This content is not yet translated to English. Please let us know, if you can contribute to this website with translations, which we highly appreciate.

1/1
Content

    Data and description

    1927 októberében a frissen elkészült ház ablakaiból és tetőteraszairól nézték végig a kíváncsiskodók a Műszaki Egyetem kertjében felállított I. világháborús emlékmű, Bory Jenő “Sebzett hős”-ének avatását. A Mérnökök Házának becézett épületben több neves egyetemi tanár, festőművész, operaénekes, színész is lakott az évek során. Szép belső udvarában valaha szökőkút állt.

    Az épület leírása
    Az ötemeletes lakóház Lágymányoson, a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem könyvtárával szemben a Zenta utca – Csíky utca – Bartók Béla út – Budafoki út által határolt tömb legnagyobb háza. 1927-1928-ban épült, amikor Lágymányos lecsapolása után a terület rohamos fejlődésnek indult. A ház az 1926-ban Hubert Richárd, özv. Nagy Elekné (sz. Hubert Jenny) és Hubert József által eladott telkeken épült, melyeket a Budafoki út 15-17. sz. Társasház Szövetkezet[1] vásárolt meg. A vásárlás előtt a terület bérlője a Gabonamentő R.t. volt.[2]


    Szent Gellért tér, háttérben a Budafoki út torkolata (1955)
    Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 30071, adományozó: Fortepan]

    A szabálytalan „U” alakú, nyitott, tagolt belső udvaros épület három épületszárnyból és a hozzájuk tartozó lépcsőházból áll. A kapubejáró a ház főtengelyében nyílik, a lépcsőházi bejáratok az udvarból. A lakóház valójában 7 szintes: földszint, magasföldszint, 1-5. emelet alkotják. Mai külső állapota az egykori tervekkel megegyező. Az utcai homlokzatok 4+1 tengelyesek, a sarkok ívesek. A lépcsőházi homlokzatok öttengelyesek, középen a bejárattal. Az erkélyek nyitottak az utcafronton, 2 sarokerkély található a magasföldszinten, illetve ívelt erkélyek az ötödik emeleten. Az utcafronttal párhuzamos belső B épületben a zárterkélyek jelentenek változatosságot. Az épület utcafrontra merőleges szárnyaiban (az A és C épületben) nyitott lépcsőházakat találunk függőfolyosókkal, ahová

    | „…csak konyhák és cselédszobák néztek. A csaknem teljesen dísztelen egyszerű épület jellegét a meanderes alaprajzra emelt függőlegesen hármas tagolású tömeg adja: a csíkozott felülettel lábazatszerűen kiképzett földszint és félemelet; lapos ívű zárterkélyekkel vertikálisan tagolt emeletek és végül a teraszosan visszaugratott emelet a magastető alatt. A homlokzaton semmilyen historizáló elem nem fedezhető fel, csupán az álló formátumú, sűrűn osztott ablakok és épületsarkok újszerű hullámzó felületek párkánnyal való tagolása kölcsönöznek enyhén hagyományos ízt nekik. Az íves zárterkélyek és lekerekített sarkok újszerű, hullámzó jelleget adnak az épületeknek”

    – ahogyan Ferkai András jellemzi.[3] A függőfolyosókat, valamint az íves erkélyeket geometrikus mintázatú épített korlát díszíti. Az ablakok egy része rácsozott. Az eredeti réz lépcsőkorlátok nincsenek meg, eltűntek. Lépcsőházanként egy-egy lift van, amelyeket az elmúlt 10 évben korszerűsítettek.

