Bajcsy-Zsilinszky út 5. lakóház

A visszafogott, kevés díszítéssel ellátott, stílusában a szecesszió német, klasszicizáló vonalához közelebb álló bérházat Reiss Zoltán mérnök főhadnagy tervezte. Ez az átlagos külsejű ház azonban különösen “dallamos” múlttal rendelkezik, hiszen leghíresebb lakóit a zene valamilyen formája köti össze. Ebben az épületben lakott ugyanis Dr. Palló Imre Kossuth-díjas operaénekes, Sárdy János színész, operaénekes, és Fülöp Viktor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész.

Az épület
A Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út 5. szám alatt épült hatemeletes bérház 1929-ben készült el Reiss Zoltán tervei alapján a Kasselik Alapítvány megbízásából.[1] Stílusában a szecesszió német, klasszicizáló vonalához áll közel; visszafogott, kevés díszítéssel ellátott.

Az „U” alakú épület zártsorú beépítésű, egyik szomszédjával közösen határol körbe egy trapéz alakú belső udvart, kapualja az „U” bal szárából nyílik. Az épület pince + földszint + 6 emelet + tetőszint magas. Mind a ház, mind az udvar teljesen alápincézett. Földszintjén eredetileg üzletek voltak, mára a belső udvarból nyíló földszinti helyiségek már lakásokként funkcionálnak. Az épület alaprajzilag két különálló szárnyra oszlik, melyekbe külön-külön lépcsőház is vezet. Az így kialakított épületrészek (utcafronti és udvari) teljesen különállóak, az átjárás a folyosókról sem megoldott. A födémek között szintkülönbség is van, az utcafronti épületszárnyban a belmagasságok valamivel nagyobbak, régen ezek lehettek az előkelőbb lakások. A hatodik emelet az alatta lévő szintekhez képest visszahúzott, erkéllyel ellátott. Az épület teteje részben magastetős, ahol az utcafronton minden lakáshoz tárolók tartoznak, részben pedig lapostetős, ahol nincsenek tárolók. A homlokzat vertikálisan tagolt, tíztengelyes, amelynek ritmusát a második, ötödik és nyolcadik tengelyben elhelyezett kiugró zárterkélyek határozzák meg. Ezek a zárterkélyek a másodiktól az ötödik emeletig tartanak. Az első emeleten egy mellvéd fut végig, amely a harmadik-negyedik és hatodik-hetedik tengelyben erkélymellvédként funkcionál a kiugró zárterkélyek közötti szakaszokon. A tizedik tengelyben az elsőn ez a tömör mellvéd folytatódik, míg a másodiktól a negyedik emeletig vasrácsos erkélyek láthatók. A kapu a harmadik-negyedik tengelyben helyezkedik el.

Bajcsy-Zsilinszky út (1914)
Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01506539]

Épületszobrászati díszítés csak az ötödik emeleten lévő zárterkélyek két oldalán található: itt nő- és férfialakokat ábrázoló domborművek kaptak helyet. Az ötödik emelet felett hangsúlyos koronázópárkány található. A belső udvar homlokzatai jóval egyszerűbbek, mint az utcafront, itt csupán az ablakok vonalában találhatók a falakat tagoló profilozások, rizalitok. Ezeken a falakon kisebb ablakok és csak néhány loggia (süllyesztett erkély) található. Ezeket utólag alakították ki, miután megnyitották a homlokzati ablakokat – az eredeti tervrajzok szerint ezek az akkori lakások zárt folyosói voltak. A belső homlokzatokon látszódik a hátsó épületrész lépcsőjének elhelyezkedése, hiszen ott a homlokzati rendből kilépve látszódnak az ablakok. A tágas előcsarnok érdekes eleme a kör alakú mennyezetsüllyesztés, mely alatt excentrikusan helyezkedik el a különlegesen megvilágított virágdíszítéssel ellátott acéloszlop. Innen nyílik az első lépcsőház, illetve a belső, trapéz alakú udvar. A második lépcsőház az udvar hátsó részéből közelíthető meg. Mindkét lépcső háromkarú, orsóterükbe épült utólagosan egy-egy lift. Az előcsarnok és a lépcsőházak gyönyörű Zsolnay csempeburkolatát néhány éve sajnos teljesen lecserélték.

