Arany János utca 32. Goldberger-ház. Vera & Donald Blinken Open Society Archives (OSA)

A Goldberger-ház 100. születésnapja alkalmából valósult meg 2011-ben első alkalommal a Budapest100 a Blinken OSA Archívum és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ szervezésében. A premodern stílusú ház a Goldberger textilgyár központi irodái és nagykereskedelmi üzlethelyiségei számára épült. A gyár államosítása után 1948-ban a Röviköt (később Centriköt) Nemzeti Vállalat textilipari raktára lett. 1981-ben a Konsumex Vállalat devizáért árusító zártkörű üzletházat (“dollárboltot”) alakított ki benne, mely a rendszerváltásig működött. A Közép-Európai Egyetemen működő Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívum (Blinken OSA Archívum) 2005-ben költözött az épületbe.

A saját korában is korszerű, premodern irodaház Goldberger Sámuel és Fiai Rt. részére készült, az egykor itt állt kétemeletes klasszicista stílusú házak helyén, Jónás Dávid (1871–1951) és Jónás Zsigmond (1879–1936) tervei alapján. Az épület talán legkarakteresebb és leghangsúlyosabb eleme, a belső udvart lefedő üveges tetőzet, az elmúlt 100 év során alig változott.

Arany János utca: Ahol a divat születik
A mai Arany János utca 1885-ben kapta az 1882-ben elhunyt költő nevét. Előtte Országút, később Felső út, majd Főút volt a neve. A Lipótváros a XIX. század első évtizedeiben kezdett sakktáblaszerűen beépülni. Az 1820-as – 30-as évekre a mai Arany János utcán is kétemeletes házak épültek fel, klasszicista stílusban. Ilyen épület volt a Goldberger-ház elődje is, amely az 1830-as években épülhetett. A ház utcai frontján 1892-ben üzleteket alakítottak ki. 1909-ben lebontották az addigi épületet, hogy a helyén egy korszerű irodaház épülhessen a Goldberger Sámuel és Fiai Rt. részére. Az építési engedélyt még az előző tulajdonos, Ágoston Lajosné kérte 1909-ben. Az Óbudán működő textilgyár az épületben alakította ki központi irodáit és nagykereskedelmi üzlethelyiségeit. A házat premodern stílusban Jónás Dávid (1871–1951) és Jónás Zsigmond (1879–1936) tervezte. A kivitelezési munkákat a Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt. végezte, 1910–1911 között.

Arany János utca 30., 32., 34. (1909)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 115940; adományozó: FORTEPAN]

A Jónás-testvérek tervei alapján épült ház homlokzatát függőleges építészeti elemekkel formázták meg. A vertikalitást a homlokzaton főképpen a két emeletet összekötő vékony, magas pilaszterek képviselik, amelyek fejezetei sajátosan keleti ihletésűek. A fríz-szakaszban, a tetőszinten a két szélső pilaszter fölött egy-egy rozetta-díszt helyeztek el, a többi négy pilaszter felett pedig a “Goldberger” feliratot.

A ház tervdokumentumai között található egy még szecessziós jegyeket mutató homlokzatterv is, amelyet 1909. március 9-én szignáltak az építészek. Erről a tervváltozatról elmondható, hogy a szecessziós formajegyek főképpen a tetőzet kialakításánál kaptak volna szerepet, míg a homlokzat szerkezete hasonló lett volna a megépült változathoz.

A Golderger Sámuel és Fiai Rt. 1922-ben vásárolta meg az addig bérelt ingatlant, ahol ebben az időszakban több mint 120-an dolgoztak. Az épület belső elrendezését az 1930-as években átalakították és az Arany János utca 34. sz. házban is béreltek helyiségeket a Goldberger-gyár irodái számára. Az épület a második világháború harcai során csak kisebb sérüléseket szenvedett.

A Goldberger-gyár államosítása után, 1948-ban az épület a Röviköt (később Centriköt) Nemzeti Vállalat textilipari raktára lett. 1981-ben a Konsumex Vállalat devizáért árusító zártkörű üzletházat (“dollárboltot”) alakított ki. Az átalakítás előtt készült építészi és statikai szakvélemény (tartószerkezeti műleírás) szerint: “Az alápincézett, földszint + 2 emeletes, lapostetős létesítmény a tervezés időpontjában igen korszerű kialakítású volt és még ma is korszerűnek mondható.” A valutáért árusító vállalat a rendszerváltozásig használta az épületet, majd éveken át üresen állt. A ház mai képe részben az eredeti állapotok helyreállítását (pl. a főlépcsőház), részben egy jelentős átalakítást tükröz. Mindazonáltal az épület talán legkarakteresebb és leghangsúlyosabb eleme, a belső udvart lefedő üveges tetőzet, az elmúlt 100 év során alig változott.