    A ház az ún. Réti-féle síkfödémmel, acélgerendás, poroszsüveg-boltozatos téglafödémmel épült. Réti Benő 1904-től folyamatosan fejlesztette az általa kialakított födémet.[4] A ház egykori dísze az udvari szökőkút volt, alatta portásfülkével. Előbbinek már csak fénykép tanúsítja a meglétét, a 40-es évek végén lebontották. Az épület tagolása is érdekes: a tervező az épületszárnyakat pavilonoknak nevezte, annak ellenére, hogy nem különálló épületek. A mai három lépcsőház 5 pavilont jelentett, a függőfolyosós A és C lépcsőház 2-2 pavilonnak, a B lépcsőház egy pavilonnak minősült. A kor igényeinek megfelelően 1-2-3-4 szobás lakások épültek. A nagypolgári lakások 3-4 szobásak voltak. Az eredeti használati engedély tanúsága szerint 3 db szoba-konyhás házmesteri lakás épült meg. Portásfülke, emeletenként ruhatár is tartozott a házhoz. Az ötödik emeleten voltak a garzonlakások, valamint 2 műterem és 2 terasz. Ez utóbbiról a ház lakói a műegyetem központi épületére és a könyvtárra látnak rá. A lakások tartozéka volt az akkori életszínvonalnak megfelelően a cselédszoba is. A házmesteri lakások mellett összesen 67 lakást foglalt magába az épület.[5]

    A földszinten 6 üzlet és 4 iroda kapott helyett a használati engedély alapján.[6] Üzletek mai napig működnek az utcafronton, az évek során változóan, az élelmiszertől kezdve a mai adományboltig. Az ötvenes évektől kezdve a kétezres évekig a Budapesti Műszaki Egyetem egyik óvodája kapott helyet a földszinti utcai homlokzati szinten, az udvarból nyíló bejárattal. Az egyetem 1953-ban kapott engedélyt az átalakításokra.[7] Az óvodások átjártak az egyetem kertjébe, ott alakítottak ki számukra egy elkerített kis játszóteret. A központi udvaron kívül az épület bal és jobb oldali végében két udvar volt megtalálható.  A bal oldali udvart a kezdetekben egy átjárón át lehetett megközelíteni, amelyet később lezártak és a házmesterlakáshoz csatoltak. Ez a nagy belső udvar most már csak a pincéből, létrán keresztül közelíthető meg, illetve az udvarra nyíló egykori Kisrabló étterem (Zenta utca, ma: Bölcső bár) felől. A B lépcsőház bal és jobb oldalán szintén volt két kis udvar, melyeket a mai lakók porolóudvarként emlegetnek. Az ötvenes évek elején a nagy lakásokat társbérletesítették, majd államosították. Nagyobb változást a 90-es évek eleje jelentett, amikor a rendszerváltás után a lakásokat megvehették a bérlők.


    Hirdetés forrása:Budapesti Hírlap, 1933. 53. évf. 260. sz. p. 12. [ARCANUM]

    Jelenleg 89 lakás van a házban.[8] 2016-2019 között jelentős külső felújítások történtek, részben a megnyíló pályázati lehetőségek kihasználásával.[9] Az épületet teljeskörűen renoválták kívül, s ma friss színével a környék színfoltja. A II. világháborúban sok más budai házhoz hasonlóan ez az épület is szenvedett sérüléseket, ám szerencsére nem javíthatatlanokat.

    Az építész
    A házat a Királyhidán (egyes források szerint Lajtaújfalun)[10] 1873. február 11-én született Fischer József tervezte, aki nem azonos az 1993-ban Budapest díszpolgára címmel kitüntetett (szemlőhegyi) Fischer József építésszel. Fischer

    | „felsőépítőipariskolát végzett 1893-ban, és építőmesteri oklevelet kapott Budapesten 1897-ben, miután Kauser József művezetőjeként dolgozott, többek között a Bazilika építésénél. 1897 és 1901 között Párizsban az École des Beaux Arts-on tanult Pascal tanítványaként. Ezalatt angol, belga és francia tanulmányutakat tett.”[11]

    Ebben az időszakban (1898) az 1900-as párizsi Világkiállítás magyar pavilonjának tervezési pályázatán III. díjat nyert a Messinger-Fischer „Seine” c. pályázata. A kiállításon általános építészeti ellenőrként is dolgozott. [12][13] Hazatérése és a budapesti gyakornoki tevékenység után 1901–1905 között Scheer Izidorral, 1905–1912 között pedig Detoma Alfonzzal nyitott irodát, s együtt alakították a beépülő Lágymányost. Az I. világháború idején katonai kórházakat, 1918 után elsősorban bérházakat tervezett. A tízes évek végétől pénzügyi és közgazdasági kérdésekkel is foglalkozott.[14]


