This content is not yet translated to English. Please let us know, if you can contribute to this website with translations, which we highly appreciate.

Irodalom a Várnegyedben

1/1
Content

    Részletek

    Egyetem a Budai Várban?

    A Várnegyedben rövid ideig egyetem is működött.

    A Nagyszombati Egyetem 1777-ben, Mária Terézia rendelete nyomán Budára költözött. A teológiai kar a Szentháromság téren, a volt jezsuita épületekben, a többi fakultás a királyi palotában kapott helyet. Az eseményt a korszak neves költői is lelkesen üdvözölték – Baróti Szabó Dávid költő és nyelvújító A budai universitas felszenteléséről írott versében Budát egyenesen a Helikonhoz hasonlítja („nem tesz ki Budával / Szent Helikon”).

    A Budai Vár mint a Nagyszombati Egyetem székhelye 1777-ben. Forrás: MEK/OSZK

    A budai egyetem fontos szerepet játszott abban, hogy a magyar nyelv alkalmassá vált a tudományok művelésére, hiszen egyes professzorok nemzeti nyelven láttak hozzá az oktatáshoz. Csokonai Vitéz Mihály Rácz Sámuelhez írott költeményében elismerően szól az orvostudományok professzoráról, amiért magyarul adott elő az egyetemen:

    Uram! örvendez a magyar
    Haza, hogy a mostani
    Aesculap fiait hallja
    Magyar hangon szólani;
    Hogy görög-módi ruháit
    Hippocrates letette
    S magyar köntösre váltotta
    S már azt is megszerette.

    (A híres Rácz Sámuel úrhoz – részlet)

    Az egyetem áthelyezésének évében indult meg a közvilágítás kiépítése Budán, repceolaj lámpások kihelyezésével. Szerdahelyi György Alajos, az egyetem első esztétika professzora latin nyelvű epigrammájában ír a kivilágított Várról.

    Árgusnak szeme ez? Vagy csillaga tán az egeknek?
    Nappallá mi tévé itten az éjji homályt?
    Árgusnak szeme nem s nem csillaga itt ez az égnek:
    árgusi szem páván, csillag az ég tetején.
    Csillagot elföd az éj, de világa ragyog Budavárnak;
    nap se tehette meg ezt s megteszi, íme Budám.
    Ó, Buda! Már mihez is mérhetlek ekép dalaimban?
    Rólad ez ének zeng, éj s napon át ragyogói

    (ford. Geréb László)

    Az egyetem 1784-ig székelt a Várban, ekkor helyezték át a karokat Pestre, a teológiai fakultást pedig Pozsonyba.

     

    Kazinczy budai várbeli fogsága

    Kazinczy Ferenc már egészen közel állt ahhoz, hogy az irodalmi élet fő
    szervezőjeként lépjen fel, amikor a Martinovics-összeesküvésben való
    részvételéért letartóztatták és perbe fogták. Fogságának első színhelye éppen a
    Budai Várban volt.

    Kazinczy Fogságom naplója című memoárjában örökítette meg börtönéveket. A
    visszaemlékezés tanúsága szerint 1794 decemberétől a ferencesek egykori
    kolostorában raboskodott. A kolostorépület a helyőrségi templomként
    funkcionáló Mária Magdolna-templomhoz csatlakozott. Kazinczy cellája az épület
    földszintjén volt, két szobával odébb Verseghy Ferencet őrizték. Ablakaik a „favágó
    udvarra” néztek, melyet az Úri utcától téglafal választott el. „Fát hányának az
    utcáról a favágó udvarára s evégett megnyiták a kiskaput. Mindég ablakomban
    állék, míg a kiskapu nyitva volt;” – írja Kazinczy, aki az épület alaprajzát is
    elkészítette.

