Kelenhegyi út 16/b-18. lakóház

A Kelenhegyi út 16/b-18. alatti ház egy 1919-20-ban épült villa a Gellért-hegy délkeleti lejtőjén, a Kelenhegyi út kanyarjában. A régi „kétgenerációs családi ház” nagyrészt megőrizte eredeti állapotát. Az 1950-es évek elején a nagy lakásokat felosztották, és a tető jelenlegi kialakítása is eltér az eredeti tervektől. Kertjében idős, feltehetőleg a házzal egykorú fák állnak: törökmogyoró, hárs, vadgesztenye. A hátsó kertben egy márványburkolatú kút rejtőzik, rajta 1852-es évszámmal. A bejárat előtt borostyánszőnyeg takarja a talajt az árnyas fák alatt, a lakások ablaka alatti kiskerteket pedig évelő virágok díszítik kora tavasztól késő őszig.

A telek egy helyrajzi számon, de két házszámmal volt nyilvántartva: 16 és 18.^[1] Az 1920-as építési terven a 16/b házszám szerepel, az 1938-40 utáni iratokban már 18-ként említik. A lakók emlékezete szerint a szomszédos telken lévő Finn Nagykövetség építése (1989) után kapta újra a 16/b számot. A kapun mindkét házszám megtalálható.

A bejárat mellett a kanyarban egy vasalt műkőből készült díszlépcső áll, ahonnan az 1900-as évek elején még tágas panoráma nyílhatott a pesti Belvárostól Lágymányosig. Az építmény tervezője Francsek Imre (1864–1920)[2], akinek a nevéhez fűződik a Gellért-hegy szegélyezésének és lépcsőzetének kialakítása, a Szent Gellért-szobor mögötti oszlopsor, a volt Budai Polgári Kaszinó, valamint a városligeti korcsolyacsarnok épületének tervezése is.^[3]

A ház szabadon álló elrendezésű, szimmetrikus tömegű, részben alápincézett, földszint, emelet és tetőtér beosztású. A korban megszokott épületszerkezetekkel készült: tégla teherhordó falak, fa ablakok, a födém azonban már vasgerendás vasbeton, amelyhez az eredeti vasbeton pallértervek is fennmaradtak. Az épület lejtős terepen fekszik, a pince ezért az alacsonyabb fekvésű oldalon kilóg a földből.

A villában az eredeti tervek szerint négy lakás volt: kettő kisebb az alagsorban, egy nagy a földszinten és még egy az emeleten. Az épület közepéről nyílt a földszinti lakrész bejárata, ahonnan egy hallba lehetett jutni, onnan pedig tovább a többi helyiségbe. E fölött az emeleten egy kisebb terasz található. A ház nyugati sarkán található az emeletre vezető lépcsőház.^[4] Az innen nyíló padlásfeljáró ajtajának belső oldalán máig fellelhetők a régi közművesek, kéményseprők feljegyzései és aláírásai. A hátsó homlokzaton megmaradt a régi nagy terasz és a felette levő erkély.

Az 1944-ből fennmaradt lakás adatszolgáltatási íveken, amelyek elsősorban a budapesti zsidó lakosság összeírására szolgáltak, szerepelnek az akkori lakók nevei és a lakások évi lakbére is:^[5]

• alsóföldszint 1., Tomkó Jánosné, 2 szobás lakás, 720 pengő;
• alsóföldszint 2., Boór Lajos házfelügyelő, 1 szobás lakás, 360 pengő;
• földszint 1., dr. Schandl Károly, 7 szobás lakás, 3600 pengő;
• emelet 1., dr. ifj. Schandl Károly, 6 szobás lakás, 3200 pengő.

Az alagsorban lakó Tomkó Jánosné 1935-ben még albérlőket is szeretett volna fogadni, ahogy ez egy újsághirdetésből kiderül[6] – hogy sikerrel járt-e, arról nincs tudomásunk.

