Ady Endre út 73-75. [Ady Endre Református Általános Iskola] iskola

1913 szeptemberében avatták fel az I. számú Sárkány utcai Állami Polgári Leányiskolát Barát Béla és Novák Ede műépítészek tervei alapján. Az akkoriban igen modernek számító emeletes, 3 tanteremmel, 17 szertárral és tornateremmel rendelkező épület ideális körülményeket biztosított az iskola akkor 494 tanulójának. 1982-ben új épületrészt adták hozzá, napjainkban a felső emeleti helyiségeiben működik a Kispesti Zeneiskola néhány tanterme.

A kispesti képviselőtestület 1911-ben határozott úgy, hogy szükséges új, állami polgári iskolák létrehozása mind a fiúk, mind a lányok számára. Az év szeptemberében Gyulai István vezetésével elindul a tanítás a Kispesti Állami Polgári Leányiskolában, egyelőre még csak bérelt termekben a Petőfi utcai iskola tornatermében és az egyik tantermében. A tornaterem hideg, fáznak a tanárok és tanulók, de a nehéz körülmények ellenére két osztállyal kezdetét veszi az oktatás.

Kispest, Sárkány utcai magyar királyi állami polgári leányiskola (1937)
Kép forrása: Zempléni Múzeum [HUNGARICANA] [leltári szám: 0151189]

Még ebben az évben a képviselőtestület úgy dönt, hogy megveszi a Sárkány utca (a mai Ady Endre út) és Árpád utca sarkán álló 904 négyszögöles telket Weil Bernáttól és Köller Jánostól. Az új iskolaépület tervezésével Barát Béla és Novák Ede műépítészeket bízták meg és 1912 tavaszán kezdetét veszi az építkezés.[1] 1913 szeptemberében avatták fel az I. számú Sárkány utcai Állami Polgári Leányiskolát. Az akkoriban igen modernek számító emeletes, 3 tanteremmel, 17 szertárral és tornateremmel rendelkező épület már ideális körülményeket biztosított az iskola akkor 494 tanulójának.[2]

Az iskola 1913-ban kiadott értesítője részletesen bemutatja az épületet és magát az építkezést.[3] Az épület három, egymással szerves összeköttetésben álló főrészre volt tagolva. A Sárkány utcáról nyíló főbejárattal rendelkező főépület magába foglalta a főlépcsőházak, az előszobával rendelkező igazgatói irodát, a tanácstermet a tanári könyvtárral, valamint az összes tantermet, előadótermet és szertárakat, a kézimunka- és rajz­termet. A helyiségeket három emeletsoron: a magas földszinten, az I. és a II. emeleten osztották el, minden helyiség tágas és világos volt, és mindegyiket közvetlenül a széles és jól megvilágított folyosóról lehetett megközelíteni.

Az igazgatói lakóépület főhomlokzata szintén a Sárkány utcára nézett, oldalhomlokzata az Áprád utcára. Az egyemeletes épületrész alacsony földszintjén helyezték el az intézeti fa- és szénraktárt, valamint egy szoba-konyha-kamrából álló „szolgalakást”, de itt kapott helyet a mosókonyha és az igazgató pincéje is. Az emeleten alakították ki az igazgatói lakást, mely négy modern szobából állt, három a Sárkány utca felé nézett, egy pedig az udvar felé. A lakás előszobával, fürdőszobával, konyhával és cselédszobával is rendelkezett, illetve a szükséges mellékhelyiségekkel.

Kép forrása: Gyulai István (szerk.): A Kispesti Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola II. értesítője az 1913-14. iskolai évről. Kispest, Fischhof Henrik Könyvnyomdája, 1914. p. 4. [ARCANUM]

A két épületrész közötti kapcsolatot egy melléklépcsőház közvetítette, melybe a főhomlokzati mellékbejáron keresztül juthattunk. Ugyanez a mellékbejárő kötötte össze a világos, „impozáns tér­hatású, hatalmas méretű” tornacsarnokot és annak öltöző- és mosdóhelyiségeit is a főépülettel. A tornaterem előtere adott otthont a tornaszerek szertárának, és ebből az előtérből lehetett kijutni az intézet tágas „játszó-udvarára”. De az udvar nemcsak innen, hanem a a főlépcsőházból, illetve az akkori Nagy Sándor utcából is egyenesen megközelíthető volt, utóbbi irányból egy kombinált kocsi- és gyalogosbejáró kapun át.

Minden épületrész falazatához homoktéglát használtak. A tantermeket, szertárakat, munkatermeket és a tornatermet hajópadlóval burkolták, az igazgatói és tanári helyiségek, valamint az igazgatói lakást „amerikai padló” borította. A raktárak és pincék betonpadlót kaptak, a kapualj és a folyosók terrazzóval lettek burkolva. „A lépcsők finom kivi­telű műkőből készültek.” Külön villamos üzemű teherfelvonó szolgált a fa és szén emeletekre való szállítására.

Szemelvény forrása: Gyulai István (szerk.): A Kispesti Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola II. értesítője az 1913-14. iskolai évről. Kispest, Fischhof Henrik Könyvnyomdája, 1914. p. 70. [ARCANUM]

Kép forrása: Gyulai István (szerk.): A Kispesti Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola II. értesítője az 1913-14. iskolai évről. Kispest, Fischhof Henrik Könyvnyomdája, 1914. p. 30. [ARCANUM]

Az értesítő kitér arra is, hogy a tervezők minden fölösleges díszt kerültek. Néhány oromrozettát, parapetbetétet, vas virágtartót és zászlótartóhüvelyet leszámítva az egyetlen nagyobb szobrászati dísze az épületnek Magyarország címere lett. A címert kétoldalt amorettek (szárnyas gyermekalakok) szegélyezték, kik virágfüzérrel övezik a címerpajszot. A műkőcsoport alatt kapott helyet az intézet címe, „markáns dűlt betűkből összeállítva”. Színek terén az összhangra, harmóniára és diszkrécióra dörekedtek: a szürke homoktéglát és vöröses kőfalazatot „sárgás, nyugodt tónusú” vakolatszínnel társították, a fapárkányokat és csatornákat barnászöldre pácolták, az ablakokat zöldre festették, a tető élénk piros színt kapott.

Képek forrása: Gyulai István (szerk.): A Kispesti Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola II. értesítője az 1913-14. iskolai évről. Kispest, Fischhof Henrik Könyvnyomdája, 1914. p. 30. [ARCANUM]

1945 után az addig négyosztályos általános iskola nyolcosztályos válik, 1960-tól pedig a szeparált oktatást felváltja a koedukált oktatás, tehát az intézménybe fiúk és lányok vegyesen járhatnak. A nyolcvanas évekre a megnövekedett tanulólétszám az iskola átépítését igényelte. Az új épületrészt 1982-ben adták át, napjainkban a felső emeleti helyiségeiben működik a Kispesti Zeneiskola néhány tanterme.[5]