Irodalom a Várnegyedben

Egyetem a Budai Várban?

A Várnegyedben rövid ideig egyetem is működött.

A Nagyszombati Egyetem 1777-ben, Mária Terézia rendelete nyomán Budára költözött. A teológiai kar a Szentháromság téren, a volt jezsuita épületekben, a többi fakultás a királyi palotában kapott helyet. Az eseményt a korszak neves költői is lelkesen üdvözölték – Baróti Szabó Dávid költő és nyelvújító A budai universitas felszenteléséről írott versében Budát egyenesen a Helikonhoz hasonlítja („nem tesz ki Budával / Szent Helikon”).

A budai egyetem fontos szerepet játszott abban, hogy a magyar nyelv alkalmassá vált a tudományok művelésére, hiszen egyes professzorok nemzeti nyelven láttak hozzá az oktatáshoz. Csokonai Vitéz Mihály Rácz Sámuelhez írott költeményében elismerően szól az orvostudományok professzoráról, amiért magyarul adott elő az egyetemen:

Uram! örvendez a magyar
Haza, hogy a mostani
Aesculap fiait hallja
Magyar hangon szólani;
Hogy görög-módi ruháit
Hippocrates letette
S magyar köntösre váltotta
S már azt is megszerette.

(A híres Rácz Sámuel úrhoz – részlet)

Az egyetem áthelyezésének évében indult meg a közvilágítás kiépítése Budán, repceolaj lámpások kihelyezésével. Szerdahelyi György Alajos, az egyetem első esztétika professzora latin nyelvű epigrammájában ír a kivilágított Várról.

Árgusnak szeme ez? Vagy csillaga tán az egeknek?
Nappallá mi tévé itten az éjji homályt?
Árgusnak szeme nem s nem csillaga itt ez az égnek:
árgusi szem páván, csillag az ég tetején.
Csillagot elföd az éj, de világa ragyog Budavárnak;
nap se tehette meg ezt s megteszi, íme Budám.
Ó, Buda! Már mihez is mérhetlek ekép dalaimban?
Rólad ez ének zeng, éj s napon át ragyogói

(ford. Geréb László)

Az egyetem 1784-ig székelt a Várban, ekkor helyezték át a karokat Pestre, a teológiai fakultást pedig Pozsonyba.

 

Kazinczy budai várbeli fogsága

Kazinczy Ferenc már egészen közel állt ahhoz, hogy az irodalmi élet fő
szervezőjeként lépjen fel, amikor a Martinovics-összeesküvésben való
részvételéért letartóztatták és perbe fogták. Fogságának első színhelye éppen a
Budai Várban volt.

Kazinczy Fogságom naplója című memoárjában örökítette meg börtönéveket. A
visszaemlékezés tanúsága szerint 1794 decemberétől a ferencesek egykori
kolostorában raboskodott. A kolostorépület a helyőrségi templomként
funkcionáló Mária Magdolna-templomhoz csatlakozott. Kazinczy cellája az épület
földszintjén volt, két szobával odébb Verseghy Ferencet őrizték. Ablakaik a „favágó
udvarra” néztek, melyet az Úri utcától téglafal választott el. „Fát hányának az
utcáról a favágó udvarára s evégett megnyiták a kiskaput. Mindég ablakomban
állék, míg a kiskapu nyitva volt;” – írja Kazinczy, aki az épület alaprajzát is
elkészítette.

A költőt 1795. június 11-én szállították át a „gárdaházba”. A kaszárnyaként szolgáló
épület nem messze a Helyőrségi templomtól, az Úri utcában helyezkedett el.
Nevét onnan kapta, hogy a bécsi Magyar Testőrségnek a Budán tartózkodó nádor
szolgálatára rendelt egységét itt szállásolták el.

A budai fogság időszaka még ez év szeptemberében lezárult, Kazinczy
megpróbáltatásai azonban korántsem értek véget – Brünn, Kufstein és Munkács
börtöneit megjárva, 1801-ben szabadult.

Kísértetek Budán

„Budán ne járjatok, ne járjatok éjjel / Mert találkoztok a megöltek lelkével” –
figyelmezteti az olvasót Petőfi Sándor Vérmező című versében.