Az eredeti építészeti tervek szerint szintenként négy (lépcsőházanként kettő-kettő) hatalmas, két- illetve háromszobás, hallos, cselédszobás lakás épült, melyeket a második világháború után felszabdaltak. Jellemzően minden lakást két kisebbé alakították át, így vált szükségessé az előbb említett belső homlokzati loggiák kialakítása. Valószínűleg ebben az időszakban épült a két lépcsőházba utólagosan lift is. A földszinten és az utcafronti épületrész első emeletén irodák és üzletek voltak. Egy nagyobb dokumentált átalakításról tudunk, ahol a Parragh üzlet kialakítása miatt egy új, előkelő csigalépcsőt építettek a földszint és első szint közé. Régen a belső udvarról is üzletek nyíltak, a bejárat napközben nyitva állt a járókelők előtt.[2] A bérházat kezdetekben leginkább zsidók lakták, 1944-ben csillagos ház lett.[3]

Az építész
Reiss Zoltán (1877–1945) építész, mérnök-főhadnagy 1896-ban végzett az Iparművészeti Főiskolán, ahol fametszőnek tanult. Később (1901-ben) szerzett építészeti oklevelet a József Műegyetemen (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem), miután Schickedanz Albertnél, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezőjénél dolgozott, majd saját tervezőirodát nyitott. Rengeteg budapesti bérházat és villát tervezett, legismertebb munkái azonban a mai Szerbia területén fekvő Magyarnagykanizsán épült városháza és takarékpénztár, illetve a híres budapesti Corvin Áruház épülete (1926), amelyben helyet kapott egy akkori szenzáció is: az ország első mozgólépcsője. A hadseregben 1915–16 között mérnök-főhadnagyként először Galíciában, majd Bukovinában állomásozott, ahol főleg utak és hidak tervezésével foglalkozott. Súlyos betegsége miatt már 1916-ban visszakerült Budapestre. Épületeire leginkább a szecesszió klasszicista vonala volt jellemző. Későbbi művei egyre kevesebb díszítéssel ellátottak, egyre letisztultabbak – többek között a Bajcsy-Zsilinszky út 5. is ezek közé tartozik.[4][5]

Reiss Zoltán hadnagyi rendfokozattal
Kép forrása: Kelemen Ferenc: Galíciától egy budapesti bérház pincéjéig. Nagy Háború blog, 2015.04.17.

Az építtető
A Kasselik Alapítvány névadója az Ausztriából származó híres építészdinasztia legismertebb alakja, Kasselik Ferenc (1796–1884), aki az egyik legmeghatározóbb építész és építőmester volt a XIX. századi Pesten: elsősorban mint vállalkozó és kivitelező alkotott maradandót. A főváros klasszicista városképének viszonylag gyors és egységes kialakulásához jelentősen hozzájárultak művei. Főleg a belváros területén találkozhatunk alkotásaival.[6] A közeli Bajcsy-Zsilinszky út 16. és 18. is az ő munkája, de a József nádor téren és a Belgrád rakparton is találkozhatunk épületeivel. Talán legismertebb és legvitatottabb munkája a Citadella épülete, amelynek munkálataiban a közhiedelemmel ellentétben nem tervezőként, hanem a kivitelezési munkálatok vezetőjeként vett részt. Megítélése mégis jelentősen romlott a Citadella megépítése után és hamarosan vissza is vonult.[7]

Fia, Kasselik Jenő (1835–1910) szülei tiszteletére – pontosabban apja végrendelete szerint – hozta létre a Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítványt. Az alapítvány célja a művelt osztály akkoriban elszegényedett rétegeinek támogatása volt. Rengeteg új bérház építését, illetve felújítását köszönhetjük az alapítványnak. Jenő különc, zárkózott ember volt, sokat tartózkodott külföldön, nem is vitte tovább a család nagyvállalkozó múltját, az alapítvány irányítása is inkább testvérére, Eugéniára maradt. A Kasselik Alapítvány tulajdonában volt a Bajcsy-Zsilinszky út 5. és a vele szomszédos 7. szám alatti épület is, amelyeket mind lebonttattak, majd új bérházakat építtettek a helyükre. A Bajcsy-Zsilinszky út 7. egyébként korábban, 1912-ben készült el Korb Flóris tervei alapján.[8] Érdekesség, hogy a tervező, Reiss Zoltán legnagyobb munkája, a Corvin Áruház is a Kasselik Alapítvány nagyszabású beruházása volt, továbbá az alapítvány VII. kerület Damjanich utca 40-42. szám alatti hatalmas bérpalotájának tervezésére is őt kérték fel.[9]

Kasselik Jenő (1925)
Kép forrása: Magyarság képes melléklete, 1925. 6. évf. 3. sz. p. 4. [ARCANUM]

A Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítvány építkezése (1930)
Kép forrása: Magyarság képes melléklete, 1930. 11. évf. 16. sz. p. 12. [ARCANUM]

Ismertebb lakók
A Bajcsy-Zsilinszky út 5. különlegességét valójában a falak között valaha élt művészek sora adja. Az Operaház és az Operettszínház közelsége miatt ugyanis több neves művész is lakhelyéül választotta a házat. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül említünk közülük néhányat.

