Károly körút 22. lakóház, Röser-udvar

Ma Röser-bazár néven a Budapest, 5. ker. Károly körút 22. és a hozzá csatlakozó Semmelweis utca 19. számú (egykor Újvilág utca 23. és 25.) házakat ismerjük. A mai, a 20. század elejére kialakult épületegyüttes építéstörténete összetett, számos építési szakaszra bontható. Eredetileg három önálló telken, három önálló, emeletes lakóépület állt a területen, amelyek a 20. század elejére egy többé-kevésbé egységes, belső üzletutcát magában foglaló épületegyüttessé álltak össze. Különlegessége, hogy az egykor Budapesten nagy számban létező bazárok, passzázsok közül szinte az egyedüli, amely megszakítás nélkül, ma is az eredeti funkciójában üzemel.

Az 1860-ban a három telken három önálló lakóház állt, három különböző tulajdonossal. A Károly körút 22. ház tulajdonosa Röser Miklós, az egyik Semmelweis utcára néző épület tulajdonosa Marschalkó János (szobrász, ismert alkotásai a Lánchíd kőoroszlánjai), a másik ház Lauffer Vilmos (ismert könyvkiadó) tulajdona volt.1861-ben Röser Miklós a két szomszédos Semmelweis utcai házat megvásárolta és a következő évben összenyitotta. 1868-ban két emeletet építtetett a Semmelweis utcai házakra. Röser Miklós 1881-ben lebontatta a Károly körúti házat, hogy helyére új épületet építtessen, amely udvara a másik két ház udvara felé nyitott lesz és így egy átjáróház-szerű, belső üzletutca jön létre, amelyet Röser bazárnak nevez el. Az új ház 1883-ban Kauser Gyula tervei alapján épül fel.

Az eredeti homlokzati terv többé-kevésbé megegyezik a mai homlokzattal. A neoreneszánsz stílusú homlokzat a környezetéből kiemelkedő, figyelemfelhívó kiképzésével is egyfajta reklámfelületként szolgált a kereskedelmi funckiót betöltő épület számára. A földszint egyenes záródású kapuval és boltajtókkal készült, kő lábazat felett vakolatkváderes felületekkel. Az első emelet nyíláskiosztása, díszítése szinte mindenben megegyezett a második emeletivel, annyi különbséggel, hogy a középtengelyben egy balusztrádos erkély volt. Az első terveken is szerepel a tetővel egy magasságban lévő attika, de másmilyen, a megvalósulttól kissé szerényebb formában. A terveken nem látható, de minden bizonnyal ekkor készülhetett a fekete márványba vésett, ma is látható “Röser bazára 1884” felirat. Az első emeleti alaprajzon egy igen nagy lakás szerepel, amely valószínűleg a tulajdonos lakása lehetett.

1901-ben Dr. Holitscher Szigfrid közjegyző vásárolja meg a házat, és három évvel később Bloch Leó és Holitscher Róbert építőmesterek cégével felépítteti a Semmelweis utcai két telken a ma is látható négyemeletes lakóházat, amely már “pontosan” csatlakozik a Károly körúti épülethez, így ekkor válhat a Röser bazár udvara szabályos téglalap alaprajzúvá. A földszinten, az udvarban az 1884-ben épült ház üzlethelyiség-kiosztása ezekben az “épületszárnyakban” is folytatódik.

1911-ben a Károly körúti ház földszintjén és első emeletén terveznek átalakítási munkákat. Ezzel összefüggésben Budapest Főváros Levéltárában egy földszinti alaprajz (helységfunkciók feltüntetése nélkül), egy metszet és az építési engedély található. Az átalakítás megrendelője Platschek Vilmos, akinek divatáruháza működik itt ebben az időszakban. Az átalakítás a teljes utcai frontot érintette a földszint és az első emelet magasságában. A bal oldali üzlethelyiségből lépcsőt építettek a pincébe és az első emeletre. A metszeten látható, hogy bizonyos falak a földszinten és az első emeleten vasszerkezetű kiváltást kaptak. A pince téglafödémje változatlan maradt. Feltételezés, hogy valamilyen több szintes, áruház-szerű létesítmény jöhetett itt létre. Nincs levéltári adat, de szinte bizonyos, hogy a földszint és az első emelet nagy üvegfelületekkel megnyitott, egységes, bár a neoreneszánsz homlokzattól idegen, erősen különböző, modern ízű kialakítást kapott. Az építési engedélyből még kiderül, hogy a boltkapuzat teljes egészében vasból készült és a kapualjba két oldalt kirakatszekrényeket helyeztek el. Mindez magyarázhatja a homlokzat mai állapotát is.

