József nádor tér 9. lakóház

A József nádor tér 9. szám alatt álló bérpalotát Gottgeb Antal, a kor jelentős építésze tervezte. Az eredetileg négyemeletes épület az 1930-as években egy ötödik emelettel és lifttel bővült. Ekkortájt lakott itt a korszak egyik kedvelt színésznője, Somogyi Nusi. A ház 1944-ben csillagos ház volt, a háború alatt négy bombatalálat érte. A földszinten egy vegytisztító és egy fűszerüzlet működött – az ostromot a pincében átvészelő lakók az égett liszt és cukor szagára sokáig emlékeztek.

Az épület és az építész

A József nádor tér 9. szám alatt álló eklektikus bérpalotát Schopper Jenő (1814–1882) vaskereskedő, pesti polgár megbízásából Gottgeb Antal (1816–1883) tervezte. Az építkezéshez szükséges engedélyt 1872-ben adták ki.^[1] Gottgeb a korszak jelentős építésze volt, a teljesség igénye nélkül az alábbi pesti köz- és lakóépületek tervezése, kivitelezése vagy átalakításai fűződnek nevéhez: Pesti Hazai Első Takarékpénztár épülete, Nádor utca 14. (Mandl Joachim háromemeletes bérháza), Liszt Ferenc tér 10. (háromemeletes bérház), Piarista utca 4. (egykori Városház tér 3.), valamint az Ötpacsirta utcai Almássy-palota, ami jelenleg a Magyar Építőművészek Szövetségének ad otthont.^[2] Gottgeb egy négyszintes, zártsorú beépítésű épületet tervezett, fő- és melléklépcsőházzal, a földszinten a kaputól balra és jobbra, utcára néző két nagyméretű üzlethelyiséggel (ezek a lakóház hosszanti tengelye mentén szinte a teljes földszintet elfoglalták egykor).^[3] A lakóház homlokzata tizenegy tengelyes, az első emeleten, a kapu fölött díszes erkély kapott helyett kovácsoltvas korláttal. A homlokzat szélei armírozott vakolást kaptak. Az 1934-es homlokzatterven jól látszik, hogy a kapu feletti félköríves záródású ablakot eredetileg míves (feltehetően kovácsoltvas) rács takarta. Emeletenként eredetileg három nagyméretű lakás épült, ezeket a főlépcsőházból kilépve a loggián és a függőfolyosón keresztül lehetett megközelíteni.

A levéltári forrásokból tudjuk, hogy az épületen többször történtek átalakítások az elmúlt 150 év során. 1893-ban lakásátalakítást végeztek, az ezzel kapcsolatos részletes terveken betekintést kapunk, hogy egy századfordulós nagypolgári lakást milyen igények szerint alakítottak ki. 1926-ban új pincelejáró épült, majd 1930-ban központi fűtéssel látták el a házat. A leglátványosabb módosítás azonban 1934-ben történt: a kor ismert építésze, Wellisch Andor tervei alapján egy ötödik emeletet építettek a házra. Az emeletráépítéssel egy időben kapott a ház személyfelvonót, valamint ekkor alakították ki a homlokzat szélső 2-2 tengelye mögötti szobákhoz kapcsolódó erkélyeket is. Emiatt a homlokzat díszítése kissé módosult, de az első emeleti ablaknyílások feletti boltívek, a második és harmadik emeleti nyílászárókat közrefogó dór pilaszterek megmaradtak, ahogy a többi eredeti díszítőelem is, mint a balusztrádok és stukkók.^[4]

A lakóház állaga (hasonlóan a legtöbb belvárosi társához) az államszocializmus évei alatt leromlott. Egy 1988-as beszámoló érzékletesen festi le az akkori állapotokat: „A kapu alól a piros szőnyeg örökre eltűnt, a házmester-fülkében sem ül senki, hogy a hajdani visszapillantó tükörből ellenőrizze a házba érkezőket. A szanatóriumszerű házból ’gyár’ lett – mint mondják. A szép tölgyfa kaput vastag olajfestékkel festették le, a lakások falai több helyen nedvesek, átáznak. Nincs gazdája semminek. Ha festik is a folyosót, nem sokkal utána feltörik egy új vezeték miatt.”.^[5] A 35 éve leírt állapotoknak ma már nyoma sincs a felújításoknak köszönhetően. Talán csak a piros szőnyeg hiányzik.

