Almássy tér 13. lakóház

A téren elhelyezkedő egyemeletes lakóház bájos, érdekes látványt nyújt a belváros közepén. 1885-ben még csak egy földszintes ház állt itt, az emeletráépítéskor folytatták a földszint addigi díszes homlokzatát. Az eredeti tervrajzok is megőrződtek.

Az Almássy tér 1879-es kialakítása után pár évvel épült fel a Moravetz József által tervezett, Almássy tér 13. alatt álló lakóház.[1]

Almássy tér az Almássy utca felől nézve. (1894). Klösz György felvétele
Kép forrása: FORTEPAN / BFL [HUNGARICANA] [képszám: 82366; orig: BFL / levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.042]

A tér mindig barátságos környezetet biztosított a magasabb tömbök között álló, egy emeletes épületnek. Mérete alapján a környező épületek kisöccsének is tekinthetnénk, de korát tekintve néhányuk nagyapja is lehetne. Homlokzata az utcarész zártsoros beépítéséhez alkalmazkodik, ugyanakkor mély vörösbarna színével kitűnik a sorból. A neoreneszánsz stílusú ház a földszinten végig kváderkövekkel díszített, az emeleten viszont sárga klinkertégla borítja a falakat. A földszint nyílásai – a félköríves kapu kivételével – egyenes záródásúak, záróköveiken szakállas férfi és dús hajú nő  ábrázolásai váltják egymást. A kapu felett sisakot viselő szakállas férfiarc figyeli a betérőket. Az első szinten timpanonos és íves záródású aediculás ablakok váltakoznak, amelyek robusztus oszlopai az ablakkötény balusztrádos kialakításával együtt előkelő hatást kölcsönöznek az épületnek. A homlokzatot tojássorral és fogrovattal díszített egyszerű párkány zárja.

A legelső tervek csupán egy földszintes, pincével rendelkező lakóház építéséről szóltak, amely először a mai terület déli oldalán helyezkedett el. Pár hónappal később a ház kiegészült a telek északi oldalának beépítésével. Ekkor az alapkoncepció nem változott, a pince több műhelynek, illetve fáskamrának adott helyet, míg a földszinten a korábbi 4 mellé 2 lakás csatlakozott.

Almássy tér (1965)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 65156; orig: MAGYAR RENDŐR]

A belső tér elosztásában ezzel a lépéssel pár helyiség megváltozott, míg a homlokzat egyszerűen, szimmetrikusan folytatta a korábbit. Létrejött a kicsi alapterületű, de annál bájosabb belső udvar is, ahonnan a lakások nyíltak. A pince szerepe megnőtt, amikor 1887-ben 2 darab majd’ 8 négyzetméteres sütőkemence került bele, illetve ezzel egy időben már az utcára való lejárást biztosító lépcsők is megjelentek a ház két oldalán. Ezek először szabálytalanul, több helyet elvettek a járdafelületéből, így Moravetz Józsefet ezek átalakítására figyelmeztették a hatóságok pénzbírság ellenében.

5 évvel később az első emelet is felkerült az épületre, így további 8 lakással bővült a belvárosi lakóház. A ráépítés mellett a földszinti homlokzat is megkapta mai, letisztultabb arcát. A lakások méretei különbözőek voltak, így több társadalmi rétegnek adtak otthont. Volt, amelyik csupán egy konyhából és egy szobából állt, illetve olyan is, ami a konyhán kívül három szobával és egy előszobával is rendelkezett.[2] A földszinti utcafrontra néző szobák sokáig üzemeltek üzlethelyiségekként, melyek idővel megszűntek. Az idő múltával igény volt a korszerűsítésekre, legfőképpen a vizesblokkok kialakítására a lakásokon belül, ugyanis sokáig egy közös mellékhelyiség volt a földszinten. Erre a problémára viszonylag egyszerű megoldást találtak: a konyhákat válaszfalakkal több helyiségre osztották.[3]

Az épület napjainkban is gyönyörű, de most már összesen 18 lakással rendelkezik, üzlethelyiségként pedig csak a bal oldali pincerészt használják, melyben edzőterem működik.

Moravetz József kevésbé ismert mérnök volt, habár számos terve megvalósult, legfőképp Budapesten. Több társulásnak is a tagja volt – például a Kelenföldi házépítő szövetkezetnek, ahol ő maga is cégvezető volt[4] (a cég sajnos megalakulása után 3 évvel, 1898-ban felszámolás alá került).[5] Az építőmester több évig élt a 13. szám alatt nejével, Reisner Katalinnal,[6] majd ugyan elköltöztek, de ezután is az Almássy téren maradtak. Moravetz József 1919-ben hunyt el, halálát az Építő Ipar nevű folyóirat közölte.[7]

Szemelvény forrása: TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY, 1897. 25. évf. 48. sz. p. 3. [HUNGARICANA]

Az épület 133 év alatt sok-sok lakót befogadott, különböző történetekkel, személyiségekkel és szakmákkal. Laktak itt ügynökök, varrónők, hivatalnokok, kereskedők és sütők is.[8] Itt élt Várnai Jenő színész;[9] Müller Gyula mérnök, aki a brandenburgi Brennabor-Műveket képviselte, amelynek autói több nemzetközi versenyt megnyertek[10]; Schwarz László kereskedő, aki ellen eljárást indítottak a „hólabdarendszer” miatt;[11] és még sokan mások, akik megannyi történettel gazdagították a ház történetét.