Későbbi átalakítások

A II. világháborúban, Budapest ostroma alatt a ház jelentős károkat szenvedett. Az emeleti lakásrész romhalmazzá vált, a mennyezet beszakadt. A károkat a tulajdonosok később helyreállították.^[7] Feltehetőleg az 1950-es évek elején^[8] a nagy lakásokat két-két részre osztották, és 1961-ben az egyik földszinti lakásból még egy garzont leválasztottak.^[9] Az alagsorban változatlanul maradt két kis lakás az eredeti tervekkel megegyezően. A tetőtérben padlástér-beépítéssel bővítették a lakásokat, és az eredeti tervektől eltérően több kiugró “kutyaól” ablak került itt kialakításra (ennek időpontja nem ismert). A padlástér 1981-es beépítésekor a hátsó nagy erkély felett még egy nagyobb tetőablakot alakítottak ki. Így lett a korábbi 2 nagy lakás plusz 2 alagsori lakásból 6, majd 7 lakásos társasház.

1968-ban a kertből (amelyben egykor a szomszédos telkeket birtokló Wenckheim-család teniszpályája is helyet kapott) egy 1500 négyzetméteres részt a finn állam hosszas tárgyalások után megvásárolt, és a követség telkéhez csatolta.^[10]

A telken álló melléképület: garázs és közért

A telek alsó szélén 1937-38-ban a Schandl család garázst építtetett. Ezt 1956-ban élelmiszerbolttá alakították át[11], amely az 1990-es évek elejéig működött (kezdetben a Kelenföldi Közért Vállalat, később magánvállalkozók üzemeltetésében).^[12] Az üzlet megszűnése után az épület üresen állt, majd 2004-ben megvásárolta és újra garázzsá alakította a ház egyik lakója.

Az építők és az első tulajdonosok

A Kelenhegyi út 16/b-18. sz. telken a fennmaradt tervek és történeti térképek alapján 1920-ig nem állt ház, azonban telektulajdonosok és lakók (akik valószínűleg nem éltek itt, csak ezt adták meg lakcímként egy nyilvántartáshoz) megtalálhatók a századfordulós címjegyzékekben. 1890-ben Sütő Imre csizmadia lakhelyeként szerepel a Fehérvári út 10618. hrsz. alatti telek (hogy ő volt-e a tulajdonosa is, azt nem tudjuk biztosan)[13], majd 1896-ban már Weisz Jakab szerepel tulajdonosként[14]. Mivel lakóként nem szerepel itt, feltehetően az a Weisz Jakab államhivatalnok lehetett, aki ekkor a közvetlen közelben, a Fehérvári (ma Bartók Béla) út 12. alatt lakott.[15]

1912–1916 között Tolnai Imre és b. társai birtokolták a telket.^[16] Beér Oszkár és neje 1916-ban vásárolták meg az ingatlant – az adásvételi szerződésből egyrészt kiderül, hogy a „betéti társak” Tolnai Miksa és Gyula voltak, másrészt, hogy a Rudolf rakpart 4. a szerződésben foglalt címük.[17] Ennek a címnek utánanézve pedig az az információ is előbukkan, hogy Weisz és Tolnaiék is a Magyar Belhajózási Társaság igazgatósági tagjai voltak[18], így gyakorlatilag „cégen belül vándorolt” ez a Gellért-hegyi telek.

Az 1920-ban épült villa tervezői és az építők

Az Épitő Ipar – Építő Művészet folyóirat híradása szerint 1918-ban Ray Rezső tervei alapján Beér Oszkár és neje kaptak építési engedélyt egy emeletes villa építésére, azonban ezek a tervek nem maradtak fenn, és végül nem is épült meg ekkor a ház.[19] Az 1920-ban megépült ház tervezője Jónás Dávid okl. építész volt^[20], aki a budapesti Műegyetem elvégzése után, 1900-tól tervezett bérházakat, villákat, többször testvérével, Jónás Zsigmonddal együtt. Ők jegyzik többek között a XI. Bartók Béla út 29.^[21] és VII. Rumbach Sebestyén utca 1.^[22] alatt álló bérházakat, illetve a XI. Mányoki út 20.^[23] alatti bérvillát, valamint a Tolnai Világlapja Dohány utca 12-14. szám alatt épült ötemeletes újságpalotáját.^[24]

