Hársfa utca 4. Fábry Zoltán Középiskolás Leánykollégium

A jelenleg középiskolás diáklányok második otthonaként működő épület 150 éves története során több átalakításon, funkcióváltáson van túl. Lakóháznak épült, majd 50 éven keresztül szállóként fogadta vendégeit. A II. világháború után a MÁV Tisztképző tulajdonába került. Jelenlegi belső kialakítását az 1970-es évek végén történt felújítás során nyerte el, hogy megfelelő módon tudja fogadni a tanulni érkező vidéki fiatalokat.

Az épület                                          

A zártsorú beépítésben álló épület északkeletre néző főhomlokzata héttengelyes, amelyet 2-2 tengelyből álló oldalrizalit tagol. Az épület főbejárata a bal szélső tengelyben található. A homlokzat szimmetriájára való törekvést tükrözi, hogy az eredeti tervek alapján megépült állapotban a másik szélső tengelyben pincelejáró került kialakításra, amelyet a későbbi felújítások során befalaztak.

Az alárendelt szerepet betöltő pinceszint és magasföldszint nyílászárói díszítés nélküliek, egyenes záródással. A 10 cm magas lábazatburkolat műkőből készült, a pinceszint további falfelülete vakolt. A magasföldszintet ugyanolyan színárnyalatú, kváderezett mészkőburkolat fedi. A felette található, legdíszesebb szinttől konzolos osztópárkány különíti el. Az itt található nyílászárók a szélső tengelyben szegmensíves, a középsőben timpanonos ablakszemöldökkel készültek, amelyeket törpekonzolokra ültettek. A két oldalrizalit kiemelésére sarokarmírozást alkalmaztak, az ablakkötényekben baluszteres díszítés látható. A lemezzel fedett párkány végigfut a homlokzat teljes szélességében. A felső szintet egy kevésbé hangsúlyos osztópárkány különíti el. A szélső tengelyben található két nyílászáró közös timpanonos ablakszemöldököt kapott, míg a középsők egyenes záródásúak, az előző szinthez hasonlóan törpekonzolokra ültetett szemöldökgerendákkal. Minden emeleti ablak konzoljait növényi motívumos, szemöldökmezőjét pedig virágos-gyümölcsös girlandok díszítik. A homlokzatot profilozott párkány és enyhén a homlokzat síkja fölé nyúló magastető zárja.

Az épület a telek délkeleti oldalhatárán lévő zárt belső udvar köré szerveződve U alakot formál, melynek egyik szárnya csak egyemeletes és a belső udvarból megközelíthető, míg a többi része pinceszint + háromemeletes. Az épületbe a Hársfa utca felől található főbejáraton keresztül lehet bejutni, egykori kapualjának – amely ma inkább előtérként funkcionál – falait tojássoros fejezettel ellátott pilaszterek tagolják falmezőkre.   

A pinceszinten téglából rakott, dongaboltozatos födém, a köztes szinteken poroszsüvegboltozat, míg a felső szinten csapos fagerendás zárófödém található. Az összetett tetőszerkezet állószékes faszerkezet, az utcafront felől nyeregtetős, míg az északnyugati és délnyugati tetőrész féltetős kialakítású. Az épületben található nyílászárók a fém pinceablakok kivételével fából készültek. Az ablakok döntő többségében fa gerébtokos szerkezetűek.

Az épület története, tulajdonosai

A Hársfa utca 4. szám alatt álló épületnek 150 éves története során sok lakója volt. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig élvezte, és élvezi ma is a ház vendégszeretetét. 1873-ban az akkor még a Gabler utca 44/a alatt lévő telekre kétemeletes lakóház építésére adtak engedélyt a hatóságok.^[1] Az iktatókönyvi bejegyzés szerint a házat Lee György szabómester^[2] és kocsmáros építtette Keller Ferenc építőmester tervei alapján. 

Sajnos tervrajz a lakóházról nem maradt fenn. A Statisztikai Hivatal 1873. és 1874. évi budapesti építkezések című kiadvány adatait böngészve az alábbi tudható a lakóházról: 19 szoba (11 utcai, 8 udvari, földszinten 7, emeletenként 6-6) került kialakításra, 15 konyha, 4 éléskamra, 3 alvóka, 1 mosókonyha mellett. A lakóházban egy bolt és egy műhely is volt.^[3] A helyiségek felsorolásából arra következtethetünk, hogy valószínűleg 15 lakás lehetett a házban (konyha általában minden lakáshoz tartozott).

