Apród utca 1-3. [Semmelweis Orvostörténeti Múzeum] középület

Az egyemeletes tabáni kereskedőház a Várhegy déli lejtőjének alján, a Várkert szomszédságában található. A Semmelweis-család 1805-ben költözött be, itt született Semmelweis Ignác 1818-ban. A ház többször is megmenekült a lebontástól, utoljára 1962-ben, ekkor Pfannl Egon tervei alapján épült újjá a múzeum számára. A világhírű orvos hamvait a kertben helyezték el 1965-ben.

Az eredetileg lakóháznak épült, ma múzeumként funkcionáló épület a MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum otthona. A történelem során számos pusztítást átélt ház kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy 1818-ban itt született “az anyák megmentője”, Semmelweis Ignác.

Az Apród utcát – amelyben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum található – a Szarvas tér és az Ybl Miklós tér szegélyezi. Történelme régi időkbe nyúlik vissza, az északi házsor a 18. század végén, 1790 körül épült. E házsor, amelynek a múzeum is része, nagyrészt megsemmisült 1686-ban a Buda visszavívásáért folytatott harcban. A 18. században azonban izgő-mozgó vásári negyeddé alakult, hiszen az Apród utca végén kapaszkodott meg a dunai hajóhíd, amely Rácvárost igazi kereskedelmi teleppé változtatta. Itt, az Apród utca elején, a Szarvas-ház mellett vezetett fel az út az Újkapuhoz, amelyen át a várba lehetett feljutni. Forgalmas, központi hely lévén módos kereskedők vettek itt házakat, így épült fel a múzeum épülete is a 18. század végén.[1]

Apród utca 1-3., a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (1965)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 74621; adományozó: SEMMELWEIS EGYETEM LEVÉLTÁRA]

Eredetileg klasszicizáló későbarokk stílusban épült meg a ház, azonban a 19. század elején, 1810-ben tomboló tabáni tűzvész ezt az épületet elpusztította. A katasztrófa utáni helyreállítás során kapta meg az akkor lakóházként funkcionáló épület ma is látható copf stílusát. Egyik alkotóját sem ismerjük.[2]

A tulajdonosokról
A ház többször cserélt gazdát az évek alatt. 1814 és 1844 között Meindl János gazdálkodó, Buda jeles polgára birtokolta. Ebből az időből származik a még mai is ismert elnevezése az épületnek: Meindl-ház. 1844 és 1852 között Jankovich Lőrinc, 1852 után pedig bizonyos Schallinger Leó tulajdonában volt. A következő adat 1906-ból marad meg: ekkor Wolf Márton fűszer- és csemegekereskedő üzemeltette itt, saját házában fűszerboltját.[3]

A lakókról
A ház lakóiról talán a legfontosabb szólnunk, hiszen ennek okán lett méltán híres e ház. 1805-ben költözött ide Semmelweis József és társa, Gerhard Simon, még a tabáni tűzvész előtt. Semmelweis József, az anyák megmentőjének, Semmelweis Ignácnak az édesapja még nőtlenként kezdte itt életét, ám 1810-ben kötött házassága után is itt lakott, immáron feleségével. A gyermekek születésével pedig egyre gyarapodott a házban élők száma: 1815-ben már három idősebb fiuk, József, Károly és Fülöp, 1817-ben Julianna, 1818-ban Ignác, 1821-ben pedig Ágoston és János is itt élt. Az idők során a ház Semmelweisék mellett még több családnak adott otthont: itt hajtotta álomra fejét a Pfisterer-, a Tyrnauer-, a Kényesi-család, illetve lakott itt Virág Benedek költő is, aki később az Apród utca 10. szám alatt vásárolt magának lakást.[4]

Semmelweis Ignác 45 évesen (1863)
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [Power.corrupts]