    A költőt 1795. június 11-én szállították át a „gárdaházba”. A kaszárnyaként szolgáló
    épület nem messze a Helyőrségi templomtól, az Úri utcában helyezkedett el.
    Nevét onnan kapta, hogy a bécsi Magyar Testőrségnek a Budán tartózkodó nádor
    szolgálatára rendelt egységét itt szállásolták el.

    A budai fogság időszaka még ez év szeptemberében lezárult, Kazinczy
    megpróbáltatásai azonban korántsem értek véget – Brünn, Kufstein és Munkács
    börtöneit megjárva, 1801-ben szabadult.

    Kazinczy vázlata a Budavári ferences kolostor földszintjéről (In: Fogságom naplója). Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

    Kísértetek Budán

    „Budán ne járjatok, ne járjatok éjjel / Mert találkoztok a megöltek lelkével” –
    figyelmezteti az olvasót Petőfi Sándor Vérmező című versében.

    Kiknek a kísértetével találkozhat az, aki az intés ellenére éjszaka a Várba
    merészkedik? A vers folytatásából kiderül: „Kont s Hunyadi László fönn Szent-
    György piacán / Tölti bolyongva és nyögve az éjszakát”

    Hédervári Kont István magyar főúr Luxemburgi Zsigmonddal szemben a nápolyi
    trónkövetelő pártjára állt, Zsigmond király azonban leverte a délvidéki nemesek
    felkelését. Mikor Kont Istvánt és társait Budára hurcolták, a nemesek nem voltak
    hajlandóak üdvözölni az uralkodót. Kontot 30 ‒ más források szerint 31 ‒ társával
    egyetemben 1393-ban végezték ki a Szent György piacon (a mai Dísz téren).

    A lázadó főúr alakja különösen népszerű a magyar irodalomban, a művekben
    rendre mint az idegen Zsigmonddal szembeszálló, a zsarnokság ellen küzdő hős
    jelenik meg. Vörösmarty Mihályban egy siklósi kirándulás alkalmával merülhetett
    fel a Zsigmond-kori trilógia megírásának gondolata, amelyből végül csak a
    Zsigmond (1823–1824) és A bujdosók (1824–1830) készült el. A bujdosók Kontja egy
    szerelmi sérelem kapcsán kerül nyílt konfliktusba a királlyal.

    A Kont-kultusz megteremtője Garay János Kont (1838) című balladája. Garay két
    további két balladájában foglalkozik Kont alakjával: a Hunyady Lászlóban (1839) és
    a Kont fegyvernökében (1841). Hunyadi Lászlóban és Kont Istvánban közös, hogy
    mindketten szembeszegültek az uralkodóval és a Szent György piacon végezték
    ki őket. Nem véletlen, hogy a költő a Hunyady Lászlóban párhuzamot von a két
    hős sorsa között, s Lászlót Kont fogadja a másvilágon:

    Szent György terén az ifjut
    Balúl ástátok el;
    Álmából ott kemény Kont,
    És harminc társa kel!

    Kont történetét Vörösmarty és Garay után még számos költőnk – Vachott Sándor,
    Petőfi Sándor, Thaly Kálmán, hogy csak a legismertebbeket említsük –
    felhasználta. Mikszáth Kálmán az Igazi humoristák című cikkgyűjteményében
    pedig azt írja a Szent György térről, hogy ott „Kont és Hunyady vére folyt s szentelt
    meg minden porszemet.”

    Ha tehát éjszaka járunk a Dísz téren, ne lepődjünk meg a fejét vesztett főúr
    kísértete láttán…

    Irodalmi kávéházak a Várban

    A Várnegyed nem bővelkedett irodalmi kávéházakban, két helyet azonban mégis
    számon tart az emlékezet, ahol a művészvilág néhány neves alakja is gyakran
    megfordult.

