Kazinczy utca 23-27. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Pest város tanácsa 1868-ben döntötte el, hogy új polgári leánytanodákat épít, köztük a Kazinczy utcai elemi iskolát. Az egykor korszerű elvek szerint megépített épületben 1873-ban indult el az oktatás összesen 15 tanteremben, valamint helyet kapott benne egy szoba-konyhás gondnoki lakás és egy háromszobás tanítói lakás is. A régi épületet 1984-re teljesen átépítették a modern kor elvei és esztétikája szerint. Jelenleg az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának ad otthont.

A Kazinczy utca Erzsébetváros – az egykori Terézváros – első keresztutcájának tekinthető, amely a dűlőutakból főutcákká alakuló Dob és Dohány utcát kötötte össze az 1750-es évektől. 1760-tól az újabb parcellázások nyomán már a Király utcát is elérte: régebbi szakasza Kereszt, majd Nagykereszt, újabb szakasza Kiskereszt utca néven vált ismertté a korabeli Pesten. 1879-ben egyesítve e kettőt kapta meg a Kazinczy nevet, tisztelegve a nagy nyelvújító és irodalomszervező érdemei előtt.

Az 1860-as években a népoktatás ügye a társadalmi diskurzus egyik fontos témájává vált: nemcsak az általános műveltségi szint emelését, az írni-olvasni tudás mind szélesebb elterjesztését tartották a kortársak fontosnak, hanem azt is látták, ezek nélkül nincs polgárosodás, gazdasági fejlődés sem. A főváros átfogó programot indított, hogy minden tanköteles korú gyerek számára legyen megfelelő tanintézmény: így épült fel többek között a Kazinczy utcai elemi iskola is.

Két neves épület, az Elektrotechnikai Múzeum és az Ortodox Zsinagóga közt, zártsorú beépítésben áll az az épület, amely ma az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának ad otthont, de amelyben mindig is oktatás folyt. Jelenlegi formájában persze már csak emlékeztet eredeti alakjára: elsősorban a homlokzat őrizte meg az épület régi formáját, hangulatát.

Pest ezen igencsak külvárosnak számító részében 1855-ben indult meg az elemi iskoláztatás, mivel évről-évre többen költöztek a városba. Az akkori Nagykereszt utca 23-as szám alatt egy eredetileg lakóháznak épült épületben bérelt a város helyiséget, ahol 2-3 fiú és leány osztály fért el: közel 400 kisgyerek zsúfolódott össze a községii iskolaként működő intézmény néhány nagyobb szobányi termében.^[1]

Pest város tanácsa 1868. november 18-i ülésén eldöntötte, hogy szükséges elemi iskolákat építenie, mert az addig különféle bérleményekben működő intézmények nem alkalmasak az egyre növekvő számú lakosság ellátására^[2]. „Miután pedig a bizottmányi eljárás eredményeként a gazdasági bizottmány hozzájárultával máris több oly ház és telek hozatik javaslatba, melyek megszerzése – tekintve az egyes városrészek és kerületek igényeit – fekvésüknél fogva felettébb kívánatosnak mutatkozik; ugyanazért a közgyülés a következő ingatlanok megvételét elhatározza: 1) a jelenleg a nagy-kereszt utczai 28. számú házban elhelyezett vegyes tanoda czéljára 339 az ugyancsak a kereszt-utczában 339/21. sz. a. fekvő, Bayer József tulajdonát képező, 25,000 forintra tartott 450 □ öl területü telket és a rajta levő 16 szoba és konyhából álló, kerttel biró házat […].”^[3]

A korábbi épületek bontása után a telken egy, a kor igényeihez igazodó elemi iskola épült fel.^[4] Földszintjén egy szoba-konyhás házmesteri lakás, egy irodahelyiség és öt tanterem kapott helyet (és természetesen a kapcsolódó vizesblokkok). Emeletén az igazgató számára háromszobás lakást alakítottak ki, volt egy iroda, gyűjteménytár, illetve további tantermek. A második emeleten kapott helyett a rajz- és a természettudományos terem. Az iskolának volt tornaterme is, pincéjében pedig a fűtéshez elegendő fát tudták tárolni. Összesen 15 tantermet alakítottak ki indulásakor, de az épületet csak fokozatosan vették birtokba a kisdiákok.

Homlokzata kilenctengelyes volt, a földszint és az első emelet közt hangsúlyosabb, fogazott vakolatarchitektúrával is kiemelt, az első és a második emelet közt szerényebb párkánnyal. Az ablakok minden emeleten félköríves záródásúak voltak, díszítésül egy félköríves dísztéglasorral felül, illetve a földszinti ablakoknál még egy zsinóros hímzést idéző vakolatcsíkkal is. Az épület középtengelyét (középső három ablakát) a vakolatból kialakított egyszerű oszlopok tették még hangsúlyosabbá. Az első emeleti ablakok alatt a romantikus stílushoz illeszkedő díszítésként kis gótikus vakablaksor futott végig. Félköríves vakablaksoros attika-pártázat húzódott a második emeleti ablakok fölött is, a tető fölé pedig kis tornyok emelkedtek. A homlokzat középtengelye felett büszkén hirdette a felirat, középen a város címerével: VÁROSI ELEMI NÉPISKOLA. Az épületnek két bejárata volt, minden bizonnyal azért, hogy így elkülöníthetők legyenek a leányok és fiúk. Az épület tehát egyszerű, finom, de mégis harmonikus megjelenésű, romantikus stílusjegyeket hordozó pesti iskolaépületként épült meg.

