Budapest100

This content is not yet translated to English. Please let us know, if you can contribute to this website with translations, which we highly appreciate.

1/10

Radnóti Miklós utca 24. lakóház

Inivited house @2021
1/1
Content

    Data and description

    Szecesszió egy csipet gránátalmával és tulipánnal
    Az ötemeletes sarokház zártsorú beépítéssel helyezkedik el a tömbben. Az épület magasföldszint + 3 emelet + tetőtérből áll, szintenként két 3 és két 2 szobás lakással, a manzárdtetős padlásszinten műteremlakásokkal.[1] A Radnóti utcai homlokzat 8 tengelyes, kivéve a földszintet, ahol az emeleti 5. és 6. ablaktengely alatt középen van a bejárat, két oldalán egy-egy keskenyebb ablakkal. A rizalitok minden esetben lecsapott tetejű háromszöges oromzatban végződnek. A földszinten terméskő kváderek burkolják a homlokzatot, az emeleteken egyszerű vakolást látunk – kivételt jelent ez alól a 2. tengelyt, valamint a bejáratot kiemelő rizalit, ahol a magasföldszint is kőburkolatú. A háromtengelyes Pannónia utcai homlokzaton ugyanez a megoldás ismétlődik egy középrizalittal. A változatos nyílásformák mozgalmasabbá teszik az egyébként tipikusan sima szecessziós homlokzatot: a pincelejárók és a kaput keretező ablakok szegmensívesek, a földszinti ablakok és a kapu, valamint a fölötte lévő két tengely ablakai félkörívesek, míg az emeleteken többosztatú, egyenes záródású ablakokat látunk, amiket a nyolcadik tengelyben félköríves, faragott fakorlátos loggiák váltanak fel. (A szomszédos 26-os ház első tengelyében is éppen ilyen erkélyeket találunk.) A magyaros szecesszió[2] hatása figyelhető meg az emeleteket elválasztó, illetve a tető alatt és az oromzatokon végigfutó fehér kerámiafríz népi hímzéseket idéző gránátalma-, illetve tulipánmotívumában, valamint az erkélykorlátok faragásán. A bejárat üvegezett kapuját kovácsoltvas elemek díszítik.


    Kép forrása: Textil-Ipar, 1940. 13. évf. 11. sz. p. 7. [ARCANUM]

    Pavilonok, bérházak és szövetkezeti társasházak tervezője
    A Radnóti Miklós (régi nevén Sziget) utca és a Pannónia utca sarkán álló lakóházat az 1873-ban Királyhidán született Fischer József tervezte, aki nem összekeverendő az 1901-es születésű, a modern építészet képviselőjeként számon tartott azonos nevű építésszel.

    Fischer 1893-ban felsőépítőipari iskolát végzett, majd 1897-ben építőmesteri oklevelet szerzett Budapesten. Későbbi tanulmányait a párizsi École de Beaux-Arts-ban folytatta, ahol 1897 és 1901 között többek közt Jean-Louis Pascal tanítványa is volt.[3] Az 1900-as párizsi világkiállítás tervpályázatán a Messinger Alajos – Fischer József páros magyar pavilonra készített terve III. helyet ért el,[4] a magyar pékség art nouveau stílusú épülete pedig a kiállítás kiemelkedő műve volt.[5] Fischer a kiállításon a magyar kormánybizottság képviseletében is jelen volt. Tanulmányainak és gyakorlati munkáinak végeztével Scheer Izidorral dolgozott Magyarországon 1901–1905 között. Munkásságának meghatározó részét képezték a nemzetközi kiállításokra tervezett magyar pavilonok. A már korábban említett párizsi világkiállítás mellett az ő nevéhez köthető az 1906-os milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás magyar pavilonja, amelyet Maróti Gézával közösen tervezett, és amely épület a belsőépítészeti elemeket megtartva az 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás és Vásár műcsarnokaként is látható volt.[6][7] Az 1908-as londoni Earl’s Court-i Magyar Építészeti kiállításon több épület tervét is Fischer készítette el,[8] és az 1910-ben megrendezett bécsi Vadászati Világkiállításon Jánszky Bélával tervezték a kiállítás magyar pavilonépületét is. További fontos nemzetközi munkájaként említést érdemel az 1912-ben a Buenos Aires-i Akvárium tervezésére kiírt nemzetközi pályázat, amelyen elnyerte az I. díjat és a megbízást.[9] Az olasz képzőművészeti akadémiának is tagja volt. Nemzetközi munkái mellett 1905–1912 között Detoma Alfonzzal közös irodájukban dolgozott, többek közt a beépülő Lágymányos fellendítésén és szabályozásán. Innen a nem hivatalosan viselt „lágymányosi” előnév.