    A Fehér Galamb vendéglő 1856-ban nyitott meg a Szentháromság és az Úri utca
    sarkán. Nevét a ház előtti fán fészkelő galambpárról kapta. Koroda Miklós író-
    publicista így emlékezik a helyre: „Ide járt Tóth Árpád, a gáncstalan költő, s
    felballagott a gránitlépcsőn, a Tábor utcából Kosztolányi Dezső. (…) Hallgattunk
    hosszú sort Tamási Áronnal, fejedelmi pirított májat villázva, s zöldszilvánival
    öblögetve a túrógombócot. Szemlélgettük a falon függő képeket: egy XVIII.
    századbeli rézmetszetet, Jókai aranykeretes kéziratát s betűzgettük az előttünk
    járt Kárpáti Aurél ceruzarajzra írt versét. A magyar színjátszást Rózsahegyi Kálmán,
    Pethes Ferenc, a Kaszinó utcából átruccanó Lázár Mária, Dayka Margit és Tímár
    József képviselte.”

    Fehér Galamb vendéglő. Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

    Az épület a II. világháború alatt súlyosan megsérült. Helyére Virág Csaba tervezett
    új lakóházat, amelynek földszintjén és pincéjében változatlan névvel étterem
    kapott helyet. Funkcióját ma is őrzi: itt működik a Jamie’s Italian Budapest.

    A Fortuna utca 6. szám alatt található Fortuna kávémérés 1909-től az első
    világháborúig szerepelt a budapesti címjegyzékben, tulajdonosa Nyúl Sándorné
    volt. A Fortuna tulajdonképpen egy félreértésnek köszönhette irodalmi kávéház
    voltát: törzsvendége volt Krúdy Gyula, Kárpáti Aurél és Szép Ernő, akik meg voltak
    róla győződve, hogy az egykori „budavári Fortuna fogadóba” járnak, holott az a
    szomszédos 4. szám alatt működött 1784 és 1868 között. A kis kávémérés
    vonzereje azonban bizonnyal nem csak a régi Fortunával való vélt azonosságban
    rejlett:

    „Sehol nem volt oly zamatos a kávé, mint Nyúl néninél. A Kuba, Jáva és Mokka
    kávét maga keverte össze, maga pörkölte azt nyeles serpenyőben. Kávéillata volt
    még a fekete kandúrnak is, akit egyébként Flóriánnak hívtak. (Budai kandúrok
    neve mindig Flórián, Tóbiás, Mihály és Habakuk volt egykor. Mi okon? Nem
    tudjuk.) A kávét öblös, talpas poharakban adta Nyúl néni. A talp fölött a pohár
    nyakán amolyan üveggallér volt, arra való, hogy a forró pohár annálfogva legyen
    megmarkolható. A cukor kék, fedeles üvegpikszisben állott, ki-ki annyit vett
    belőle, amennyit akart. Két krajcárért olyan zömök foszlós kalácsot adott Nyúl néni
    most huszonöt éve, hogy már három telne ki abból.”

    Bevilaqua Borsody Béla sorait olvasva nekünk is kedvünk támadna belesüppedni
    a Fortuna bőrfoteleinek valamelyikébe, és megkóstolni Nyúl néni kávéját – a
    Fortuna azonban bezárt, és már csak a hajdani íróvendégek művei őriznek valamit
    a kávéházi hangulatból.

    „Ülök, künn a Bástyán” – Tóth Árpád várbeli otthona

    A Tóth Árpád gyakran kiballagott a később róla elnevezett sétányra Werbőczy utcai otthonából:

    Kora este a padon

    Ülök, künn a Bástyán,

    Tűnődöm a csillagok

    Néma fordulásán;

    (Kaszáscsillag – részlet)

    Verbőczy utca 13. Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

    Tóth Árpád a Werbőczy (ma Táncsics Mihály) utca 13.-ban lakott feleségével és kislányával 1917-től 1928-ban bekövetkezett haláláig. A család az emeleten bérelt kétszobás-előszobás-konyhás lakást, amihez csak személyzeti vécé tartozott, kint a folyosón. A ház tulajdonosa egy Cartier nevű francia ékszerész volt, akiről a házmester Mari néni úgy mondta: „Vidéken él, Párizsban.”