Itt lakott 1934-től haláláig[10] Dr. Palló Imre (1891–1978) Kossuth-díjas operaénekes, kiváló művész, az Operaház örökös tagja. A művész székely földműves családból származott. Kolozsvári gimnáziumi évei után 1911-ben került Budapestre a Zeneakadémiára, majd az 1920-as évektől kezdve már az Operaház vezető baritonistája volt. Jogi diplomáját később, munkája mellett szerezte meg.[11] A művész maga mondta egyszer egy interjúban:

Szemelvény forrása: Népszava, 1947. 75. évf. 252. sz. p. 2. [ARCANUM]

A magyar operajátszás kiemelkedő alakjaként rengeteg felejthetetlen szerep köthető a nevéhez. Többek között Verdi, Wagner, Strauss, Puccini, Rossini operáiban nyújtott alakításai jelentősek, valamint játszott a magyar kiválóságok, Kodály Zoltán és Erkel Ferenc színpadi műveiben is. A magyar népzenével kapcsolatos munkásságát felbecsülhetetlennek tartják. Kodály a „magyar népdalok mesterdalnoká”-nak is nevezte egyik legkedveltebb énekesét és barátját, Palló Imrét. A Háry János és a Székely fonó címszerepeinek első és rendkívül emlékezetes alakítója volt.[13] „Megjelenése a magyar népzene diadala volt: a Kodály-álmodta nép képviselője szólalt meg az ő száján, gesztusvilágán, játékán keresztül a magyar operaszínpadon” – írta róla Raics István a Muzsika című folyóiratban.[14] Pietro Mascagni világjáró társulatával bejárta Nyugat-Európát, de az Egyesült Államokban és Egyiptomban is turnézott. Egy évet töltött Milánóban a Scala operaházban, de szíve mindig hazahúzta. „Az én gyökereim mélyen lenyúlnak a magyar földbe és állandó élettérként nem tudnék más földet elképzelni” – nyilatkozta egyszer a művész.[15] A Kossuth-díjat 1949-ben, a kiváló művész elismerést 1950-ben kapta meg. 1957-től 1959-ig az Operaház igazgatója volt.[16]

Sárdy János, részlet a Magdolna című filmből
Videó forrása: YouTube [alchri]

Az épületben élt[17] Sárdy János (1907–1969) színész, operaénekes, érdemes művész is. Dunaföldváron kántortanítóként kezdte pályáját, miközben műkedvelő zenés darabokban lépett fel. Ekkoriban szabadnapjain Pesten képezte magát és kitartása meg is hozta a várt sikereket, hiszen az Operaházba már első próbaéneklése után szerződtették. 1936-ban debütált a Bánk bánban Ottó szerepében, majd 1958-ig az Operaház tagja volt, ezután a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, ahol haláláig, 1969-ig játszott. Legemlékezetesebb alakításai között volt Kukorica Jancsi (Kacsóh Pongrác: János vitéz), Kálmán diák (Poldini Ede: Farsangi lakodalom), Rigó Jancsi (Fényes Szabolcs – Békeffy István: Rigó Jancsi) és Gábor diák (Huszka Jenő: Gül Baba). Együtt játszott többek között Honthy Hannával, Szelecky Zitával, valamint Latabár Kálmánnal. Rendkívüli színészi képességeit először az 1940-ben bemutatott Te vagy a dal című filmben mutatta be. A nagy siker után több filmszerepet is kapott, melyekben kiváló alakítást nyújtott. A Leányvásár, a Mágnás Miska és a Déryné csak néhány példa több mint húsz filmje közül. Az operett műfaja mellett sokszor szerepelt magyar nótaesteken, rengeteg nótafelvétel is készült vele. Az úgynevezett „könnyű műfaj” felé fordulását sokan lenézték, alsóbb rendűnek titulálták; ő azonban nagy tisztelettel és lelkesedéssel volt ez iránt a műfaj iránt is, mely meglátszott előadásain – ezzel is kivívta a közönség mérhetetlen szeretetét. Érdemes művész címet 1963-ban kapott. A Fővárosi Operettszínház előcsarnokában elhelyezett mellszobrát Kisfaludi Strobl Zsigmond mintázta.[18][19]