Kiknek a kísértetével találkozhat az, aki az intés ellenére éjszaka a Várba
merészkedik? A vers folytatásából kiderül: „Kont s Hunyadi László fönn Szent-
György piacán / Tölti bolyongva és nyögve az éjszakát”

Hédervári Kont István magyar főúr Luxemburgi Zsigmonddal szemben a nápolyi
trónkövetelő pártjára állt, Zsigmond király azonban leverte a délvidéki nemesek
felkelését. Mikor Kont Istvánt és társait Budára hurcolták, a nemesek nem voltak
hajlandóak üdvözölni az uralkodót. Kontot 30 ‒ más források szerint 31 ‒ társával
egyetemben 1393-ban végezték ki a Szent György piacon (a mai Dísz téren).

A lázadó főúr alakja különösen népszerű a magyar irodalomban, a művekben
rendre mint az idegen Zsigmonddal szembeszálló, a zsarnokság ellen küzdő hős
jelenik meg. Vörösmarty Mihályban egy siklósi kirándulás alkalmával merülhetett
fel a Zsigmond-kori trilógia megírásának gondolata, amelyből végül csak a
Zsigmond (1823–1824) és A bujdosók (1824–1830) készült el. A bujdosók Kontja egy
szerelmi sérelem kapcsán kerül nyílt konfliktusba a királlyal.

A Kont-kultusz megteremtője Garay János Kont (1838) című balladája. Garay két
további két balladájában foglalkozik Kont alakjával: a Hunyady Lászlóban (1839) és
a Kont fegyvernökében (1841). Hunyadi Lászlóban és Kont Istvánban közös, hogy
mindketten szembeszegültek az uralkodóval és a Szent György piacon végezték
ki őket. Nem véletlen, hogy a költő a Hunyady Lászlóban párhuzamot von a két
hős sorsa között, s Lászlót Kont fogadja a másvilágon:

Szent György terén az ifjut
Balúl ástátok el;
Álmából ott kemény Kont,
És harminc társa kel!

Kont történetét Vörösmarty és Garay után még számos költőnk – Vachott Sándor,
Petőfi Sándor, Thaly Kálmán, hogy csak a legismertebbeket említsük –
felhasználta. Mikszáth Kálmán az Igazi humoristák című cikkgyűjteményében
pedig azt írja a Szent György térről, hogy ott „Kont és Hunyady vére folyt s szentelt
meg minden porszemet.”

Ha tehát éjszaka járunk a Dísz téren, ne lepődjünk meg a fejét vesztett főúr
kísértete láttán…

Irodalmi kávéházak a Várban

A Várnegyed nem bővelkedett irodalmi kávéházakban, két helyet azonban mégis
számon tart az emlékezet, ahol a művészvilág néhány neves alakja is gyakran
megfordult.

A Fehér Galamb vendéglő 1856-ban nyitott meg a Szentháromság és az Úri utca
sarkán. Nevét a ház előtti fán fészkelő galambpárról kapta. Koroda Miklós író-
publicista így emlékezik a helyre: „Ide járt Tóth Árpád, a gáncstalan költő, s
felballagott a gránitlépcsőn, a Tábor utcából Kosztolányi Dezső. (…) Hallgattunk
hosszú sort Tamási Áronnal, fejedelmi pirított májat villázva, s zöldszilvánival
öblögetve a túrógombócot. Szemlélgettük a falon függő képeket: egy XVIII.
századbeli rézmetszetet, Jókai aranykeretes kéziratát s betűzgettük az előttünk
járt Kárpáti Aurél ceruzarajzra írt versét. A magyar színjátszást Rózsahegyi Kálmán,
Pethes Ferenc, a Kaszinó utcából átruccanó Lázár Mária, Dayka Margit és Tímár
József képviselte.”

Az épület a II. világháború alatt súlyosan megsérült. Helyére Virág Csaba tervezett
új lakóházat, amelynek földszintjén és pincéjében változatlan névvel étterem
kapott helyet. Funkcióját ma is őrzi: itt működik a Jamie’s Italian Budapest.

A Fortuna utca 6. szám alatt található Fortuna kávémérés 1909-től az első
világháborúig szerepelt a budapesti címjegyzékben, tulajdonosa Nyúl Sándorné
volt. A Fortuna tulajdonképpen egy félreértésnek köszönhette irodalmi kávéház
voltát: törzsvendége volt Krúdy Gyula, Kárpáti Aurél és Szép Ernő, akik meg voltak
róla győződve, hogy az egykori „budavári Fortuna fogadóba” járnak, holott az a
szomszédos 4. szám alatt működött 1784 és 1868 között. A kis kávémérés
vonzereje azonban bizonnyal nem csak a régi Fortunával való vélt azonosságban
rejlett:

