Szilágyi Dezső tér 2. főiskola

Az ötemeletes Freyberger bérház a mai Szilágyi Dezső téren fekszik. A 3720 m2-es teret 1903-ban nevezték el Szilágyi Dezső (1840 – 1901) igazságügyi miniszterről. A budai, így a vízivárosi házak kiosztása iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg az 1600-as évek második felében. A vízivárosi telkek felé főleg a szegényebb telepesek érdeklődése fordult. A kiosztás megkezdése előtt a házakat, illetve telkeket Venerio Ceresola császári építőmester még 1686-ban felbecsülte, s 1687. január 16-ig a Várban és a Vízivárosban már több, mint 60 házat osztottak ki. A vízivárosi telkek kiosztásának azonban nagy akadálya volt az, hogy a valamennyire is használható állapotban levő házak nagy részében a katonaság tanyázott. Székesfehérvár visszafoglalása előtt még a várható török ellentámadás veszélye is lohasztotta a kevésbé védhető Vízivárosban a letelepedési kedvet, s a betelepülés ütemét igen erősen hátráltatták azok az erődítési tervek is, amelyek szerint az egész Vízivárost bele kell foglalni Buda védműrendszerébe. A védműrendszer kiépítése meglehetősen rendszertelenül folyt, újabb és újabb tervek merültek fel, amelyeknek végrehajtása során már felépült házak lebontására is sor került, így például a mai Szilágyi Dezső tér 2. számú ház helyén állott, meglehetősen épségben fennmaradt régi falakkal rendelkező épületeket az erődítési mérnök 1690-ben lebonttatta, de néhány év múlva végül engedélyt adtak építkezésre.

1823-ban az újjáépített földszintes lakóházra egy újabb emeletet emeltetett a sváb származású órásmester, Henszler János.

Az épület aljában működött Freyberger Pál (1836 – 1901) vaskereskedése, aki főbérlőjének Hensler Jánosnak a lányát feleségül vette 1883-ban. Az akkori egyszintes épületet 1904-ben bontották le, hogy a Szilágyi Dezső tér 2. és a Székely utca 4. számú telkeket összekapcsolva 1905-re felépíthessék a négyszintes bérpalotájukat. Az épület első emeletén 1908-ban kezdte meg működését a “Budai Hírlap” szerkesztősége, majd 10 évvel később a Fáklya Könyvkiadó Vállalat. Ebben az időszakban történt meg a házban kialakítandó lift (“kötélkormányos vill. személyfelvonó”) engedélyezése Szendeffy Dezsőné úrnő részére, amit 1911-ben elfogadnak és végül 1912-től forgalomba helyeznek. A liftnek szigorú üzemeltetési szabályai voltak, amiket az engedélybe is belefoglaltak: “(…) a felvonót csakis Tóth István vagy neje, Kurdik Mária kezelhetik, kik ebbeli jártasságukat bizottság előtt kellően igazolták.” A ház híres lakója volt Schwarzmayer János gyógyszerész, aki számtalan híres gyógyszertár tulajdonosa volt abban az időben (pl. Fő utca 27: Arany Sas, Fekete Medve, Andrássy út 84: Vörös Kereszt. Itt élt haláláig báró szepesbélai dr. Lers Pál (1818 – 1894) kereskedelemügyi miniszteri főmérnök, aki a Szentháromsági téri Mátyás-templom felújításának főellenőre volt. Említésre méltó még Nagy János fűszer- és csemegeüzlete, ahol mézet, bort és vajat vásárolhattak korabeli vevői. Nagy a “budafoki m. kir. pinczemesteri tanfolyam és M. kir. orsz. központi mintapincze borainak elárusító raktárának” tulajdonosa is volt.

A háznak több híres lakója volt még, például Némethy Károly (1862 – 1941) jogász, politikus, a Horthy-korszak ismert közigazgatási politikusa, belügyminisztériumi államtitkár, Lápossy Hegedűs Géza (1875 – 1929) festőművész, Székely Bertalan tanítványa és például Éder Gyula (Kassa, 1875. december 25. – Budapest, 1945. szeptember 30.) magyar festőművész, grafikus és karikaturista, akire emléktábla emlékeztet a ház falán. Éder Budapesten kezdte meg művészeti tanulmányait, ahol 1901 és 1905 között Benczúr Gyula által vezetett budapesti mesteriskola hallgatója volt, majd ezt követően a müncheni Képzőművészeti Akadémián képezte magát tovább, ahol Gabriel Hackltól és Wilheim Dieztől tanult. 1911-ben kapta meg a Nemes Marcell-díjat, majd 1913-ban az Erzsébetvárosi Kaszinó díját is elnyerte. 1902-től állította ki képeit rendszeresen a Műcsarnok csoportos kiállításain. 1903-ban készítette el a kassai kaszinó mennyezetét díszítő nagy méretű munkáját. A ház lakói között voltak még egyéb kereskedők és tisztviselők, lakott itt pl. tejárus, tisztviselő, kárpitos, min. áll. titkár, ügyvéd, bankhivatalnok, bankigazgató, utászhadnagy, nyomdász, orvos.

1934-ben az átalakítások során házfelügyelői lakást hoztak létre, majd a 30-as évek végén az első emeleti lakást kettéválasztották, hogy kisebb lakások váltsák fel a régebbi nagy sokszobás lakást. A házat a II. világháborúban, 1945. január 26-án bombatalálat érte, a belső udvar, a homlokzat, a lift, a vasbeton folyosó, de leginkább a tetőszint súlyos károkat szenvedett. A tetőszinten lévő műteremlakás, ahol Éder Gyula élt, szinte teljesen megsemmisült, a mellette lévő szárító helyiséggel egyetemben: mindkettő kiégett, a válaszfalak összedőltek. Éder Gyula is életét vesztette ebben az évben sorozatos szerencsétlenségeket követően. 1946-ban Bittner Lajos és neje kérvényére megindultak a felújítási munkálatok és az újjáépítés a házban. Ekkor engedélyezték a a 4. emelet fölötti bombasérült födémrész helyén a téglafödém kialakítását. a helyreállítási munkák még 1948-ban is folytatódtak, illetve ekkor egyéb átalakítások következtek. A korábbi nagypolgári, többszobás lakásokat kisebb lakásokra osztják ekkor, majd további lakásleválasztások történnek a 60-as években. A műteremlakás átalakítására 1955-ben kerül sor, amikor a szomszédos szárítóhelységet is egyúttal lakássá alakítják.

—
FORRÁS

http://urbface.com/budapest/a-freyberger- berhaz

Nagy Lajos: A Víziváros XVII. századi topográfiája

Wikipédia: Éder Gyula