Királyhágó tér 1. lakóépület

1914-ben a Román Miklós és Ernő Építésziroda felkérést kapott az ugyanebben az évben alakult Fővárosi Házértékesítő Rt.-től egy háromemeletes saroképület tervezésére a Királyhágó tér és a Böszörményi út szegletében lévő üres telekre. A Román fivérek ebben az időben meglehetősen sok megbízást kaptak, kedvelt és megbecsült építészei voltak a korabeli budapesti beruházóknak. Sajátos stílusukban a késő-szecesszió elemei keverednek az új irányzatok formáival, épületeikre jellemzőek a népi-szecesszió motívumkincsének gyakori használata.

A Fővárosi Házértékesítő Rt megbízásából a Román fivérek egy 870 négyzetméter alapterületű sarokházat terveztek, 3 emelettel, 2 lépcsőházzal a népies szecesszió jegyében. Az első tervek egy dekoratív homlokzatú bérház tervei voltak. Földszintjén üzlethelyiségek kaptak helyet, első és második emeletét félköríves záródású ablakok díszítették, harmadik emeletén egyenes záródású ablakok sora futott végig. A terveket nem sokkal ezután 1915-ben módosították, ekkor nyerte el az épület mai visszafogottabb, geometrikusabb homlokzatformáját. A háromemeletes lakóház Böszörményi útra néző homlokzata 7 tengelyes, míg a Királyhágó tér felőli frontja 8 tengelyre tagolódik. Magasföldszintes, zárt udvarral, és függőfolyosóval ellátott épület. Pincében a földszinti üzlethelyiségek raktárai mellett a lakók pincerekeszei kaptak helyet. A földszinten üzlethelyiségeket alakítottak ki. Első három emelet utcafrontra néző, 2 szobás lakásaihoz kivétel nélkül cselédszoba kapcsolódott. A padlástéren mosókonyha és mángorló volt.

A második világháború során bombatalálat érte az épületet mely megrongálta a tetőszerkezetét, illetve Böszörményi útra néző homlokzati főfalát kidöntötte. Az eredeti 1915-ös tervek nyomán 1947-ben állították helyre. Helyreállítási munkálatokat Liber Gyula építőmester vezette.