„Sehol nem volt oly zamatos a kávé, mint Nyúl néninél. A Kuba, Jáva és Mokka
kávét maga keverte össze, maga pörkölte azt nyeles serpenyőben. Kávéillata volt
még a fekete kandúrnak is, akit egyébként Flóriánnak hívtak. (Budai kandúrok
neve mindig Flórián, Tóbiás, Mihály és Habakuk volt egykor. Mi okon? Nem
tudjuk.) A kávét öblös, talpas poharakban adta Nyúl néni. A talp fölött a pohár
nyakán amolyan üveggallér volt, arra való, hogy a forró pohár annálfogva legyen
megmarkolható. A cukor kék, fedeles üvegpikszisben állott, ki-ki annyit vett
belőle, amennyit akart. Két krajcárért olyan zömök foszlós kalácsot adott Nyúl néni
most huszonöt éve, hogy már három telne ki abból.”

Bevilaqua Borsody Béla sorait olvasva nekünk is kedvünk támadna belesüppedni
a Fortuna bőrfoteleinek valamelyikébe, és megkóstolni Nyúl néni kávéját – a
Fortuna azonban bezárt, és már csak a hajdani íróvendégek művei őriznek valamit
a kávéházi hangulatból.

„Ülök, künn a Bástyán” – Tóth Árpád várbeli otthona

A Tóth Árpád gyakran kiballagott a később róla elnevezett sétányra Werbőczy utcai otthonából:

Kora este a padon

Ülök, künn a Bástyán,

Tűnődöm a csillagok

Néma fordulásán;

(Kaszáscsillag – részlet)

Tóth Árpád a Werbőczy (ma Táncsics Mihály) utca 13.-ban lakott feleségével és kislányával 1917-től 1928-ban bekövetkezett haláláig. A család az emeleten bérelt kétszobás-előszobás-konyhás lakást, amihez csak személyzeti vécé tartozott, kint a folyosón. A ház tulajdonosa egy Cartier nevű francia ékszerész volt, akiről a házmester Mari néni úgy mondta: „Vidéken él, Párizsban.”

A költő lánya, Tóth Eszter Családi emlékek Tóth Árpádról című írásában emlékezik vissza a Várban eltöltött szép napokra: apa és lánya ünnepnapokon megnézték a zenés őrségváltást a királyi palota udvarán, hétköznap délutánonként szívesen kószáltak a Várban, a Bástya sétányon vagy a Halászbástyán. Valahányszor a budai hegyekbe kirándultak, előbb mindig megálltak a Bécsikapu téri bódénál, ahol különféle csemegéket vásároltak.

A költőt egész életében foglalkoztatta az elmúlás gondolata. 1928 nyarán azonban fokozott erővel támadt rá betegsége – ebből az időből származnak az Arany tó az égen szívbemarkoló sorai: 

Ó, élet, élet… ülök itt a

Hegyoldali új játszótéren,

A kisleányom karikázik,

Csattog a bot vígan és fürgén

Egy új, kis akaratos élet

Bátor s tudatlan ritmusára.

Szólnék utána, nem tudom mit:

Becéző szót, korholó intést?

Már ott nyargal az új játszótér

Távol sarkán, már nem is látom,

S vad érzés üt meg: látom-e újra?

Bús érzés üt meg: vagyok-e én még?

Elmúlt az arany tó az égről,

És egyszerre nagyon sötét lett.

A versbeli „hegyoldali új játszótér” a Bécsi kapu tér és a Lovas út sarkán volt – Tóth Árpád ekkor már nem tudott messzebbre sétálni.

A Tóth Árpád sétány 1946 óta viseli nevét, emléktáblája a 23. szám alatt található.

 

Hatvany Lajos palotái

Hatvany Lajos irodalmár és mecénás első önálló otthonát a Tárnok utca 5. szám alatt található palotában rendezte be 1916-ban. Hatvany 1919-ben emigrált – ebben az időben írta neki egy levelében Schöpflin Aladár szerkesztő, kritikus: „Minden héten négyszer sajnálom, hogy nem mehetek fel Tárnok utcai házad teraszára, egy órára beszélgetni veled.” A ház 1929-ig a báró tulajdonában maradt, s ide tért vissza 1927-ben.

A Bécsi kapu téri klasszicista épületet – homlokzatán ókori költők és filozófusok arcképeivel, valamint a tudományok és művészetek allegóriáit ábrázoló domborművekkel – 1932-ben vásárolta meg. Itt tartotta híres vasárnap esti vacsoráit, amelyeken rendszeresen részt vett többek között Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, Ottlik Géza, Tamási Áron, Weöres Sándor, József Attila. Karinthy Frigyesnek még paplan is volt rendszeresítve a házban, arra az esetre, ha menekülőre fogta a felesége elől (Böhm Arankával híresen viharos kapcsolatban éltek).