Az épitő Margalit Andor és Ödön Építő Vállalata volt. A vállalatot Margalit Andor alapította 1910 elején, fő profilja volt a vasbeton technológia,^[25] ez a ház is több vasbeton szerkezettel rendelkezik. Margalit Andor és Ödön Beér Oszkár sógorai, feleségének, Tildának a testvérei voltak.^[26]  Kapcsolatuk az üzleti életre is kiterjedt, Margalit Andor és Beér Oszkár mindketten igazgatósági tagok voltak a Magyar Fémipar, Szerelvény és Pincegazdasági Gépgyár Rt.-ben.^[27] Andor az építéskor már a szemközti házban lakott (Kelenhegyi út 11-13.).^[28]

Az építtető

A házat Beér (szül. Beer) Oszkár^[29], az Első Tokaji Cognacgyár (Erste Tokajer Cognac-Fabrik) társtulajdonosa, igazgatósági tagja,^[30] és felesége, Tilda (szül. Margalit Matild) építtették. A Kelenhegyi úti ház építésekor már volt egy bérházuk a Wesselényi utca és a Rumbach Sebestyén utca sarkán^[31], amit ugyancsak Jónás Dávid tervezett. A Beer nevet a tulajdonos 1912-ben változtatta Beér-re.^[32]

Két gyermekük volt, Ferenc (1903–1969 után)^[33], aki gépészmérnök lett, és Irma Katalin (1905–1969)[34]. Az ő szobájuk a tervek szerint a földszinti lakrészben volt kialakítva.

Margalit Tilda 1927-ben elgázolta egy autó, kórházba került, de életét sajnos nem tudták megmenteni, a villában halt meg.^[35]

Az Első Tokaji Cognacgyárat 1928-ban felszámolták,^[36] Beér Oszkár 1929-ben a villát eladta[37]. 1932-ben, hosszú betegség után szívszélhűdésben hunyt el.^[38]

Későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek, vállalkozások

A villát 1929-ben dr. Schandl Károly és neje (szül. Menyhért Terézia) vette meg az építtetőktől 182.000 pengőért.^[39] A Schandl-család tagjai több mint 20 évig, az ötvenes évekig laktak itt.

Dr. Schandl Károly (1882–1972) jogot végzett a Budapesti Tudományegyetemen (1907), majd különböző mezőgazdasági szövetkezeteknél helyezkedett el. Az első világháború után országgyűlési képviselő, majd földművelésügyi államtitkár (1921–1928),^[40] nyugalmazott államtitkárként örökös felsőházi tag, majd az Országos Központi Hitelszövetkezet igazgatósági tagja volt.

“A keresztény agrár demokrata irányzatnak szóval és tollal fáradhatatlan harcosa, a kisgazdapárt egyik vezető embere s intéző bizottságának tagja volt. Mayer János földmívelésügyi miniszterré történt kinevezésekor — 1921 decemberben — földmívelésügyi minisztériumi államtitkár lett s ezt az állását a rekonstruált Bethlen-kabinetben is megtartotta. Több törvényjavaslatot készített elő”^[41] – írta róla 1922-ben a Nemzetgyűlési Almanach.