A ház telekkönyvi betétje^[4] szerint a ház gyorsan cserélte gazdáit az első években: Pfister szül. Pfeiffer Lujza (1873–1874), Suchanek Paulina (1874–1878), Perczel Zoltán (1878–1880), majd a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület (1880–1882) vette birtokba. 1882. február 23-án Wohlfarth Gyuláné Müller Klementina fizetett érte 24.000 forintot, majd egy nappal később ugyanennyiért tovább is adta erdőbaktai Gottesmann Raoulné Martonfalvi Antóniának (ez minden bizonnyal valamilyen pénzügyi machináció jegyében történt így). Ugyanezen év októberében Karric Jeromos vásárolta meg a házat, majd két évvel később Dr. Nékám Sándor állam főszámvevőszéki tanácsos és neje, Dlanhy Hermina tulajdonába került. Három évvel később kiskorú gyermekeikre, Bélára, Lajosra és Irénre szállt a tulajdonjog egy része elhunyt apjuk után. 1893-ban eladták az épületet Klein Vilmosné Berger Teréznek, tőle Bolgár (Berger) Ödönné Klein Katalin vette meg, és végül 1924-ben Bolgár Menyhért és Jozefovits Józsefné szül. Bolgár Ilona örökölték meg.  

1911 nyarán Árpád Szállodaként tűnt fel a ház az újságok hirdetései között. Tulajdonosa Zsoldos Mátyás volt, aki eredeti foglalkozását tekintve papír-írószer kereskedést működtetett Spinner Manó személyfuvarozóval közösen a Népszínház utca 17. szám alatt.^[5] A közös üzlet mellett családi kapocs is összefűzte őket: Zsoldos felesége Spinner Mária (más forrásokban Irma^[6]) volt, aki feltehetően üzlettársa lánya vagy testvére lehetett.

Zsoldos a Berger (később Bolgár) család különböző tagjaitól bérelhette a Hársfa utcai épületet, és még ugyanezen év szeptemberében a Kenyérmező utca 4. alatt is szállót nyitott Simplon néven.^[7] A két intézmény egymástól alig néhány percnyi sétára volt megtalálható, tulajdonosuk sokáig a kettő között félúton, a Rákóczi út 59. alatt lakott. 

Az Árpád Szálloda az első világháború után nevet változtatott. Unió Szállóként (később Hotel Rex néven) vált ismertté nemcsak a fővárosaik között, hanem a vidéken élő, de Budapestre utazók körében is. Több vidéki újságban is feltűnt a vendégcsalogató hirdetés. Ezekből kiderül, hogy villanyvilágítással, központi fűtéssel rendelkező tiszta, féregmentes(!) szobák várták az arra járókat egy napra, egy hétre, vagy akár egy hónapig tartó időszakra is.^[8] A ‘20-as években kifejezetten a határon túlra szakadt magyarságnak címezte hirdetéseit a tulajdonos, aminek részben saját nehéz gazdasági helyzete is az oka lehetett.

Az olcsó, könnyen megközelíthető (akkoriban a Keleti és a Nyugati pályaudvartól villamossal gyorsan elérhető) szálloda azonban nemcsak reklámcéllal tűnt fel a napi-, hetilapok hasábjain. A rendőrség gyakran tartott razziát az épületben és környékén. Az újságcikkeket, rendőrségi híradásokat olvasva egyértelművé válik, hogy az Unió szálló a számos budapesti zugszállók egyikeként működött. Kétes, lecsúszott, a hatóságoktól menekülő alakok előszeretettel keresték fel a szállót. Egy 1926-os újságcikk például így tudósít egy, a szállodát is érintő razziáról: “A főkapitányság detektívcsoportjai ma éjszaka az egész főváros területén nagy razziát tartottak. A razzia alkalmával felkeresték a Hársfa-utca 4. szám alatt lévő Unió-szállodát is, ahol tömegesen laknak foglalkozás nélküli egyének, akiket a rendőrség kellő igazolás hiányában a főkapitányságra szokott előállítani.”^[9] Habár Zsoldos Mátyás másik szállójával, a Simplonnal kapcsolatban is felbukkannak bűnügyi hírek (főleg öngyilkosságokról), a “szolid családi szálló”-ként hirdetett Kenyérmező utcai hotel egy fokkal talán kevésbé volt rossz hírű.^[10]

Hiába működött sikeresen a két szálloda és élték túl a gazdasági válságot, Zsoldos Mátyás élete tragikus módon végződött: 1933 szeptemberében öngyilkos lett, mert nem tudta elviselni a gyógyíthatatlan betegségével járó fájdalmakat.^[11] Zsoldos ekkor a Rákóczi út 86.-ban lakott, ahol egy délutánon kiült a gangra, majd átvetette magát a korláton és a belső udvar kövezetére zuhanva szörnyethalt. Ismertségét mutatja, hogy a Magyarország nevű napilap még képes riportot is közölt az esetről.^[12]

A szállodát 1937-ben keresztelték át Hotel Rex-re^[13], tulajdonosa pedig a telefonkönyvek szerint a II. világháború előtti utolsó években Kovács Sándor volt.^[14] A szálló híre és kétes közönsége ebben az időszakban sem változott.