    Szemelvény forrása: Esztresz Ferenc (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 1927-1929. 1. kötet: Budapest, 32. évf. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1928. p. 962. [ARCANUM]

    Scheer Izidorral Fischer több pályázaton nyert, így a budapesti Erzsébet-emlékműre kiírt pályázaton II. díjat (Margó Ede és Popper Szigfrid szobrászokkal), a pozsonyi Petőfi-szobor pályázatán I. díjat (Radnai Béla szobrásszal), a pécsi Városháza pályázatán II. díjat érdemeltek ki. Együtt építették 1904-1905-ben az V. kerületi Pesti Barnabás u. 6. sz. alatti Staffenberg-házat, a VI. kerületi Hajós utca 43. sz. alatti, Tlach és Keil kézművesek lakóházát és raktárát.[15]

    Detoma Alfonzzal közösen már elsősorban Lágymányoson tervezett lakóépületeket. Közülük is legismertebbek a mai XI. ker. Móricz Zsigmond körtéri bérházak (1906). A 2 sz. alatti épület félig elpusztult a II. világháborúban, de az 1. sz. alatt lévő épen maradt. Ugyancsak közös épületük a Bartók Béla út 31., 33., 49. (1906-1907), a Villányi út 4. (1907), a Fadrusz u. 5. (1909), a Bocskai út 23. (1909), saját műtermes lakóháza a Ménesi út 23. alatt (1911), valamint a Gellérthegy u. 13. sz. alatti villa (1911).[16][17] A bérházak tervezése mellett, a már említett párizsi Világkiállítás pavilonján túl, több nemzetközi kiállításon is nevéhez fűződnek a magyar pavilonok. Így 1906-ban Milánóban a Nemzetközi Kiállításon Maróti Gézával, 1908-ban a londoni Earl’s Court-i Magyar Építészeti Kiállításon Jánszky Bélával, 1910-ben a bécsi Vadászati Világkiállításon ismét Jánszkyval közösen tervezték a kiállítási épületet. 1912-ben elnyerte Buenos Aires-ben az Akvárium tervezésére kiírt nemzetközi pályázat I. díját és a megbízást.[18]

    A XIX. sz. végén a megnövekedett lakosság lakhatási igényeit már Budapesten sem lehetett az addig hagyományos módon kielégíteni. Amint Európa-szerte, úgy nálunk is megkezdődtek a bérházépítések. A századfordulón külföldi tanulmányútjairól hazatért Fischer a bérházépítés, illetve a szövetkezeti társasházépítés egyik úttörője volt. Már az 1907-1908-as években épült házak is társasházszövetkezeti formában épültek, de az 1920-as évek közepétől végképp ez jellemző Fischer építészetére. 1926-1929 között tervezte a nagy lágymányosi épülettömböket, a Bartók Béla út 22. – Zenta utca 1-5. – Budafoki út 17-19. által határolt területen, illetve a Vak Bottyán utca 1-5. sz. alatt. Fischer József 1942-ben halt meg, sírja a Farkasréti temetőben van.

    Az építő
    A ház építője Hubert Richárd építőmester volt, annak a Hubert családnak a tagja, akik a telket a Társasházszövetkezetnek eladták. Hubert nemcsak a fővárosban épített házakat, elnyerte a Magyar Nemzeti Bank szombathelyi, ceglédi,[19] debreceni[20] fiókjának építését is. Többek között részt vett az Országos Társadalombiztosító Intézet székházának építésellenőrzésében,[21] valamint a Magyar Tudományos Akadémia bérházának kivitelezésében.[22] Hubert Richárd 1942. október 30-án hunyt el Budapesten, Pozsonyban temették el.[23]