    A költő lánya, Tóth Eszter Családi emlékek Tóth Árpádról című írásában emlékezik vissza a Várban eltöltött szép napokra: apa és lánya ünnepnapokon megnézték a zenés őrségváltást a királyi palota udvarán, hétköznap délutánonként szívesen kószáltak a Várban, a Bástya sétányon vagy a Halászbástyán. Valahányszor a budai hegyekbe kirándultak, előbb mindig megálltak a Bécsikapu téri bódénál, ahol különféle csemegéket vásároltak.

    A költőt egész életében foglalkoztatta az elmúlás gondolata. 1928 nyarán azonban fokozott erővel támadt rá betegsége – ebből az időből származnak az Arany tó az égen szívbemarkoló sorai: 

    Ó, élet, élet… ülök itt a

    Hegyoldali új játszótéren,

    A kisleányom karikázik,

    Csattog a bot vígan és fürgén

    Egy új, kis akaratos élet

    Bátor s tudatlan ritmusára.

    Szólnék utána, nem tudom mit:

    Becéző szót, korholó intést?

    Már ott nyargal az új játszótér

    Távol sarkán, már nem is látom,

    S vad érzés üt meg: látom-e újra?

    Bús érzés üt meg: vagyok-e én még?

    Elmúlt az arany tó az égről,

    És egyszerre nagyon sötét lett.

    A versbeli „hegyoldali új játszótér” a Bécsi kapu tér és a Lovas út sarkán volt – Tóth Árpád ekkor már nem tudott messzebbre sétálni.

    A Tóth Árpád sétány 1946 óta viseli nevét, emléktáblája a 23. szám alatt található.

     

    Hatvany Lajos palotái

    Hatvany Lajos irodalmár és mecénás első önálló otthonát a Tárnok utca 5. szám alatt található palotában rendezte be 1916-ban. Hatvany 1919-ben emigrált – ebben az időben írta neki egy levelében Schöpflin Aladár szerkesztő, kritikus: „Minden héten négyszer sajnálom, hogy nem mehetek fel Tárnok utcai házad teraszára, egy órára beszélgetni veled.” A ház 1929-ig a báró tulajdonában maradt, s ide tért vissza 1927-ben.

    A Bécsi kapu téri klasszicista épületet – homlokzatán ókori költők és filozófusok arcképeivel, valamint a tudományok és művészetek allegóriáit ábrázoló domborművekkel – 1932-ben vásárolta meg. Itt tartotta híres vasárnap esti vacsoráit, amelyeken rendszeresen részt vett többek között Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, Ottlik Géza, Tamási Áron, Weöres Sándor, József Attila. Karinthy Frigyesnek még paplan is volt rendszeresítve a házban, arra az esetre, ha menekülőre fogta a felesége elől (Böhm Arankával híresen viharos kapcsolatban éltek).

    Domborművek a Bécsi kapu tér 7. házon, 1936
    Forrás: Balogh Rudolf felvétele, BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár, Budapest

    Thomas Mann háromszor vendégeskedett a Bécsi kapu téri palotában. 1935-ös látogatása alkalmával Hatvany nagyszabású fogadást adott tiszteletére. Mann ezen estén ismerkedett meg József Attilával, aki két évvel később köszöntő ódát írt hozzá, és itt találkozott először személyesen Kerényi Károly vallástörténésszel, akivel akkor már egy éve levelezett – egyebek mellett a József és testvérei regényciklus mítoszvilágáról. Hatvany húga, Irén is nagy hatást gyakorolt az íróra, olyannyira, hogy a Doktor Faustus című regénye titokzatos szereplőjének, a magyar Tolna grófnőnek több vonását a művelt asszonytól kölcsönözte.