Baja Gergely magyar királyi tanfelügyelő 1873-as jelentése szerint (tehát amikor a tanítás megindult az épületben) a Nagykereszt utcában három osztállyal működött elemi leányiskola 169 tanulóval, Streiling Bertalan igazgatása alatt.^[5] Érdekesség, hogy 1873 szeptemberében a Kazinczy utcai épülettel egy időben nyílt meg egy-egy új elemi iskola a Szőlőhegy (ma: Dankó), a Két nyúl (ma: Lónyay) és a Temető (ma: Mester) utcában^[6]. Néhány évvel indulása után az épületet bővítették, valószínűleg Ámon József, a korban ismert építőmérnök tervei szerint és kivitelezésében. Elképzelhető, hogy Ámon már az 1873-ban átadott épület kivitelezője is volt. 1904-ben a kibővített iskolának már 25 tanterme volt. A polgári leányiskola időközben megszűnt, a népiskolába ekkortájt 695 fiú és 584 leány járt, igazgatója Hauser Ferenc volt.

Az iskolát 1948-ban államosították, de továbbra is általános iskolaként szolgálta a környékbeli gyerekeket.

Az épület jelenlegi kinézete, struktúrája az 1980-as évek elején alakult ki.  A régi iskolából megtartották a romantikus (részben klasszicista) stílusú utcai épülettraktust, illetve megpróbálták azt szervezesen beilleszteni az új épületegyüttesbe. Eredetileg általános iskola működött volna továbbra is itt, de aztán a Művelődési Minisztérium kapta meg, hogy fellendítsék a tanárképzést, hisz – akkor is – tanárhiány volt. Az új funkció jegyében menet közben kicsit az eredeti terveken is módosítani kellett, így kialakítottak kisebb tanszéki, előadói és szemináriumi szobákat, valamint az alagsorban ruhatárat, könyvtárat, büfét, egy kis tornatermet és még egy klubhelyiséget is.

Az épületnek kapcsolódnia kellett a szomszédjában lévő zsinagógához is. Az utcai szárny földszintjén a korábban itt működő, de elbontott épületben megszűnt izraelita imaterem pótlására új imatermet alakítottak ki, amely a zsinagóga-együttes kapualjából közelíthető meg. Ez az épületrész szolgálja a vizuális illeszkedést is: földszintjén a zsinagóga homlokzatához hasonló mészkőlapokkal van burkolva, míg az emeleten a régi iskolai homlokzatot is megidéző, de a zsinagógával is harmonizáló klinkertégla borítja. Az utcáról nézve külön háznak tűnik, pedig valójában az egyetemi épület része, annak aulájából nyíló lépcsőházból közelíthető meg (kivéve az imatermet).

A történelmi városkép megőrzésének elvét követve a Kazinczy utcai homlokzat kis módosításokkal, de megmenekült. Az épület főbejáratát a történelmi szárny középső, kiemelt attikás tengelyébe helyezték (korábban a két bejárat a homlokzat két szélén helyezkedett el), megmaradt a szép pártázat és részben az ablakok körüli vakolatdíszek is. Az új egyetemi épület bejárata így egy klasszikus pesti kapualjat sejtet, de odabent aztán inkább a 80-as évek levegője csapja meg az embert.

A földszinten központi aula fogadja a belépőt. Padlóját tardosi vörös mészkővel burkolták, teteje pedig eredetileg egy olyan műanyag kupolás bevilágító-tető volt, amely beengedte ebbe a térbe a természetes napfényt. Innen nyílik kétoldalt a lépcsőház is. Az aula igazi, 80-as évek hangulatát idéző díszét azonban mára már diszkrét kék függöny fedi, és az éppen használaton kívüli székek tornyozódnak előtte: a bejárattal szembeni falra Gerzson Pál festőművész, a Képzőművészeti Főiskola Munkácsy-díjas professzora tervezett geometrikus elemekből építkező, futurisztikus tűzzománc kompozíciót.

Az 1980-as évektől az ELTE Tanárképző Főiskolájának több tanszéke, 2003-tól az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara végzi tevékenységét az épületben, amely 2011-ben egy nagyobb felújításon esett át.

^[1] Tímár Andor (szerk.): Erzsébetváros. Budapest Főváros VII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága az Országos helytörténeti Bizottság jóváhagyásával, Budapest, 1970. p. 262.

^[2] Kőrösi József: A pestvárosi elemi népiskolák az 1871/1872. és 1872/1873. tanévekben. Budapesti Statisztikai Közlemények 9, 1875.

^[3] Kőrösi József: A pestvárosi elemi népiskolák az 1871/1872. és 1872/1873. tanévekben. Budapesti Statisztikai Közlemények 9, 1875. p. 102.

^[4] Budapest Főváros Levéltára,  Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL XV.17.b.312 – 2448/1873, [link]

^[5] Spiegler Gyula Sámuel: Adalékok Budapest Székesfőváros történetéhez. Teréz- és Erzsébetváros. Dobrowsky és Franke, Budapest, 1904. p. 91.

^[6] Rövid hírek. Fővárosi Lapok 1873. 10. évf. 224. sz. p. 976.

Arcanum cikkek:

A 80-as évekbeli átépítés utáni épületről nagyon izgalmas képek vannak ezekben a cikkekben:

Fábián István: ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, Budapest: épült 1984-ben. Magyar építőipar 34. évf. 1-2. sz. (1985), p. 20-21.

Fábián István: ELTE Tanárképző Főiskolai Kar épülete, Budapest. Magyar építőművészet 33. évf. 6. sz. (1984), p. 30-33.