A Goldberger családról és a Gyárról
A Goldberger-gyár elődjét, egy kis kékfestő műhelyt, Goldberg Ferenc (1755–1834) alapította 1784-ben Óbudán, abban a házban, ahol ma a Textilmúzeum található. A kis üzem eleinte lenvásznak, később pamutvásznak festésével foglalkozott. Goldberg Ferenc a XIX. század elején változtatta nevét Goldbergerre. A régi családi műhely mellett megvette a mellette álló két házat és a mögöttük lévő területen újabb műhelyeket épített. Goldberger Ferenc 1810-től a gyártást kisebbik fiára, Sámuelre bízta és ő csak a termékek értékesítésével foglalkozott. Sámuel új színezési technikákat fejlesztett ki.

Goldberger Sámuel textilműve. Forrás/source: National Archives, Washington, USA, RG151 FC. (1928)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 18852; adományozó: NÉGYESI PÁL]

Goldbergerék 1848-ban támogatták a szabadságharcot és részt vettek a honvédség egyenruhákkal való ellátásában, amiért a szabadságharc bukása után Haynau nagy összegű hadisarccal és a gyárakban előállított termékek beszolgáltatásának kötelezettségével sújtotta az óbudai gyárat. Goldberger Sámuel 1848-ban elhunyt és felesége, Adler Erzsébet vette át a gyár irányítását. Vezetése alatt a gyár hamar talpra állt és 1854-ben újra megkapta a pesti nagykereskedés jogát. 1856-ban megvásárolták az első gőzgépet.

A gyárat, sikereinek elismeréseként, 1857-ben a Pest-Budára látogató Ferenc József is felkereste. A család 1867-ben nemesi címet kapott, ekkor bővült ki nevük a Buday előnévvel. A cég vezetőinek sorából kimagaslik Goldberger Bertold (1849–1913) alakja, aki modernizálta a gyárat, újabb gépeket szerzett be és elkezdte a kötővászon készítését. 1905-ben az ő vezetésével alakult meg a Goldberger Sámuel és Fiai Rt. Az 1908-ban megkezdődött túltermelési válság a gyár anyagi helyzetét is meggyöngítette.

Goldberger Leó 1878. május 2-án született, Goldberger Bertold második fiaként. Jogot tanult Budapesten, majd Lipcsében. Bátyja halála után, apja kívánságára, bekapcsolódott a cég irányításába. 1905-ben ügyvezető igazgató, 1908-ban vezérigazgató, 1913-ban, apja halála után pedig alelnök-vezérigazgató lett. Amikor Goldberger Leó átvette a cég irányítását, az csaknem a csőd szélén állt. Az I. világháború kitörése újabb fellendülést hozott, mivel jelentős megrendelést kaptak a hadseregtől. A háború második felében azonban igencsak akadozott a nyersanyagellátás. Ekkor született meg Goldberger Leó fejében egy fonó- és szövőgyár létesítésének ötlete. A vesztes háború és az azt követő nehéz idők miatt azonban ez a terv csak később valósult meg. 1920-ban Goldberger Leó a gyár elnök-vezérigazgatója lett.

Nemzetközi Gyapjú konferencia vacsoráján Budai Goldberger Leó üdvözlő beszédét olvassa fel. (1933)
Kép forrása: BALATONI MÚZEUM [MaNDA] [leltári szám: 19054]

1923-ban épült fel a gyár szövödéje Kelenföldön, majd 1927-ben ugyanott a fonoda. Az 1920-as években kezdődött a “Bemberg Parisette” nevű műselyem gyártása. A termék oly népszerű lett, hogy többen hamisítani kezdték. A Goldberger-gyár másik újítása a szövetek mérettartósítása volt, amerikai szabadalom alapján. A cég az 1930-as évek nagy gazdasági válságát alig érezte meg. Legsikeresebb évei 1936 és 1937 voltak, amikor több mint két millió amerikai dollár értékű árut exportáltak.

Magyarország német megszállásakor a Gestapo az elsők között fogta el Dr. Buday-Goldberger Leót. A mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahol tragikus körülmények között 1945. május 5-én meghalt.

A Goldberger-gyárat 1948. március 26-án államosították. Az Arany János utcai központot az államosított Goldberger Nemzeti Vállalat kettéválasztása után, 1950. december 31-én megszüntették. A tisztviselőket és irodai alkalmazottakat a vállalat óbudai és kelenföldi épületeibe helyezték át.

A fenti szöveg az Épül az egyetem című kiállítás részét képezi. A kiállítás a Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) fennállásának 20. évfordulójára készült, és (megszakításokkal) 2011 folyamán látható.[1]