A Kelenhegyi út 16-18. alatt álló villa a II. világháború háború idején szomszédos volt a Finn Nagykövetséggel^[42] és ekkor a közeli utcában (Minerva utca 3.) működött a Svéd Nagykövetség is, így a német megszállás idején a Schandl család a házuk elhelyezkedése miatt is be tudott kapcsolódni az ellenállási mozgalomba. A pálos szerzetesrenddel együttműködve zsidók mentésében is aktívan részt vettek, amelyről ifj. Schandl Károly lánya, Catherine Eva Schandl írt több könyvében és a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány weboldalán.^[43]

Schandl Károlyt a második világháború után tiltott határátlépés kísérlete miatt letartóztatták (1950-1952). 1956-ban feleségével és lányával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba.^[44]

Id. Schandl Károly és Menyhért Terézia lánya, Schandl Terézia Franciska (1914–2010, becenevén Tessa)[45], 1931-ben (7. osztályos gimnazistaként)[46] férjhez ment ifj. Ziegler Géza (1896–1966) okl. építészmérnök, királyi főmérnökhöz.[47] Házasságuk 1945-ben válással ért véget.[48] Tessa a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd doktori címet. Budapesten a Chinoinnál, majd a család kivándorlása után a stamfordi American Cyanamid Co.-nál dolgozott.[49] Fiuk, Geza Charles Ziegler (1932–2013) villamosmérnökként végzett a Worcester Polytechnic Institute-ban, egész életében a connecticuti Stamford környékén tevékenykedett. Leszármazottai ma is Amerikában élnek.[50]

ifj. dr. Schandl Károly (1912–1990) a ház első emeletén lakott, apjához hasonlóan ügyvédként tevékenykedett.^[51] A második világháború idején a brit hírszerzésnek dolgozott, egy brit ügynököt és egy zsidó barátját is bújtatta a lakásában. 1944. december elején az NKVD / SMERSH letartóztatta őt, valamint egy holland hadnagyot, aki Raoul Wallenberg svéd diplomatának dolgozott. A Szovjetunióba hurcolták, előbb a Lubjanka, majd a Lefortovo, végül a Vlagyimir börtönökbe helyezték. 1955-ben szabadon engedték Magyarországon. 1956-ban Nagy-Britanniába, majd Kanadába emigrált, ahol okleveles könyvvizsgáló, majd egyetemi tanár lett.^[52] Életéről, tevékenységéről lánya, Catherine Schandl írt könyvet Sword of the Turul címmel.^[53]

A házban lakott 1940–1941 között^[54] Fáy István (1881–1959) jogász, szolgabíró, főispán, közoktatásügyi államtitkár, országgyűlési képviselő. 1939-től vallás- és közoktatási államtitkár Teleki Pál kormányában. E pozíciójáról Szálasi Ferenc hatalomra kerülésekor, 1944. október 15. után saját kérésére felmentették. 1945-ben emigrált, Argentínában halt meg.^[55]

1950-52 között a házat a tulajdonos Schandl családtól elkobozták és elfoglalta az útlevélhivatal.^[56] Az 1954-es választói névjegyzékben^[57] a Kelenhegyi út 18. sz. házban már az újonnan beköltözött lakók szerepelnek.

A ház későbbi lakói

A házban lakott több mint 60 éven át Dankó Ádám (1945–2020) közgazdász újságíró, aki az 1970-es évektől a Világgazdaság című napilap, az 1980-as évek közepétől a Magyar Távirati Iroda (MTI) munkatársa volt. 1992–1999 között a Napi Gazdaság főszerkesztője, majd tiszteletbeli főszerkesztője. 1999–2008 között MTI Gazdasági Szerkesztősége vezetője. 2010-ben megkapta az MTI Életműdíját.^[58]

A házban lakott 1984-től haláláig Gálfi János (1934–1997) ^[59]. Előadóművészi pályafutását 1957-ben a Fővárosi Nagycirkuszban kezdte, szerkesztője volt a Magyar Televízió „Porondról jelentjük” című sorozatának is, 1968-ban kijutott a VIT-re (Világifjúsági és Diáktalálkozó). 25 éven keresztül nagy sikerrel vezette és igazgatta a Gulyás-Party nevű idegenforgalmi vállalkozást, ahol az IBUSZ keretein belül külföldi vendégeket szórakoztattak műsoros vacsorával.[60]

