Szent István park 6. lakóház

Elhelyezkedés, beépítés

A Szent István park 6. szám alatt álló épület – akárcsak a többi, a parkot szegélyező bérház – az 1933-as városrendezési és -bővítési terveknek köszönhetően épült meg. A Szent István park 85 éves múltra tekint vissza, a régebben az V. kerület részét képező, kihasználatlan terület az 1930-as években keltette fel a városvezetők érdeklődését. A ’20-as években még parlagon heverő, vagy csak raktározásra használt terület volt, azonban a Margit-sziget kiépítése és gyors fejlődése időszerűvé tette a környező területekre való építkezést is. A belváros történelmi utcaképétől tisztes távolságra fekvő városrész alkalmasnak találtatott arra is, hogy modern stílusban épülhessenek ide bérházak.

Dr. Rakovszky Iván, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke javasolta a francia elrendezésű park kialakítását és az azt körülvevő, Dunára néző házak megépítését. A Tanács Mérnöki Osztályának terve 1933-ben készült el, szigorú és nagyon pontos előírásokkal: a telkek keretesen, csatlakozó udvarokkal építendők be; az épületek párkánymagasságának 25 méternek kell lennie, amely magassággal földszintet és hat emeletet lehet emelni (ezt a szabályt sokszor a homlokzati frontról visszahúzott további emeletek építésével játszották ki); az épületek homlokzatát egy-egy telektömbön egységesen kell kiképezni és legalábbis nemes vakolattal ellátni.[1] Ezen előírások betartását tükrözi a mai Szent István park bérházainak egységes tömeg- és homlokzatformálása.

Az épület egésze, funkciók

A keretes beépítésű lakóház részben alápincézett, alagsorral, magasföldszinttel, öt emelettel és egy tetőemelettel rendelkezik. Szerkezetét az akkoriban már széles körben elterjedt vasbetonváz alkotja, és lapostető fedi. Az eredeti tervrajzok alapján arra következtethetünk, hogy az 1933 júniusában beadott dokumentációban a tetőemelet építését nem hagyták jóvá. Ez azzal is magyarázható, hogy az ebben az évben megjelent építési szabályzat szerint a parkot övező házaknak összesen 7 szintje lehetett (földszint és hat emelet). Ezt a maximális szintszámot a ház a maga alagsorával, magasföldszintjével és öt emeletével  el is érte. Azt, hogy a ház mégis tetőemelettel épült meg, egy nyolc hónappal későbbi, 1934. márciusi módosított tervdokumentáció igazolja, melyben már az utcafrontról visszahúzott tetőemelet rajzai is engedélyt kaptak.[2]

Funkciója lakóépület, de az építését követő időszakban az alagsori helyiségeket műhelyként használták. Az eredeti műhelykapukat az idők során garázskapukká és ablakokká építették át. A pinceszintet raktárhelyiségként használták, az eredeti alaprajzon a pincerekeszek 1-től 21-ig vannak számozva[3], tehát vélhetően mindegyik lakás rendelkezett saját rekesszel. Az 1933-ból származó tervrajzon az alagsor az előcsarnok, a portásfülke és a házmesterlakás mellett raktárhelyiségeket tartalmaz. Az 1934-ben történt áttervezés azonban az eredetileg raktárnak szánt helyiségeket már üzlethelyiségekként és műhelyekként tünteti fel. A magasföldszinten két darab két szoba-hallos lakás található a központi tengelyre helyezett és hátratolt lépcsőházhoz képest szimmetrikus pozícióban, köztük az előcsarnok feletti légtér. Az első-ötödik emeletek azonosak, két darab két szoba-hallos és egy darab garzonlakással. A két szobás lakásokat vélhetően a felső-középosztály képviselőinek szánták, az előszoba mellett cselédszobával és konyhával. Ezután egy tágas hall következett, majd a Dunára néző két szoba. A garzonlakások ehhez képest jóval szerényebb méretűek: az előszoba szomszédságában egy szűk teakonyhával és fürdőszobával, valamint egy szintén dunai kilátást ígérő szobával. A tetőtéri lakásokat többnyire művészeknek szánták, ezt az is igazolja, hogy a két szobás, teakonyhás, de cselédszoba nélküli lakrészek alaprajzán a Dunára néző szobák helyiségpecsétjén „szoba vagy műterem” felirat áll.[4] Mindkét tetőtéri lakáshoz tetőterasz tartozik.