Az építtető

Schopper Jenő 1872 áprilisában Ferenc József magyar királytól kapott nemesi címet „a hazai ipar és kereskedelem előmozdítása körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül”, valamint ezzel egy időben nevét is magyarosította Tömöryre.^[6] Ősei a Partiumból települtek Pestre, már a család első polgárjogot kapott tagja, Schopper Károly is vaskereskedő volt. Tömöry Jenő nevéhez fűződik 1875-76-ban a Vasudvar felépítése az egykori Városház téren (az épület homlokzata ma is áll, mögötte egy Finta József által tervezett apartman- és üzletház épült). Azonban Tömöry ezekben az években a családi cég vezetése mellett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója is volt.^[7] A nagy múltú család nevét a mai napig őrzi a józsefvárosi Tömő utca. A közterület Schopper Jenő apjáról, Jánosról kapta a nevét – az utca lakói nevezték el lakhelyüket Schopper Gasse-nak –, mivel a családnak ezen a területen voltak földjei. Az 1872-es családnév-magyarosítással összhangban az utcanév is Tömőre változott (a schoppen jelentése „töm”).^[8]

Tömöry Jenő 1882-es halálakor lányai, Klára és Irma örökölték az épületet,^[9] majd 1898-ban Irma eladta saját tulajdonrészét Klárának.^[10] Az ingatlan 1917-ig maradt a Tömöry család tulajdonában, Klára ekkor adta el 540.000 Koronáért a Kőolajfinomító Rt.-nek.^[11] Az épület 1940-ben került a Kőolajfinomítógyár Rt. Nyugdíjasainak Egyesületéhez,^[12] majd 1944. június 17-én csillagos háznak jelölték ki.^[13] Még abban az évben négy bombatalálat érte egy légitámadás során feltehetően szeptemberben.^[14] A lakók beszámolója szerint az épület hátsó része és a földszinti üzletportálok is károkat szenvedtek. Az ott élők összesen 9 hetet töltöttek a pincében Budapest ostroma során.^[15] A bérpalota háború utáni helyreállítására meglepően hamar sor került, a szükséges engedélyeket már 1945 novemberében kiadták.^[16]

A házban működő üzletek, és egykori ismertebb lakók

A földszinti üzlethelyiségekben az elmúlt másfél évszázadban működött többek között vegytisztító, fűszerüzlet, Gyulai Miksa kötött- és szövöttáru nagykereskedése, Tóth Lajos kelmefestőműhelye, a második világháború után a Patyolat Expressz Vegytisztító Üzeme.^[17] Továbbá az épületben működött a Magyar Jogász – jogi és közigazgatási napilap szerkesztősége az 1870-es években, valamint a Feministák Egyesülete és lapjuk, A Nő kiadója az 1920-as években.^[18]  Az itt lakók jellemzően a közép- és nagypolgárság tagjai közül kerültek ki mint magánzók, magánhivatalnokok, tisztviselők, vállalatigazgatók, művészek, de tanító, szabó és gépírónő is lakott a falak között a Budapesti Czim- és Lakásjegyzék évtizedek során megjelent számai alapján. Itt lakott 1874-ben dr. Lumniczer Sándor, a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem tanára, sebész- és szülészorvos, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat alapítója és „Pestmegye” tisztifőorvosa.^[19] A ‘30-as években Somogyi Nusi (1883–1964) színésznő lakott az egyik lakásban. Somogyi több budapesti színházban is társulati tag volt az 1910-es évektől kezdve, filmes karrierje már a némafilm-korszakban beindult. Mint „fanatikus Hitler-imádó” 1945-ben három év eltiltást kapott, azonban már 1946-tól újra játszhatott az Operettszínházban. Pályafutása során ötvennél több filmben játszott, egyik utolsó szerepében az Aranyemberben látható.^[20] Gyurkovics Zsuzsa (1929– ) Jászai Mari-díjas színésznő, Nyilas Misi és Edith Piaf megformálója, valamint a 2×2 néha 5 egyik főszereplője – aki ekkoriban a Madách Színház társulatának tagja – szintén a ház lakója volt az 1960-as években.^[21]

Felhasznált irodalom:

Folyóiratok:

16570 Hirdetés. Budapesti Közlöny, 1882. szeptember 8. 10.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsából. Budapesti Közlöny, 1872. 6. évf. 28. 220.

A szerkesztő postája. Film Színház Muzsika, 4. évf. (1960) 14. 47.

Budapest és környékének betürendes távbeszélő névsora, 1936. május, 349.

Budapest és környékének távbeszélő betürendes- és szaknévsora, 1929. május, 153.

Budapest székesfőváros polgármestere 147.505/1944.-IX. számú rendelete. Budapesti Közlöny, 1944. június 17. 5.

Budapesti és Budapest környéki távbeszélő szaknévsor, 1925. január. 193.

Czégbejegyzések. Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1873. február 14. 620.

Építési engedélyek. Fővárosi Közlöny, 1945. november 8. 711.

Fővárosi hírek. Fővárosi Lapok, 1877. szeptember 7. 983.

Hivatalos rész. Budapesti Közlöny, 1872. április 19. 1.

Ingatlanforgalom. Fővárosi Közlöny, 1940. február 9. 133.