1806-ban itt nyitotta meg Semmelweis József Fehér Elefánthoz címzett fűszer- és festéküzletét, majd 1823 után átköltöztette azt saját házába, amelyet 1822-ben Bandy Demetertől vásárolt. 1827-től már a Semmelweis család is elhagyja az Apród utca 1-3-at, és az új házukban élnek. Amíg azonban e ház volt az otthonuk, velük lakott még hat főnyi személyzet is: segédek, inas és szolgálóleány. Az épület következő fontos korszaka az 1894-es évvel kezdődik, ekkor merül fel ugyanis először a gondolat, hogy emléktáblát helyezzenek itt el Semmelweis Ignác szülőházának megjelöléséül. A méltán híres magyar orvos, aki bevezette a kórházakban az aszeptikus kéz- és orvosi eszköz, lepedő, stb. fertőtlenítést, ekkor már 29 éve elhunyt.

Semmelweis Ignác és Weidenhofer Mária esküvői képe (1857)
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [Power.corrupts]

A Semmelweis Emlékbizottság javaslata végül 1906-ban vált valósággá, amikor felavatták a Stróbl Alajos által készített Semmelweis-szobrot is. Az ekkor elhelyezett tábla avatási ünnepségén részt vett a még elő lánytestvére, Júlia, fiával, Ráth Péterrel, valamint özvegye, Weidenhofer Mária is.[5] Hiába került ki az emléktábla, az épület, amely akkor még mindig lakóházként funkcionált, földszintjén pedig boltoknak adott otthont, rettenetes állapotba került. Lakói menekültek belőle, az utcán sétálók messziről elkerülték. Az önkormányzat már tervezte az épület elbontását, azonban az időközben kitört második világháború megakadályozta őket ebben. A háború pusztításai nem kímélték az amúgy is rossz állapotban lévő épületet. 1944-ben bombatalálatot kapott, amelynek következtében elpusztult a bejárati kaputól északra eső rész, falai összedőltek, az épület életveszélyessé vált.[6]

Háborús romok Budapesten, Apród utca 1-3. (1945)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: 080954]

A romos, használhatatlanná vált épület lebontását többen követelték, ám a műemlékvédelem kiállt mellette. 1962-ben a város átadta az Egészségügyi Minisztériumnak, amely még ebben az évben megbízta Pfannl Egont, hogy a kor felfogásának megfelelő, modern múzeumot tervezzen az épületben. Pfannl-hoz számos műemlék-helyreállítás kapcsolódik, ilyen például a Gül Baba türbe rekonstrukciója (1954-59 között), de az ő nevéhez fűződik a Ganz Ábrahám Kohászati Múzeum (1968-69, Budapest, II. ker., Bem J. u.) és a Ganz Törzsgyár régi öntödéjének átépítése (1970, Budapest) is.[7]

Szemelvény forrása: Magyar Országos Tudósító, 1937. december 20. 19. évf. 289. sz. p. 84. [HUNGARICANA]

A Budapesti Várostervező Vállalat és Sándor József főmérnök irányítása alatt indulnak meg a renovációs munkálatok. A cél a műemlék megmentése volt, ám a lebontást sürgető hangok továbbra sem szűntek meg. Minden ellenvetés ellenére, Pfannl Egon vezetése alatt nagyjából egy év alatt, 1964-re befejeződött a műemlék helyreállítása. A főhomlokzat a réginek szinte tökéletes mása lett, egyedül a bejárati kapu változott: látogatóbarát célzattal itt a régi zömök faajtókat lecserélték és az újakat üvegből készítették. A főpárkányon is ügyeltek a pontosságra: visszakerült az épületre a copf stílusra oly jellemző füzérdísz. 1964 októberében a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum belső udvarának hátsó falába helyezték el Semmelweis Ignác földi maradványait is. Ebben a hónapban költöztek be a múzeummá újjáépített egykori polgárházba a múzeum munkatársai is. 1965-ben, Semmelweis halálának centenáriumán avatták fel Borsos Miklós Anyaság című szobrát, amely a mai napig az udvarban áll.[8]

Apród utca 1-3, az épületben jelenleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum található (1930)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 15133; adományozó: Saly Noémi]

2014-ben, a Várkertbazár felújítása során újult meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum épülete is, akkor kapta meg mai arculatát.