Szintén a házban lakott halálának évében Fekete Nagy Béla (1905–1983) festőművész, grafikus, gépészmérnök.^[61] Tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki szakán, majd 1933-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán rajztanárként végezte. Festészeti, grafikai alkotóként 1931–1948 között tevékenykedett, majd 1950–1964 között mérnökként hőerőművek tervezésében vett részt. Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, az Európai Iskolának, majd az Elvont Művészek Csoportjának. 1965-ben, nyugdíjazása után folytatta alkotói munkáját. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi, a szentendrei és a szombathelyi múzeumban és több magángyűjteményében is megtalálhatóak. Fia, Fekete János festőművész is itt lakott, a Fekete család tagjai jelenleg is a házban élnek.

***

Források:

^[1] A budai helyrajzi számok összehasonlító jegyzéke I. Budapest, 1903. 654.
[2] Francsek Imre szócikk. Magyar életrajzi lexikon. Javított, átdolgozott kiadás. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Elektronikus változat. [link]
^[3] Bukovszki Péter: Kevesen ismerik a városligeti korcsolyacsarnok tervezőjét – Száz éve hunyt el Francsek Imre. PestBuda.hu, 2020.10.30. [link]
^[4] Beér Oszkár és neje villája – építési engedélyezési tervdokumentáció. HU BFL – XV.17.d.329 – 5057/1 [link]
^[5] HU BFL IV.1420.r – XI. kerület – Kelenhegyi út – 18. Lakás adatszolgáltatási ívek, 1944. [link]
[6] Gyógyszerészi Közlöny, 1935. 51. évf. 34. sz. 568.
^[7] Catherine Eva Schandl: Sword of the Turul. Middletown, DE, USA, 2005
^[8] A lakások felosztásának pontos időpontja nem ismert.
^[9] Budapest Kelenhegyi út 18 földszint lakáselválasztási terv 5057/1 1961.08.24. HU BFL – XV.17.d.329 – 5057/1
^[10] Diplomáciatörténet – Finland abroad: Magyarország. [link]
[11] MDP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai – Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1956. 05.24. HU BFL XXXV.106.a/3.
^[12] Használatba vételi engedély dr. Schandl Károly és neje számára, XI. ker. Kelenhegyi út 18. szám 5057/1 hrsz. alatt fekvő telken. Budapest Székesfőváros XI. kerületének elöljárója 2841 szám 1938. HU BFL – XV.17.d.329 – 5057/1
[13] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1890, 6. évf. 782.
[14] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1896-1897, 9. évf. 118.
[15] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1896-1897, 9. évf. 952.
^[16] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1912. 24. évf. 50.
[17] HU BFL – VII.176.a – 1916 – 2033
[18] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916. 27. évf. 425.
[19] Épitő Ipar – Építő Művészet, 1918.04.28. 135.
^[20] Jónás Dávid szócikkek. Magyar életrajzi lexikon. Javított, átdolgozott kiadás. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Elektronikus változat. [link]
^[21] Jónás Dávid saját bérházának tervei: HU BFL – XV.17.d.329 – 5044 [link]
^[22] Beér Oszkár és neje bérházának tervei a Budapest VII. ker. Wesselényi és Rumbach utca sarkán, tervező Jónás Dávid és Jónás Zsigmond, HU BFL – XV.17.d.329 – 34232 [link]
^[23] Jónás Dávid és neje bérvillájának tervei. HU BFL – XV.17.d.329 – 5052 [link]
^[24] n.n.: Modern újságpalota. Tolnai Világlapja. 13. évf. 19. sz. 13–14.