    Az építtetők
    A XX. század elején a tömeges lakásigény, a nagy volumenű építések és a budapesti telkek drágulása új irányba vezette a bérházépítést. A magánszemélyek egyre kevésbé tudták megfizetni a telek- és építési árakat, ezért társasházi szövetkezetek alakultak a házépítésre.

    | „Az első társasház-érdekeltség 1900-ban alakult az Országos Tisztviselő-Szövetség égisze alatt és Lágymányoson, a Bercsényi utca 15-ben építette fel a főváros első társasházát.”[24]


    Szemelvény forrása: Budapesti Hírlap, 1933. 53. évf. 194. sz. p. 9. [ARCANUM]

    Az 1907-1908-ban épített társasházak már egyetlen jogi személy nevében, szövetkezeti keretben épültek. Így építkezett a Fischer és Detoma cég is. Fischer József több cikkben is népszerűsítette az építkezések ezen formáját. Az I. világháború utáni gazdasági helyzet, az elmaradt lakásépítkezések, valamint a menekültáradat következtében újra napirendre került a szövetkezeti társasházak ügye. Az 1923-ban benyújtott társasházi szövetkezeti tulajdonra vonatkozó törvénytervezetet a parlament végül 1924-ben fogadta el. Ez újabb lendületet adott Fischer József építészetének. 1926. október 10-én megtartotta alakuló ülését a Budafoki út 15-17. sz. Társasházszövetkezet a Hubert család által eladott telekrészekre való építkezés céljából. A szövetkezetben megtaláljuk Fischer Józsefet és Hubert Richárdot is. A telekár 1,091,850,000 korona volt. Az építkezéshez a szövetkezet összesen 10,500,000,000 korona hitelt vett fel a Pénzintézeti Központtól.


    Szemelvény forrása: Magyarság, 1928. 9. évf. 122. sz. p. 12. [ARCANUM]

    Az „alakulási tervezeten” már szerepel a Mérnökök háza elnevezés, melyeket a terveken láthatunk viszont.[25] A szövetkezeti tagok között számos mérnököt találunk, mint pl. Sándy Gyulát, aki a Műegyetem professzora volt 1913-tól. Fischer és Hubert megtartotta magának a homlokzati üzletrészek tulajdonát, valamint lakástulajdonosok is voltak a házban.

    Lakók
    A felépült ház első lakástulajdonosai elsősorban a gazdagabb közép- és felsőosztályból kerültek ki: 12 mérnök, 5 miniszteri tanácsos, 4-4 katonatiszt, magántisztviselő, 3 magánzó, magántisztviselő, 2-2 orvos, gyógyszerész, ügyvéd, egyetemi tanár, műszaki tisztviselő, 1-1 járásbíró, rendőrtanácsos, gyárigazgató, helyettes államtitkár, miniszteri titkár, társasági igazgató, kir. iparfelügyelő, uradalmi igazgató, építőmester, festőművész lakott itt ekkor.[26] Az évek során a lakók cserélődtek, de még ma is laknak a házban eredeti tulajdonosok leszármazottai. Több híres lakója volt, illetve van a háznak, köztük neves egyetemi tanárok, mint prof. Kerkápoly Endre építőmérnök, Sándy Gyula építész, egyetemi tanár, Zehery Lajos jogász, Rohringer Sándor egyetemi tanár.


    Szemelvény forrása: Színházi Élet, 1929. 19. évf. 50. sz. p. 74. [ARCANUM]

    A művészek közül megemlíthetjük – nemrég a Nemzet Színészévé választott – Jordán Tamást, aki itt töltötte gyermekkorát, valamint Valkay Pál színészt. Itt élt élete egy részében László Margit operaénekes is. A ház történetének 92 évében találunk képzőművészeket is a lakók között. Megemlítendő Lakatos Artúr festőművész, a kevésbé ismert Kokas Klára festő, rajztanár, aki kivándorolt Argentínába, illetve Emanuel Béla festőművész