Építészeti stílus

A Szent István park-beli bérházak stílusát illetően eltérő véleményeket fogalmaz meg a szakma. Míg egyetértés uralkodik a modern építészeti stílus egységes alkalmazását illetően, a modern bizonyos irányzataihoz való tartozással kapcsolatban különböző érveket találhatunk a szakirodalomban. Egyesek úgy tartják, hogy az újlipótvárosi modern bérházak a maguk absztrakt ornamentikájával és térformálásával  a magyar Bauhaus jellemző példái. [5] Ezt a véleményt mások azzal cáfolják, hogy a Bauhaus maga egy a Walter Gropius nevéhez köthető iskola volt, mely az iparművészeti oktatás megreformálását tartotta szem előtt. A cél elsősorban praktikus, de ugyanakkor a köznép számára is hozzáférhető bútorok, adott esetben prototípus épületek tervezése volt. Előfordulhat tehát, hogy a Szent István park épületeinek előcsarnokai vagy lakrészei ezt a Bauhaus szellemiséget tükrözik, de ez nem jelenti azt, hogy Bauhaus termékek lennének. Már csak azért sem, mert nem a Bauhausban tanító/tanult magyar építészek tervezték őket.

Több szakmabeli egyetért azonban azzal, hogy ezek a bérházak a viszonylag ritka magyar art deco stílus képviselői.[6] A Szent István park 6. szám alatt álló épület esetében az art deco valóban tetten érhető, főként az ornamentika és az apróbb részletek szintjén. Az előcsarnok galériaszintjének drótfonatos korlátját például art deco motívumok díszítik. A stílusra jellemző leegyszerűsített vonalak, a geometrikus formálás és a kontrasztos színek visszaköszönnek a padlóburkolatokon és a kapu ornamentikáján is.

Homlokzatok

Mivel a ház az eredeti tervek szerint valósult meg és áll most is, ezért homlokzata is az építész által készített kompozíciót tükrözi.[7] Öttengelyes, szimmetrikus homlokzatot látunk, a szélső tengelyek hosszában az első-negyedik emeleteken nyitott erkélyekkel, a magasföldszinten és az ötödik emeleten pedig erkélyek nélküli nyílásokkal. A köztes tengelyek zárterkélyeket sorakoztatnak, a szimmetriatengelyt adó tengelyen helyezkedik el a másfélemelet magas, kőkeretes bejárati kapuval, zászlótartó rudakkal.

Az udvarra néző homlokzat rendeltetéséből és pozíciójából fakadóan jóval szerényebb formálású. Az udvarra néző konyhák, fürdőszobák, és egyéb kiszolgáló helységek nyílásai nem keretezettek és nem tartozik hozzájuk erkély. Ez a racionális megkülönböztetése a homlokzatoknak hűen tükrözi a modern építészet funkcionalista szemléletét.

Épületbelső

Az előcsarnok kettős belmagasságú, galériás térszerkezetű és oldalfalait márványlapok borítják. A műkőlapokkal burkolt padló középső sávjában évekkel ezelőtt, átmeneti ideig, linóleumszőnyeg volt.[8] A lifttorony üvegezett, acélvázas és a háromkarú lépcső orsóterében helyezkedik el. A korlátokat egyszerű vonalvezetésű art deco motívumok díszítik. Összességében tehát az épületbelső megőrizte eredeti formáját, jelentős változások vagy áttervezések nem történtek.

Az építészek

A ház Oblatt György építész, Hirsch Károly statikus és Csengery Árpád kivitelező közös munkája.[9]

Oblatt György zsidó származásű műépítész pályája elején Preisich Gáborral dolgozott együtt, közös munkájukkal nyerték el például a Kéler Napóleon-pályázat díját, amelyben az Erzsébetváros egy részének újjáépítési lehetőségeit vizsgálták.

