Czigler Győző

1850 – 1905

Svájcból származó építészfamília leszármazottja, édesapja Czigler Antal. Tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte, mestere Theofil Hansen, akinek nagy hatása Czigler építészetről vallott nézeteiben és az általa tervezett épületekben egyaránt érvényre jut. 1871-ben apja meghal, hazatérve Győzőre hárul a feladat, hogy félbe maradt munkáit befejezze. 1873-ban az ekkoriban divatos tanulmányútra megy, felkeresve Németország, Anglia, Francia-, Olasz- és Görögország művészeti emlékeit. Majd letelepedve Budapesten, a székesfővárosi mérnöki hivatalban vállal munkát. Első jelentős épülete, mely egyben megalapozza népszerűségét, az Andrássy úti Saxlehner-palota 1884-86 között épül. 1887-től az újonnan megalakult ókori építészet tanára a Műegyetemen, 1890/91-ben megválasztják a Mérnöki és Építészeti Szakosztály dékánjává. Haláláig az egyetem tanára marad. 1891-ben elnökének választja meg a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület (MMÉE) Mű- és Középítési Szakosztálya, majd 1894-ben maga az MMÉE választja elnökévé. 1903-tól az Egyesület tiszteletbeli tagja. 1897-től alapítója és elnöke az Anyagvizsgálók Magyar Egyesületének. Tagja a Műemlékek Országos Bizottságának, Országos Képzőművészeti Tanácsnak és 1895-től elnöke az Országos Magyar Iparművészeti Társulatnak. A király harmadosztályú vaskorona-rendjének birtokosa. Tervei a bécsi Hansen-iskola szellemében készültek. Konzervatív gondolkodású építész, a historizmus meggyőződéses képviselője. A századvég fővárosának építészeti kialakításában, jeles kortársaival együtt, Cziglernek is meghatározó szerepe volt.
Kiterjedt életművében olyan jelentős épületek foglalnak helyet, mint a már említett Andrássy úti Saxlehner-palota, az Alkotmány utcai Kereskedelmi Akadémia, az Országos Erdészeti Egyesület háza (szintén az Alkotmány utcában), az egykori Országos Kaszinó épülete (a Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán) és a városligeti egykori ártézi, mai Széchenyi fürdő.