    Thomas Mann tiszteletére rendezett fogadás Hatvany Lajos Bécsi kapu téri házában. Forrás: PIM – Egyedileg nyilvántartott fényképanyag

    Hatvany 1938-ban újból emigrált. Várbeli otthonát 1940-ben adta el, amit egy levelében így kommentált: „Bécsi kapu tér eladva, vagyonváltságra elmegy az ára. Nem akarok több lakást. Hotelszobák lakója leszek.”

     

    Önkéntesünk, Soós Veronika írása.

    Felhasznált irodalom:

    Egyetem a Budai Várban?

    Császár Elemér (1914). Deákos költők. Budapest, Franklin-Társulat
    Nyilas Márta (1961). Pest-Buda a 18. század költészetében. Budapest, Fővárosi
    Szabó Ervin Könyvtár
    Szalatnai Rezső (1959). Kempelen Farkas és az Egyetem átköltöztetése
    Nagyszombatról Budára. Tanulmányok Budapest múltjából 13. Budapest,
    Akadémiai Kiadó, 207–227.
    Szilas Péter (2008). Fények a pesti utcán. Budapest folyóirat, XXXI. évf., 3. szám, 31-
    33.

    Kazinczy Budai várbeli fogsága

    A Pallas nagy lexikona – digitális változat
    Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója In: Szauder Mária (szerk.) 1979. Kazinczy
    Ferenc: Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok – Magyar Remekírók.
    Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
    Nyilas Márta 1961. Pest-Buda a 18. század költészetében. Fővárosi Szabó Ervin
    Könyvtár, Budapest.
    Szilágyi Márton 2015. Elviselni az elviselhetetlent. A Martinovics-összeesküvés
    elítéltjeinek börtönvilága. In: Történelmi Szemle 57. évf. 2015/1: 121-130.
    Szilágyi Márton 2018. Verseghy Ferenc változó képe Kazinczy börtönmemoárjában
    In: Doncsecz Etelka – Lengyel Réka (szerk.) 2018. In memoriam Verseghy Ferenc 7.
    Emlékkönyv a Szolnokon 2017. április 3–4-én rendezett tudományos konferencia
    anyagából. Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény, Szolnok. 10-
    20.

    Kísértetek Budán

    Dávid Andrea 2008. „Az ég nem ösmer, a föld megtagad” Motivikus kapcsolatok
    Vörösmarty Zsigmond-kori drámáinak szövegében. In: Irodalomtörténeti
    Közlemények, CXII. évfolyam, 3. szám, 338-356.
    Elek Oszkár 1928. Kont István a magyar irodalomban. Kont és a költők. In:
    Irodalomtörténet, XVII. évfolyam, 1-2. szám, 120-142.

    Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967) – digitális változat

    Irodalmi kávéházak a Várban

    Bevilaqua Borsody Béla 1934. A „Fortuna” kávéház – Kedves részlet a Vár közeli
    multjából In: Budai Napló, 1934, 31. évfolyam, 1179. szám, 3-4.

    Fehér Galamb-ház, Budapest l., Úri utca. – Scultéty János épületismertetője In:
    Magyar Építőművészet, 1969, 18. évfolyam, 6. szám, 12-18.
    Konrádyné Gálos Magda 1970. A budavári Fortuna fogadó In: Borza Tibor (szerk.) A
    Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970, Magyar
    Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 117-136.
    Magyar Nemzeti Digitális Archívum
    Pereházy Károly 1979. A Várnegyed. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,
    Budapest

    „Ülök, künn a Bástyán” – Tóth Árpád várbeli otthona

    Tóth Eszter 2007. Családi emlékek Tóth Árpádról. Széphalom Könyvműhely, Budapest

    Hatvany Lajos palotái

    Erős Zoltán 1995. Irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Kis-Lant, Budapest

    Sárközi Mátyás 2010. Vérbeli várbeliek. Kortárs Könyvkiadó, Budapest

    Schweitzer Pál 1979. Budapesti lapok Thomas Mann naplóiból In: Új Írás, 1979, 19. évfolyam, 2. szám, 80-90.[:]