Dessewffy utca 15. lakóház

A ház építtetője Kertész Tódor, aki korának legnevesebb pesti játékkereskedője volt. Üzlete választékának nagy részét nürnbergi árucikkek adták. A házban lakottaz Operaház Örökös tagja, egykori híres főrendezője, Mikó András is feleségével, Koltay Valéria operaénekesnővel. 1944 júniusában a fővárosi  rendelet alapján ezt az épületet is csillagos háznak jelölték ki, ahová a zsidó polgárokat összeköltöztették.

Az épület leírása

Kétemeletes, eklektikus stílusú lakóház. Az épület homlokzatán jól végigkövethető az építés története, amely több lépcsőben valósult meg: 1873 körül az akkori tulajdonos, Temesvári Lipót egy emeletet építtetett földszintes házára^[1], majd a ‘30-as években Lázár Ignác megrendelésére Gaál Lajos még egy szintet tervezett rá^[2]. A földszint és az első emelet jól mutatják a ház 19. századi eredetét a vörös mészkő lábazattal, a látszatkváderezéssel, a kapu és az üzletportál fölötti oroszlános-girlandos stukkókkal, majd a klasszikus díszítményekkel (báboskorlátos ablakmellvéd, timpanonos nyíláskeret, tojássoros és fogrovatos osztópárkány, ión oszlopok) és a kovácsoltvás korlátos, konzolokkal alátámasztott erkéllyel a középső tengelyben. A második emelet visszafogott, historizáló díszeivel ugyan reflektál a korábbi épületrészre, de félköríves erkélyek már egyérteműen moden hozzátételek.

A II. világháború utáni lakáshiány következtében több lakást felosztottak, de a legnagyobb változás az épületen belül a korábban istállóként szolgáló épületszárnyak lakásokká történő átalakítása volt.^[3] Az épület belső kialakítása jelentősen leegyszerűsödött, a díszkút egy korábbi felújításnál elbontásra került, és a kapuzatot is kicserélték egy újabbra. A kevés eredeti részlet egyike a megmaradt lépcső- és gangkorlát, amely mintáival ugyanúgy megmutatja az épület különböző korszakait: míg az első emeletig a hagyományos csigavonalas kovácsoltvas motívumkincset láthatjuk, addig a másodikon a lépcsőt neobarokk jellegű, leveles-geometrikus korlát övezi, a függőfolyosón pedig szív alakú kivágások vannak a késő szecessziós jellegű, vaslapos betétekkel ellátott korláton.

Az építész

Jamniczky Lajos műépítész (?–1895), az 1873-as emeletráépítés tervezőjének több belvárosi épületet is köszönhetünk, amelyek közül kiemelkedik az Andrássy út 121. szám alatt található villaépület.^[4] A városegyesítés idején számos megbízást teljesített, a kisebb átalakításoktól a nagyobb léptékű építkezésekig.

A későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek, vállalkozások

A vársoegyesítés idején az akkor Háromszív utca 8. alatti ház tulajdonosa Temesvári (egyes forrásokban Temesváry) Lipót építési vállalkozó volt. Az egyre inkább városiasodó Budapesten egyértelmű volt ekkoriban, hogy a még földszinte házakra további emeleteket építsenek, és általában ekkor a korábbi klasszicizáló, egyszerűbb homlokzatokat is “megspékelték” néhány további díszítőelemmel.

A házat 1877-ben vásárolta meg Kertész Tódor, az egyik legnevesebb budapesti játékkereskedő nejével, Demszky Annával közösen. Kertész 1861-ben nyitotta meg nürnbergi áru-üzletét, „Ezermester bazár” néven a Gizella (ma: Vörösmarty) téren, ahol dísztárgyakat, háztartási cikkeket és játékokat is árult.^[5]  “Az üzlet 1892-ben a Kristóf tér sarkára költözött a gróf Teleki palotába, ahol már több mint harminc ablakból álló kirakatban kínálta áruit. Ekkor már jelentős hírnévre tett szert, az egyre jobban tagolódó városi társadalom polgári rétege nagy érdeklődést mutatott a vegyes háztartási iparcikkek iránt, sőt, a Baross-féle vasúti zónadíjszabások hatására vidékiek is útra kelhettek bevásárlásra. Kertész Tódor üzletének kirakata (alsó)középosztálybeli háztartások tömegét látta el olcsó termékekkel. A profil hamarosan kibővült sport irányban, amiben mutatkozott átfedés a játékokkal is, hiszen „profi” sportszerek mellett számos gyermek-sporteszközt is árusított.”^[6] “A reklám jelentőségét már korán felismerte a nagyon korszerűen használta, ennek is köszönhető, hogy számos számolócédula maradt fenn. Az alapító halála után, a fia, Kertész János Tódor vette át az üzlet vezetését és 1929-ben egyesült a Weszely céggel, de sajnos ez az egyesülés nem volt sikeres és közvetetten a cég megszűnéséhez vezetett.”^[7]