    Érdekességek
    A Prágai Magyar Hírlap jelentette meg a hírt 1931-ben egy sokat betegeskedő, nyugalmazott igazgató-főmérnök – a házban elkövetett – öngyilkosságáról. Tatár Zoltán oly sokat betegeskedett, hogy „Frommer pisztolyával szíven lőtte magát” elkeseredettségében.[27] 1944-ben a ház lakója, Takács Kálmán tragikus halálával került be az akkori sajtóba: az áldozat „nagyfeszültségű árammal követett el öngyilkosságot”.[28] A Budafoki út 17. azonban nem csak öngyilkossági hírekkel szerepelt az egykori lapokban. 1937-ben könyvismertetőt olvashatunk a Zemplén című újságban id. Ambrózy Ágoston Apponyi Albert. Adalékok életrajzához és nemzetközi munkásságához című munkájáról, amelybe ifj. Ambrózy Ágoston egyik verse is belekerült.[29] Ugyancsak a háború alatt történt, hogy Emanuel Béla egy Krisztus képet festett, amit levittek az óvóhelyre, ahol egy pálos szerzetes megáldotta az ottlévőkkel együtt.[30] Az 1956-os forradalom közelről érintette a ház lakóit a Műegyetem szomszédságában. A lakók emlékezete szerint az épület előtt tank állt.

    Do you know something about this house? Share with us at the budapest100@kek.org.hu email address!

    References

    1. HU BFL - VII.2.e 27000.1926
    2. HU BFL - VII.2.e 27000.1926
    3. Ferkai András: A társasház, mint a budapesti lakásépítés egyik módja. In: Ars Hungarica, 1992. 20. évf. 2. sz. p. 69.
    4. Déry Attila: Építészettörténet. Történeti szerkezettan 8. Vasbeton szerkezetek 1. Déry Attila webodala
    5. HU BFL - XV. 17.d.329 – 5513
    6. HU BFL - XV. 17.d.329 – 5513
    7. HU BFL - XV. 17.d.328.KT.szoc.0086
    8. Török Tamás, a ház lakójának lépcsőházakban elhelyezett összeállítása az épület történetéről
    9. Török Tamás, a ház lakójának szóbeli közlése nyomán
    10. Ferkai András: A társasház, mint a budapesti lakásépítés egyik módja. In: Ars Hungarica, 1992. 20. évf. 2. sz. p. 66.
    11. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 48.
    12. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 48.
    13. Építő Ipar, 1898. 22. évf. 32. sz. pp. 203–205.
    14. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 49.
    15. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 48.
    16. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 49.
    17. Déry Attila: Házak, emlékek, alkotók. Építészettörténeti séta a Szentimrevárosban és környékén. Szentimrevárosi Egyesület, Budapest, 1999. p. 104.
    18. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 49.
    19. Hübner Tibor: Banképületek. In: Magyar építőművészet, 1930. 30. évf. 3. sz. pp. 10–20.
    20. Gellér Endre: A volt Nemzeti Bank. Debrecen újkori műemlékei. In: Hajdú-Bihari Napló, 1984. 41. évf. 261. sz. p. 5.
    21. Tér és Forma, 1931. 4. évf. 6. sz. p. 177.
    22. Szablya János: Az építő iparművész. In: Tér és Forma, 1940. 13. évf. 4. sz. p. 64.
    23. Uj magyarság, 1942. 9. évf. 250. sz. p. 8.
    24. Ferkai András: A társasház, mint a budapesti lakásépítés egyik módja. In: Ars Hungarica, 1992. 20. évf. 2. sz. p. 63.
    25. HU BFL - XV.17.d.329 - 5513
    26. HU BFL - VII.2.e 27000.1926
    27. Prágai Magyar Hírlap, 1931. 10. évf. 120. sz. p. 6.
    28. Ellenzék, 1944. 65. évf. 174. sz. p. 5.
    29. id. Szirmay István: Ambrózy Ágoston legujabb könyve. In: Zemplén, 1937. 68. évf. 36. sz. p. 6.
    30. HU BFL - VII.2.e 27000.1926

    Houses nearby