A divatárukereskedő háza

1917-ben Platschek Vilmos és felesége, Grünwald Cecília megvásárolta a házat. Az értékes ingatlan igen magas áron, másfélmillió (egész pontosan 1 306 504) koronáért cserélt gazdát (ez ma több mint 1,1 milliárd forintot érne), amit a Pesti Napló szóvá is tett egy cikkében. A világháború alatt sokan nyerészkedve, igen gyorsan tettek szert nagy vagyonra, így nem volt meglepő a megfogalmazásuk április 22-ei számukban: „Rendkívül érdekes olvasmány a városi statisztikai hivatalnak hetenkent megjelenő kimutatása a budapesti házak és háztelkek tulajdonában történt változásokról. Érdekesek az árak is, a folyton és szédületesen emelkedő ingatlanárak és külön figyelemre érdemes a vevők névjegyzéke. A pesti háziurak régi respektussal körülvett gárdája a háború alatt nagyon sok új taggal szaporodott, olyan tagokkal is, akik három esztendő előtt még szerény „partájok” voltak.”  Két nappal később azonban máris visszakoztak: „A Röser bazár úr gazdája című közleményünkre hivatkozással arról értesítenek bennünket, hogy Platschek Vilmos férfiruha-kereskedő nem a háborúban lett háztulajdonos, hanem már előbb is volt háza a fővárosban és nem tartozik a »háborús háziurak« közé. Megjegyezzük, hogy kérdéses közleményünk nem sorolta őt a háborus háziurak típusába.”

Platschek Vilmos vagyona ekkor már jó ideje gyarapodott, így valóban indokolatlan volt az újság félreérthető utalása: 1896-ban alapította meg üzletét, amely konfekcióáruval is szolgált, de férfiszabóságként is működött. A kérdéses ház, amelynek pedig tulajdonosai voltak feleségével, az Aradi utca 57. alatt álló, lenyűgözően díszes szecessziós bérház, amit Löffler Béla és Sándor, a kor neves építészpárosának tervei alapján épült fel 1971-1908-ban.[1] Platschek sokat adakozott a háború alatt, és sok kortársától eltérően figyelmet fordított az általa foglalkoztatott 250 munkás megfelelő munkakörülményeire is.

Platschek feltehetően Veszprém megyei zsidó családból származott, középiskolai tanulmányait a sümegi állami reáliskolában végezte[2], majd valamikor az 1880-as, 90-es évek fordulóján Pestre került. Grünwald Cecíliát 1892-ben jegyezte el [3], majd 1896. február 23-án megnyitotta saját üzletét a Károly körúti Károly laktanya (a mai Városháza) épületében [4]. 1909-ig remekül ment az üzlet, azonban ekkor baleset történt: november 20-án az ekkor már rogyadozó kaszárnyának éppen az a része adta meg magát, ahol Platschek üzlete elhelyezkedett. A néhány nappal korábbi figyelmeztetés ellenére, amikor is az épület vizsgálatakor a főmérnöki hivatal képviselői felfedeztek egy több helyiségen át futó repedést, Platschek kinyitotta üzletét, “hivatkozván arra, hogy a szombat a legjobb üzleti napja”. Végül ezen a bizonyos szombaton a helyiség közepén álló oszlop összeomlott, és vele együtt leszakadt a mennyezet. Habár tragédia néhány kisebb sérülésen kívül nem történt, Platschek üzletét ki kellett lakoltatni.[5] Egy darabig még itt üzemelt más helyiségekben a bolt, azonban 1911 októberében jött a nagy költözés: “A Belváros díszes áruházai a közel jövőben ismét megszaporodnak egygyel : Plastchek Vilmos, akinek a Központi városházában van húsz év óta férfiruha-üzlete, Károly-körút 22. szám alatt (Röser bazár) egy újjáépített férfiruha- és férfidivat-áruházat nyit meg október 3-án. Úgy a földszinti, mint az első emeleti helyiségek, amelyekben Platschek Vilmos elsőrangú áruháza van, az üzlettulajdonos művészi érzékéről és semmi költséget nem kímélő áldozatkészségéről tesznek tanúságot.”[6]

1914-ben tragédia árnyékolta be a Platschek család életét: 17 éves fiuk, László hirtelen elhunyt betegségben. A gyászhírekből is kiderül, hogy Platschek Vilmosnak és feleségének rajta kívül még gyermeke volt: Gizella, Andor, Imre és Ernő.[7] Andor a Károly körúti üzletben dolgozott, Ernő textilnagykereskedő lett, Imre viszont egy kicsit távolabb lépett a családi üzlettől, és sikeres építésszé vált a két háború között.

Platschek Vilmos Károly körúti üzlete egészen a II. világháborúig működött, ő maga 1944-ben hunyt el, feltehetően megölték a német megszállás alatt. Felesége túlélte a háborút [8], Imre viszont szintén a vészkorszak áldozata lett.[9]