Oblattnak több terve is megépült a mai Újlipótvárosban, többnyire a Szent István park 6. számhoz stílusukban, méretükben és rendeltetésükben is hasonló bérházak. Ilyen például a Balzac utca 20. vagy a Balaton utca 27. szám alatt álló lakó- és irodaház. Ezen épületei közül több is megjelent a Tér és Forma, a kor leghíresebb szakmai folyóirata 1934. évi számaiban.[10]

Oblatt György a II. világháború idején halt meg, a holokauszt áldozata lett.

Az építtető, lakók

A ház építtetője dr. Iványi László volt, [11] az akkori Gr. Zichy Jenő úti Bérház Részvénytársaság egyik igazgatója. [12] Vélhetőleg tehát beruházási céllal finanszírozta a ház építését az 1933-34-ben lezajló városfejlesztési és bérházépítési-láz idején.

Az archívumokban hozzáférhető telefonjegyzékeket böngészve, és a lakások alaprajzi elrendezését tekintve is arra a következtetésre jutunk, hogy a ház lakrészeit elsősorban a jómódú, középosztálybeli értelmiségi rétegnek szánták bérbe adni. Az építését követő években (1935-1940) legalábbis ezen társadalmi osztály képviselői laktak itt: Ervin Pál és Ungár Sándor ügyvédek, Hajós Pál és Korányi József banki főtisztviselők (Angol-Magyar Bank Rt. és Hitelbank), Fodor Miklós, a Mai Nap újság felelős szerkesztője, Glück Rezső gyógyszerész, hogy csak egy pár nevet említsünk.[13]

Ugyanebben az időszakban volt itt lakása Vámos Imre okleveles építészmérnöknek is, aki Oblatt Györggyel, a ház építtetőjéhez hasonló, modern stílusirányzatot képviselt. Neki köszönhetjük a Hollán Ernő 51. szám alatt álló bérház épületét, melynek különlegessége az előcsarnok kazettás, absztrakt virágformákkal díszített mennyezete. Tervezett még számos családi házat, bérvillát a Népstadion úton, a Stefánia úton, a Torockó közben, a Visegrádi úton stb. Munkáinak jelentős részér publikálták a Tér és Forma szakfolyóiratban.

A ház egy másik híressé vált lakója ebben az időben Bánky Viktor filmrendező volt, aki feleségével, Bánky Viktorné Kircher Annával lakott itt. Ő rendezte az Ördög nem alszik, a Házassággal kezdődik, a Kölcsönadott élet című filmeket,és még számos más magyar vígjátékot, melodrámát, romantikus drámát és egyéb játékfilmet. Már a kortárs filmipar is elismerte sikereit, és a nézők között is nagy népszerűségnek örvendett. A Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap 1941.01.09-ei számában például a Tokaji aszú című filmjéről a következő filmkritikát olvashatjuk: „…a nagysikerű színdarab remek filmváltozata magán viseli egyik legsikeresebb rendezőnk, Bánky Viktor művészetének bélyegét. Igazi sikerfilm!”[14]

[1] Harrer Ferenc: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930-1940, 136. oldal

[2] BFL, Tervtár

[3] BFL, Tervtár

[4] BFL, Tervtár

[5] Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény Szellem-Forma-Bau-Haus című kiállítása, kritika az építészfórumon

[6] Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet, 405. oldal

[7] BFL, Tervtár

[8] Ferkai András- Pest építészete a két világháború között, 393. oldal

[9] BFL, Tervtár

[10] Dr.Berza László: Budapest története képekben, 1. kötet

[11] BFL, Tervtár

[12] Budapesti Czim és Lakásjegyzék, 1928.

[13] Budapesti Név, Czim és Telefonjegyzék 1939-1940

[14] Nyírvidék-Szabolcs Hírlap 194.01.09., 9. évfolyam, 6. szám