Legendás volt sokrétű tehetsége, csodás énekhangja, könnyű játékstílusa, nyíltszívűsége és nem utolsó sorban sármos, elegáns megjelenése. Az a bizonyos „Sárdy-mosoly” mindenkit levett a lábáról. Első feleségével, Ecker Lilivel több évtizedet töltött együtt, kapcsolatuknak Lili súlyos betegség utáni halála vetett véget. A zsidóüldözés alatt sok nehézséget éltek át együtt. Egyszer állítólag választás elé is állították: vagy elválik feleségétől, vagy nem játszhat többé az Operaházban, mire Sárdy válasza az volt, hogy „Akkor inkább én is felvarrom a sárga csillagot!” Második felesége a nála 36 évvel fiatalabb Balogh Judit volt, akivel 8 boldog évet töltöttek el a Bajcsy-Zsilinszky út 5-ben lévő lakásuk falai között. Kapcsolatuk híresen romantikusan alakult, a fiatal lány saját elmondása szerint is a művész biztatására jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. A színészlány bolondulásig rajongott a nagy művészért. Még csak 18 éves volt, mikor kapcsolatuk kezdődött, hamar össze is költöztek, majd néhány év múlva összeházasodtak. Lányuk születésekor Sárdy azonban már sokat betegeskedett, majd néhány év múlva meg is halt.[20]

Hattyúk tava – Kun Zsuzsa – Fülöp Viktor
Videó forrása: YouTube [mara222100]

Itt lakott[21] Fülöp Viktor (1929–1997) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, kiváló és érdemes művész, a XX. századi magyar táncművészet meghatározó alakja. Számos hazai szerepe mellett vendégszerepelt külföldi társulatoknál is (Moszkva, London stb.). Talán leghíresebb hazai alakítása a mandarin szerepe volt Bartók Béla A csodálatos mandarin című balettjében. 1943-tól volt a Magyar Operaház balett-társulatának tagja vol, ahonnan viszont nézeteltérések miatt 1980-ban elbocsátották. Emiatt pert indított az Operaház ellen, amit meg is nyert. Hiába kapta ezután vissza munkáját, már nem igazán foglalkoztatták. A tétlenséget azonban nem tűrte, új mesterségekben próbálta ki magát. Ekkor kezdett el hímezni: csodálatos kalotaszegi terítőket készített, sőt csillárok és antik bútorok restaurálásával is foglalatoskodott – ezeket is mesteri szinten művelte. Később néhány évig a Győri Balettnél, Markó Iván darabjaiban vendégszerepelt, majd visszatért az Operaházba és filmszerepekben is kipróbálta magát.[22][23]

Felejthetetlen alakításai világhírűvé tették. Pályafutása során sokszor megingatták hitét, megsértették, megalázták, de mindezek ellenére – sziklaszilárd jellemének köszönhetően – emberi méltósága mindig megmaradt, örökké küzdött és „mint pap a hívőket, úgy szolgálta közönségét”. 1995-ben életműdíjat kapott. Emlékére alapították a Fülöp Viktor-ösztöndíjat tehetséges balettművészek számára, melyet minden évben a Tánc Világnapján, április 29-én adnak át.[24]

Dr. Hevesi (Handler) Simon (1868–1943) budapesti főrabbi, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület alapítója is haláláig ebben az épületben élt.[25] Tudományos munkássága kiemelkedő, több jelentős zsidó kulturális folyóirat szerkesztője volt. Az egyik legnagyobb magyar zsidó szónokként tartják számon. „A hitéletben úgy emlegették, mint a magyarországi zsidó rabbikar egyik legnagyobb értékét, egyik legnagyobb szónokát. (…) (Hevesi Simon) a magyar zsidóság kultúrmozgalmának egyik legerőteljesebb agitátora és tényezője, de aki mindig eszmékkel, hittel, tudással harcol” – írta róla Vécsey Miklós.[26]

A lakók visszaemlékezései alapján megemlíthetjük még Gelley Kornél Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, valamint Bánki Györgyi balettművészt is, akik szintén eltöltöttek néhány évet a Bajcsy-Zsilinszky út 5. falai között.