Ingatlanok forgalma a fővárosban. Budapesti Hírlap, 1898. október 30. 30.

Ingatlanok forgalma. Fővárosi Közlöny, 1917. március 30. 532.

Magyar Jogász 1879. október 19. 1.

Mától expressz tisztítás. Esti Budapest, 1956. szeptember 17. 1.

Ötcsillagos apartmanház a Vasudvarban. Magyar Nemzet 1997. június 7. III.

Távbeszélő hálózatok betürendes névsora, 1920. május, 149.

Könyvek:

Hárs 1988. = Hárs Ferencné: József nádor tér 9. In: Adalékok a Lipótváros történetéhez. I. Szerk. Farkaslaky Erzsébet–Ráday Mihály. Budapest, 1988.

Mudrák–Deák 2006. = Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon (1931-1944). Máriabesnyő–Gödöllő, 2006.

Pataky–Rozsos–Sárhidai 1992. II. = Pataky Iván–Rozsos László–Sárhidai Gyula: Légiháború Magyarország felett. II. Budapest, 1992.

Ráday 2013. = Ráday Mihály: Budapesti utcanevek A–Z. Budapest, 2013.

Vörös 1971. = Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban. In: Tanulmányok Budapest múltjából XVIII. Budapest, 1971.

Levéltári irat:

BFL HU BFLXV.17.d.329 – 24466 Átalakítások – Építési engedélyezési tervdokumentáció

BFL HU BFL – XV.17.b.312 – 125/1872 ([link] [Utolsó letöltés: 2023.03.15.]).

Internetes linkek:

Budapest100 [link] (Utolsó letöltés: 2023.03.15.)

Ybl Egyesület [link] (Utolsó letöltés: 2023.03.15)

Magyar Színháztörténeti Lexikon [link] (Utolsó letöltés: 2023.04.15.)

^[1] Budapesti Közlöny, 1872. 6. évf. 28. sz. p. 220.

^[2] Ötpacsirta utca 2. Budapest100 honlapja. [link]; Gottgeb Antal, Ybl Egyesület honlapja. [link]

^[3] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873)  HU BFL – XV.17.b.312 – 125/1872

^[4] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL – XV.17.d.329 – 24466

^[5] Hárs Ferencné: József nádor tér 9. In: Farkaslaky Erzsébet–Ráday Mihály (szerk.): Adalékok a Lipótváros történetéhez. I. Budapest, 1988. p. 539.

^[6]Budapesti Közlöny, 1872. április 19. p. 1.

^[7] Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban. Tanulmányok Budapest múltjából XVIII. (1971) p. 290.; Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 7. évf. 37. sz. p. 620.; Fővárosi Lapok, 1877. szeptember 7. p. 983. Magyar Nemzet, Szombati Magazin, 1997. június 7. p. 3.

^[8] Ráday Mihály: Budapesti utcanevek A–Z. Budapest, 2013. p. 591.

^[9] Budapesti Közlöny, 1882. szeptember 8. p. 10.

^[10] Budapesti Hírlap, 1898. október 30. p. 30.

^[11] Fővárosi Közlöny, 1917. március 30. p. 532.

^[12] Fővárosi Közlöny, 1940. február 9 p. 133.

^[13] Budapesti Közlöny, 1944. június 17. p. 5.

^[14] Hárs Ferencné: József nádor tér 9. In: Farkaslaky Erzsébet–Ráday Mihály (szerk.): Adalékok a Lipótváros történetéhez. I. Budapest, 1988. p.  538.; Pataky Iván–Rozsos László–Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett. II. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1992. p. 186.

^[15] Hárs Ferencné: József nádor tér 9. In: Farkaslaky Erzsébet–Ráday Mihály (szerk.): Adalékok a Lipótváros történetéhez. I. Budapest, 1988. p. 538.

^[16] Fővárosi Közlöny, 1945. november 8. p. 711.

^[17] Hárs Ferencné: József nádor tér 9. In: Farkaslaky Erzsébet–Ráday Mihály (szerk.): Adalékok a Lipótváros történetéhez. I. Budapest, 1988. p. 538.; Budapest és környékének távbeszélő betürendes- és szaknévsora, 1929. május, p. 153.; Budapest és környékének betürendes távbeszélő névsora, 1936. május, p. 349.; Esti Budapest, 1956. szeptember 17. p. 1.

^[18] Magyar Jogász 1879. október 19. p. 1.; Távbeszélő hálózatok betürendes névsora, 1920. május, 149.; Budapesti és Budapest környéki távbeszélő szaknévsor, 1925. január. p. 193.

^[19] A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-egyetem Almanachja. 1875. pp. 14-15.

^[20] Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon (1931-1944). Máriabesnyő–Gödöllő, 2006. p. 280.

^[21] Film Színház Muzsika, 1960. 4. évf. 14. sz. p. 47.