    Lágymányosi Fischer József portréja
    Kép forrása: Find a Grave [Thomas]

    A 19. század végi lakhatási kérdés megoldása nem várhatott tovább, Fischer József (többekkel együtt) a budapesti bérházépítés és a szövetkezeti társasházépítés megújítója lett. Tervei alapján 1926–27-ben épült meg a Radnóti Miklós utca 24. szám alatti lakóház a Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium megrendelésére. Kivitelezője Mester István okleveles építészmérnök és építőmester volt.[10] 1927-ben készült el a Zenta utca 1-5. épületcsoport, majd 1928-ban az ugyancsak Lágymányoson található Vak Bottyán utca 1–5. – mindkettő társasház-szövetkezeti építtetőkkel. 1930-ra elkészült a Károly körút. 5. szám alatti, magánmegrendelésre készült lakóépülete is. Fischer 1942-ben hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben van.[11]

    Minisztériumi lakásügyek
    Az 1920-as évekre a bérházak építési formája a megnövekedett lakásigények és a telekdrágulások következtében jelentősen megváltozott. Ekkor már egyre kevesebb magánszemély rendelt nagy volumenű építkezéseket, a házépítésekre társasházi szövetkezetek alakultak. A Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium Vass József miniszter vezetésével a VIII. Ügyosztályon a lakásügyekért felelt, melynek ügyköre az alábbiakat foglalta magába:

    | „A lakásügy szabályozására vonatkozó törvények és rendeletek előkészítése. A lakásügyek felügyeleti teendőinek ellátása, ennek keretében a végrehajtási miniszteri biztos határozatai elleni panaszok elintézése. A kihágási ügyekben felsőbbfokú biztosítás. Személyzeti ügyek. A minisztérium rendelkezése alatt álló bérházak, kislakásos telepek és szükséglakás-telepek kezelése és felügyelete.”[12]


    Szemelvémy forrása: 8 Órai Ujság, 1925. 11. évf. 237. sz. p. 8.[ARCANUM]

    Ezen lakóház is a minisztérium megrendelésére épült fel, akárcsak szomszédja, a Radnóti Miklós utca 26.

    Ipartelepből lett polgári városrész
    Újlipótvárosban az 1920-as évek végétől kezdve az ipari létesítmények helyét fokozatosan átvették a modern bérházak. Ezekbe az új házakba jellemzően a polgárság középrétegének tagjai és szabadfoglalkozású értelmiségiek – orvosok, mérnökök, ügyvédek és művészek – költöztek, akik közül sokan zsidó származásúak voltak.[13]

    A Sziget utca 24. szám alatt az 1928. évi lakásjegyzék[14] adatai alapján nagyrészt állami hivatalnokok és tisztviselők, orvosok, ügyvédek és kisvállalkozók alkották a lakóközösséget. Itt lakott többek közt dr. Lengyel László hírlapíró, Novák Ede építész (a Rákóczi úti Georgia-bérház tervezője), Berki Gyula és Petrovics György országgyűlési képviselők, Árky Ákos ezredes, valamint dr. Dánér Béla volt olimpikon, nyugalmazott ügyész és újságíró, a fajvédő mozgalom ismert és aktív tagja, aki 1930-ban autóbalesetben vesztette életét.