A Hársfa utcai épület alatti pincehelyiségben a korabeli újságok hirdetései alapján több különböző üzlet is helyet kapott az évtizedek során. Így például volt itt vendéglő, borozó, kárpitos, vagy ágyneműraktár.

A második világháború utáni államosítás következtében a szálloda épülete a Magyar Állam tulajdonába került, 75 százalékban a Magyar Államvasutak kezelésébe.^[15] Kezdetben irodák kaptak itt helyett, később azonban a Tisztiképző Intézethez került. Komjáthy Aladárról elnevezett középiskolai fiú diákotthon működött az épület első emeletén, 1973-tól a földszinten pedig nyelvi labor.^[16]

Az egyre rosszabb állapotba kerülő, elhanyagolt épület a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának döntése értelmében a ‘70-es évek végén felújításra került. A cél az volt, hogy alkalmas legyen leánykollégium működésére. Az épület teljes belső felújításon, átalakításon esett át, hogy megfelelő körülmények között fogadja lakóit. Mai elrendezését, szobaelosztását és helyiségeit ekkor nyerte el. Új lépcsőházat alakítottak ki a régi veszélyes állapota miatt. Falakat bontottak és újakat húztak fel, hogy az előírásoknak megfeleljen.^[17]A földszinten az irodák mellett ebédlő, tálaló és konyha található. Az első és második emeleten a lakószobák mellett tanulóhelyiség és könyvtár, illetve kisebb raktárszobák kaptak helyet. Mindhárom emeleten vizesblokkok kialakítására is gondoltak a tervezők. A korábban széntárolóként, kazánházként és óvóhelyként is működő pincerész a kollégisták közösségi terévé vált.

1983/84-es tanévtől szlovák nemzetiségű diáklányok foglalhatták el az épületet.^[18]

1985-től a kollégium felvette Fábry Zoltán felvidéki író nevét. Jelenleg tehát a Fábry Zoltán Középiskolás Leánykollégium működik a Hársfa utca 4. szám alatt. Ma már nem nemzetiségi kollégiumként funkcionál az 51 férőhelyes szálláshely, önállóan működik és Budapest valamennyi középiskolájából fogadja a középiskolás lánydiákokat.^[19]

^[1] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) iratai, HU BFL – XV.17.b.312 – 180/1873

^[2] Budapesti Közlöny, 1875. február 6. p. 801.

^[3] Kőrösi József: 1873 és 1874. évi budapesti építkezések. Budapesti statisztikai közlemények 12. 1875

^[4] Budapest Főváros Levéltára, Pesti telekkönyvi betétek,  HU BFL – XV.37.c – 4510 – 33651

^[5] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1911 (23. évfolyam) p. 753.

^[6] Esti Kurir, 1933. szeptember 12. p. 9.

^[7] Fővárosi Közlöny, 1911. augusztus 11. p. 2316.

^[8] Délmagyarország, 1926. március 14. p. 10.

^[9] Sopronvármegye, 1926. január 24. p. 7.

^[10] Érdekesség, hogy közvetlen közelében, a mai II. János Pál pápa tér sarkán működött a Győr városához címzett, ugyancsak bűnesetektől hemzsegő szálló, amelynek épülete – a Hársfa utca 4. -hez hasonlóan – szintén 1873-ban készült el.

^[11] Leugrott a III. emeletről Zsoldos Mátyás szállodatulajdonos. Az Est, 1933. szeptember 10. p. 6.

^[12] Magyarország, 1933. szeptember 10. p. 10.

^[13] 8 Órai Ujság, 1937. június 8. p. 6.

^[14] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május, p. 359.

^[15] 1952. évi 4. tv. egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről

^[16] Magyar Vasutas 1975. 19. évf. 15. sz. p. 3.

^[17] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok Tervtára, HU BFL – XV. 17.d. 329 – 33651

^[18] Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsági üléseinek jegyzőkönyve, 1983. augusztus 31. HU BFL – XXIII. 102.a.1

^[19] Fábry Zoltán Leánykollégium honlapja, [link]