^[25] Az 50 éves Vállalkozók Lapja jubileumi albuma. A magyar építőművészet és építőipar 50 éve. Szerk.: Lakatos Mihály, Mészáros L. Edgár és Óriás Zoltán. Vállalkozók Lapja, Budapest, 1930.
^[26] Andor Margalit (1883 – 1971) – Geni.com [link]
^[27] Víz és világítás. 2. évf. 23. sz. 12.
^[28] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916. 27. évf. 1968.; 1912-1923. 28. évf. 843.; 1928. 29. évf. 652.
[29] Oszkár Beér (1870 – 1932), Geni.com [link]
^[30] Központi értesítő, 1907. 32. évf., 1. félév, 16. sz. 319.
^[31] Beér Oszkár és neje bérházának tervei, HU BFL – XV.17.d.329 – 34232 [link]
^[32] Központi értesítő, 37. évf. 54. sz. 1659.
^[33] Ferenc Beér (1903–1969 után), Geni.com [link]  
[34] Katalin Iranyi (Beér) (1905–1969), Geni.com [link]
^[35] Magyarság, 8. évf. 170. sz. 11.
^[36] Központi Értesítő, 53. évf. 2. félév. 50. sz. 1051., illetve Pap Miklós: A Tokaj-Hegyaljai Cognacgyár Részvésztársaság története. Tokaj és Hegyalja XVII. – Tanulmányok Tokaj Hegyalja múltjából, Tokaj, 1996. 178–187. (186.)
[37] Magyarság, 1929. 10. évf. 139. sz. 23.
^[38] Az Est, 23. évf. 43. sz. 8.
^[39] Fővárosi Közlöny, 40. évf. 58. sz. 1655.
^[40] Köztelek, 1922. 32. évf. 1. sz. 17.
^[41] A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai / Schandl Károly dr. In: Lengyel László – Vidor Gyula (szerk.): Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922. 162.
^[42] Diplomáciatörténet – Finland abroad: Magyarország. [link]
^[43] Catherine Schandl weboldala. [link]
^[44] Schandl Károly szócikk. Magyar életrajzi lexikon. Javított, átdolgozott kiadás. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Elektronikus változat. [link], illetve Thorma Gábor: A Thorma család krónikája – Thorma János Múzeum könyvei 36. München-Kiskunhalas, 2012. 453.
[45] Terézia Franciska (Tessa) Schandl, Ancestry.com [link]
[46] A Reggel, 10. évf. 32. sz. 11.; A Munkaadó, 18. évf. 29. sz. 4.; Uj Nemzedék, 13. évf. 200. sz. 7., illetve 204. sz. 6. 
[47] Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona. Budapest, 1930. 1145.
[48] Budapest I. kerületi állami házassági anyakönyv 651/1931. [link]
[49] Dr Theresa F. Ziegler nekrológja. [link]
[50] Geza Charles Ziegler nekrológja. [link]
^[51] HU BFL IV.1420.r – XI. kerület – Kelenhegyi út – 18. Lakás adatszolgáltatási ívek, 1944. [link]
^[52] Catherine Eva Schandl: Karoly William Schandl. 2010. [link]
^[53] Catherine Schandl weboldala. [link]
[54] Az 1939. június 10-ére összehívott országgyűlés képviselőinek lakáskönyve. 1940. március havi hivatalos kiadás. Budapest, 1940. 10., illetve Az 1939. június 10-ére összehívott országgyűlés képviselőinek lakáskönyve. 1941. január havi hivatalos kiadás. Budapest, 1941. 14.
^[55] Fáy István szócikk. Nemzeti Névtér. [link]
^[56] Catherine Eva Schandl: Sword of the Turul. Middletown, DE, USA, 2005.
^[57] 1954-es fővárosi kerületi választói névjegyzék – XI. kerület, 7. választókerület. HU BFL HU BFL XXIII.119 – XI. kerület. [link]
^[58] Elhunyt Dankó Ádám. Világgazdaság, 2020.01.17. [link]
^[59] Gálfi János oldala. Gyertyaláng.hu [link]
[60] Gulyásparty – a „magyar világszám”. Egy zseniális ember zseniális életműve. Mélyenszántó blog, 2016.09.04. [link]
^[61] Fekete Nagy Béla szócikk. Magyar életrajzi lexikon. Javított, átdolgozott kiadás. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Elektronikus változat. [link]