Demszky Anna 1881-ben^[8], Kertész Tódor pedig 1921-ben hunyt el^[9], a házat fiaik, János Tivadar és Károly Róbert, valamint menyük, ifj. Kienast Ferencné, korábban özv. Kertész Nádor Lipótné, és az unokák, Nándor, Gábor és Andor örökölték^[10]. János a játékkereskedést vitte tovább, Kertész K. Róbert néven ismertté vált fivére pedig építész és államtitkár lett. “1908-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba került, ahol előbb az építési, majd 1922 és 1934 között a művészeti osztály vezetője volt. Tanulmányútjai során bejárta Európát, Amerikát és a Távol-Keletet. 1918-ban a budapesti Műegyetemen magántanári képesítést kapott a Kelet-ázsiai építőművészet tárgyköréből. Sváb Gyulával együttesen tervezte a gödöllői premontrei gimnáziumot.[6] Számos tervpályázat nyertese. Weichinger Károllyal együtt ő készítette el a budapesti Városközpont (az ún. Fórum) terveit. Az új Városháza tervpályázatán is ők ketten nyerték el az első díjat, a tervek azonban nem valósultak meg. Weichingerrel közös műveihez tartoznak továbbá a lőrinci erőmű lakótelepének rendezési terve és középületei. Ő tervezte a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen a Napraforgó u. 9. sz. házat.”^[11]

A Dessewffy utcai házat 1931-ben adták el Lázár Ignác bőrkereskedőnek ^[12], aki felépíttette a ház harmadik szintjét, ő maga azonban ekkoriban a Csáky utca 24.-ben lakott^[13], és nem is költözött soha ebbe a házba.

Az 1950-es évekbena házban lakott Mikó András  (1922–1998), a Magyar Állami Operaház rendezője feleségével. “Grafikai és zenei tanulmányok után (Bortnyik Sándornál, illetve Nádasdy Kálmánnál és Oláh Gusztávnál) 1946-ban szerződött az Operaházhoz. Otto Klemperer asszisztense, ügyelő és segédrendező volt. 1949-től a színház rendezője, 1963-tól 1987-ig főrendezője. 1950-től operai színészmesterséget és rendezést tanít a Zeneakadémián. 1951–52-ben a Fővárosi Operettszínház főrendezője volt. A Szegedi Szabadtéri Játékok felújítását követően szinte minden évadban rendezett ott. Vendégrendezésre hívták Svájcba, Németországba, Nagy-Britanniába, Olaszországba, Hollandiába, Lengyelországba, Dániába, a Szovjetunióba, Finnországba. Pályája kiemelkedő értéke új magyar operák nagy sikerű színpadra vitele: Kádár Kata, Az ajtón kívül, Együtt és egyedül, Vérnász, Hamlet, Bűn és bűnhődés, Mózes. Nevéhez fűződik többek között Britten Albert Herringjének magyarországi bemutatója, a Pelléas és Mélisande felújítása, Monteverdi Poppea megkoronázása című operájának, Alban Berg Wozzeckjének és Lulujának hazai bemutatója.”^[14]

Koltay Valéria (1925–1998) Mikó András felesége, a Magyar Állami Operaház operaénekesnője (szoprán), magánénekesnője volt. “Tanulmányait 1941-től 1947-ig Maleczky Oszkár növendékeként végezte a Zeneakadémián. 1947–1977 között az Operaház magánénekese. 1948-ban Otto Klemperer vezényletével debütált Blonde szerepében (Mozart: Szöktetés a szerájból). Három évtizedes pályafutása során a szubrett szerepekben ért el kiemelkedő sikereket, különösen emlékezetes alakításokat nyújtott valamennyi nagy Mozart-operában. Vendégszerepelt Európa és az USA nagy operaházaiban.”^[15]

^[1] HU BFL – XV.17.b.312 – 1359/1873 [link]

^[2] HU BFL XV.17.d.329 – 29158

^[3] HU BFL XV.17.d.329 – 29158

^[4] Gábor Eszter: Az Andrássy út körül. Budapest, 2010. p. 56.

^[5] Az otthoni játékgyártás végnapjai. Budapest romantikája blg, 2018. 01. 22. [link]

^[6] BTM Kiscelli Múzeum Játékgyűjtemény [link]

^[7] Kertész Tódor hirdetése [link]

^[8] „Kertész Tódor” („Theodor Kertész”) díszmű és norinbergi áru kereskedő cég [link]

^[9] Kertész Tódor hagyatéki ügy [link]

^[10] Telekkönyvi betét HU BFL – XV.37.c – 3708 – 29158 [link]

^[11] Kertész K. Róbert wikipéia szócikk [link]

^[12] Fővárosi Közlöny, 1931. 42. évf. 58. sz. p. 1178.

^[13] Vállalkozók Lapja, 1933. 54. évf. 81-82. sz. p. 11.

^[14] “Mikó András” szócikk. Székely György (főszerk.): Magyar Színházművészeti Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, online változat [link]

^[15] “Koltay Valéria” szócikk. Székely György (főszerk.): Magyar Színházművészeti Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, online változat [link]