Ferenczy István utca 14. lakóház

A Károlyi-kert szomszédságában álló házat egy igen kiterjedt eszéki kereskedőcsalád leszármazottja, Gillming Ferenc és felesége, Gyurcsó Vilma építtette. A család első fellelt pesti polgára Gillming Ferenc volt, aki bőrgyárat üzemeltetett a rakparton; feleségével, Fischer Herminával jelentős műgyűjtők voltak, többek között a Néprajzi Múzeumnak és a Nemzeti Múzeumnak ajándékoztak műtárgyakat. Emellett jelentős képviselői voltak a Magyar Turistaszövetségnek is, az 1860-as évek végén pedig világkörüli utat tettek, amit az asszony útikönyvben örökített meg. A házaspár gyermektelenül hunyt el, Gillming Ferenc unokaöccse volt János. Ő nem folytatta a családi vállalkozást, hanem a Zubek Bertalan és Társa cég tulajdonosaként fegyvereket, illetve sportszereket árusított Múzeum körút 29. alatti üzletében. A telek kiválasztását többek között az üzlet közelsége is befolyásolhatta. A korábbi térképek szerint a telken már korábban is állt egy hasonló formájú épület, udvarában virágoskerttel, és olyan jelentős személyek birtokolták mint Szőnyi Pál pedagógus és ásványgyűjtő, a Tisza-család nevelője, valamint Visontai-Kovách László országgyűlési képviselő. Gillmingék 1912-ben vásárolták meg a telket és Kommer Józseffel terveztették meg a ma is álló épületet. Az egyszerű, de elegáns homlokzat mögött egykoron minden szinten egy meglehetősen nagy alapterületű, négyszobás lakás „bújt meg”: az utcafronttól L-alakban a ház jobb oldalán egészen a hátsó, szomszédos telekig futott végig a helyiségek sora. Természetesen az utcára néztek a lakószobák, míg hátrafelé haladva a fürdőszobák (minden lakásban kettő), a konyha, kamra és a cselédszoba helyezkedett el. Ezenkívül minden szinten volt egy kétszobás udvari lakás is a hátsó traktusban. Az eredeti homlokzaton nem voltak erkélyek – ezeket a második világháború után építették –, a földszinten pedig üzlethelyiség nyílt. A csavart csigás keretmotívum, amit ma a kapu felett láthatunk, egyszerűbb változatban ugyan, de az eredeti terveken az egész földszintet díszítette: a nyílászárókat öt féloszlop választotta el egymástól és ezeken futott végig a minta. Az üzlethelyiségeket már a harmincas években lakássá alakították, így onnan eltűntek a mintás oszlopok. A földszinti koncentrikus körökre rímeltek eredetileg az ablakok alatti négyzetes minták. Hogy ezekből mennyi valósult meg, azt további források hiányában sajnos nem tudjuk igazolni, mára viszont jelentősen megváltoztak a díszítmények: a középső íves kiemelkedést függőlegesen végigfutó füzérek szegélyezik. A házat a II. világháborúban bombatalálat érte, ami a második emelettől fölfelé gyakorlatilag megsemmisítette az utcai részt; mivel a tulajdonos még ekkor is (immár özvegy) Gillming Ferencné volt, ezért feltételezhető, hogy az eredeti állapotot állította vissza./Szij Barbara, Nagy Gabriella