. Ambrózy Ágoston egyik verse is belekerült.[29] Ugyancsak a háború alatt történt, hogy Emanuel Béla egy Krisztus képet festett, amit levittek az óvóhelyre, ahol egy pálos szerzetes megáldotta az ottlévőkkel együtt.[30] Az 1956-os forradalom közelről érintette a ház lakóit a Műegyetem szomszédságában. A lakók emlékezete szerint az épület előtt tank állt.