    Pozsonyi úti Silos raktártelep.Erdélyi Mór felvétele (1928)
    Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFOT00001432]

    Feltehetően az 1940-es évek elejétől kezdve az épületben működött egy csomagoló- és adjusztáló cikkeket (pl. ruhakapcsok, bevasalómatricák, címkék) gyártó vállalkozás, a Fuchs Leó és Törzs Gábor tulajdonában álló Signotechnika.[15] 1947. november 17-én délután az üzemben robbanás történt, amelyben öten megsérültek. Az eseményről a Kossuth Népe másnapi száma tudósít meglehetős részletességgel:

    | „A tűzoltók azonnal a helyszínre robogtak és velük egyidőben érkezett a Kossuth Népe munkatársa is. Ekkor már többszáz fő­nyi kíváncsiskodó tömeg szorongott az üzem előtt. A tűzoltók azonnal az üzem égő helyiségébe rohantak. Pár perccel megérkezésük után a mentők is odaérkez­tek, hogy a sebesülteket az első segélyben részesítsék.
    A papírüzem három helyiségből áll és a robbanás a legutolsó szobában tör­tént, ahol öt munkás és munkásnő címkéket készí­tett. A munkások automa­tikus villanygépekkel dolgoztak. Az eddigi megálla­pítások szerint azonban a gépek nem okozhatták a tüzet. A szoba falán vé­gighúzódó gázcsőből tört ki a tűz és eddig ismeretlen oknál fogva gyulladt meg. (…) A Kossuth Népe munkatársának az üzem tulajdo­nosa a gázrobbanásról a következőket mondotta:
    — Én a másik helyiség­ben tartózkodtam, mikor nagy detonációt, majd segélykiáltásokat hallottam. Azonnal átrohantam és azt láttam, hogy a falon húzódó gázcső­ből tűz tör ki, mely pillanatok alatt továbbterjedt. A gázcső közelében dolgozó munkások ruhája pillana­tok alatt tüzet fogott. Borzasztó látvány volt, amint az égőruhájú mun­kások ide-oda kapkodtak, de ruhájukat nem tudták eloltani. (…)
    A kiérkezett rendőri bi­zottság a gázrobbanás okát eddig még nem tudta megállapítani.”    [16]

    Mint később a szakértői vizsgálatból kiderült, mégsem gázrobbanás történt, hanem a címkegyártó üzemben található gyúlékony vegyi anyagok okozták a robbanást.[17]


    Parti sétány a pesti oldalon, háttérben az Újpesti rakpart házai, balra a Radnóti Miklós utca (1973)
    Kép forrása: Fortepan [HUNGARICANA] [képszám: 88184; adományozó: Urbán Tamás]


    Szemelvény forrása: Friss Ujság, 1939. 44. évf. 259. sz. p. 8. [ARCANUM]

    A házban található tetőtéri lakást jelenleg is eredeti funkciójában, műteremként és galériaként használja M. Novák András festőművész.[18]

    Do you know something about this house? Share with us at the budapest100@kek.org.hu email address!

    References

    1. Ferkai András – Branczik Márta – Hajdú Virág – Molnos Attila – Oláh Éva: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Közhasznú Társaság, Budapest, 2001. p. 387.
    2. Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861-1945. Ariton Kft., Budapest, 2019. p. 214.
    3. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 48.
    4. Építő Ipar, 1898. 22. évf. 12. sz. p. 97.
    5. Székely Miklós: Az 1900-as párizsi világkiállítás magyar építészeti alkotásai. In: Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans. Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára. CentrArt, Budapest, 2009. p. 288.
    6. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 49.
    7. Szüts Etele: 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás és Vásár. MaNDa
    8. Hungarian Exhibition: Earl’s Court, 1908. Gale & Polde, London, 1908. p. 42.
    9. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 49.
    10. Ferkai András – Branczik Márta – Hajdú Virág – Molnos Attila – Oláh Éva: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Közhasznú Társaság, Budapest, 2001. p. 387.
    11. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon A-Z. Javított, átdolgozott kiadás. Arcanum [Fischer József szócikk]
    12. Magyarország tiszti cím- és névtára, 39. évf. 1928. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1928. p. 230.
    13. Gellért Lajos – Dr. Juhász Katalin – Pappné Vőneki Erzsébet: A XIII. kerület kezdetektől napjainkig. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat, Budapest, 2016. p. 56.
    14. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 29. évfolyam. Franklin Társulat, Budapest, 1928. pp. 1-980.
    15. Textil-Ipar, 1940. 13. évf. 11. sz. p. 7.
    16. Kossuth Népe, 1947. 3. évf. 130. sz. p. 2.
    17. Kossuth Népe, 1947. 3. évf. 133. sz. p. 3.
    18. deske.hu (Váli Dezső weboldala)

    Houses nearby