Thomas Mann háromszor vendégeskedett a Bécsi kapu téri palotában. 1935-ös látogatása alkalmával Hatvany nagyszabású fogadást adott tiszteletére. Mann ezen estén ismerkedett meg József Attilával, aki két évvel később köszöntő ódát írt hozzá, és itt találkozott először személyesen Kerényi Károly vallástörténésszel, akivel akkor már egy éve levelezett – egyebek mellett a József és testvérei regényciklus mítoszvilágáról. Hatvany húga, Irén is nagy hatást gyakorolt az íróra, olyannyira, hogy a Doktor Faustus című regénye titokzatos szereplőjének, a magyar Tolna grófnőnek több vonását a művelt asszonytól kölcsönözte.

Hatvany 1938-ban újból emigrált. Várbeli otthonát 1940-ben adta el, amit egy levelében így kommentált: „Bécsi kapu tér eladva, vagyonváltságra elmegy az ára. Nem akarok több lakást. Hotelszobák lakója leszek.”

 

Önkéntesünk, Soós Veronika írása.

Felhasznált irodalom:

Egyetem a Budai Várban?

Császár Elemér (1914). Deákos költők. Budapest, Franklin-Társulat
Nyilas Márta (1961). Pest-Buda a 18. század költészetében. Budapest, Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár
Szalatnai Rezső (1959). Kempelen Farkas és az Egyetem átköltöztetése
Nagyszombatról Budára. Tanulmányok Budapest múltjából 13. Budapest,
Akadémiai Kiadó, 207–227.
Szilas Péter (2008). Fények a pesti utcán. Budapest folyóirat, XXXI. évf., 3. szám, 31-
33.

Kazinczy Budai várbeli fogsága

A Pallas nagy lexikona – digitális változat
Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója In: Szauder Mária (szerk.) 1979. Kazinczy
Ferenc: Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok – Magyar Remekírók.
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
Nyilas Márta 1961. Pest-Buda a 18. század költészetében. Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár, Budapest.
Szilágyi Márton 2015. Elviselni az elviselhetetlent. A Martinovics-összeesküvés
elítéltjeinek börtönvilága. In: Történelmi Szemle 57. évf. 2015/1: 121-130.
Szilágyi Márton 2018. Verseghy Ferenc változó képe Kazinczy börtönmemoárjában
In: Doncsecz Etelka – Lengyel Réka (szerk.) 2018. In memoriam Verseghy Ferenc 7.
Emlékkönyv a Szolnokon 2017. április 3–4-én rendezett tudományos konferencia
anyagából. Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény, Szolnok. 10-
20.

Kísértetek Budán

Dávid Andrea 2008. „Az ég nem ösmer, a föld megtagad” Motivikus kapcsolatok
Vörösmarty Zsigmond-kori drámáinak szövegében. In: Irodalomtörténeti
Közlemények, CXII. évfolyam, 3. szám, 338-356.
Elek Oszkár 1928. Kont István a magyar irodalomban. Kont és a költők. In:
Irodalomtörténet, XVII. évfolyam, 1-2. szám, 120-142.

Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967) – digitális változat

Irodalmi kávéházak a Várban

Bevilaqua Borsody Béla 1934. A „Fortuna” kávéház – Kedves részlet a Vár közeli
multjából In: Budai Napló, 1934, 31. évfolyam, 1179. szám, 3-4.

Fehér Galamb-ház, Budapest l., Úri utca. – Scultéty János épületismertetője In:
Magyar Építőművészet, 1969, 18. évfolyam, 6. szám, 12-18.
Konrádyné Gálos Magda 1970. A budavári Fortuna fogadó In: Borza Tibor (szerk.) A
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970, Magyar
Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 117-136.
Magyar Nemzeti Digitális Archívum
Pereházy Károly 1979. A Várnegyed. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,
Budapest

„Ülök, künn a Bástyán” – Tóth Árpád várbeli otthona

Tóth Eszter 2007. Családi emlékek Tóth Árpádról. Széphalom Könyvműhely, Budapest

Hatvany Lajos palotái

Erős Zoltán 1995. Irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Kis-Lant, Budapest

Sárközi Mátyás 2010. Vérbeli várbeliek. Kortárs Könyvkiadó, Budapest

Schweitzer Pál 1979. Budapesti lapok Thomas Mann naplóiból In: Új Írás, 1979, 19. évfolyam, 2. szám, 80-90.[:]