This content is not yet translated to English. Please let us know, if you can contribute to this website with translations, which we highly appreciate.

1/1
Content

    Data and description

    Az 1872-ben egyesített, a világvárosi fejlődés útjára lépő Budapest vezetése a századfordulót megelőző évtizedekben nagyszabású, tudatos városfejlesztésbe kezdett, melynek fontos eleme volt a vásárcsarnok-hálózat kiépítése.  Az országos jelentőségű, kiemelt vállalkozás szerves része volt a város közellátásának javítását célzó programnak. A vásárcsarnok (mint jellegzetesen XIX. századi, az ipari fejlődés által életre hívott épülettípus) megteremtette a nagyvárosi élelmiszer – beszerzés korszerű formáit: a folyamatos és ellenőrzött áruellátást, a rögzített árakat és nyitva tartást. Hosszadalmas előkészítést követően 1889. július 3-án született meg az a fővárosi élelmiszer – ellátásról szóló határozat, melynek értelmében megkezdődhetett a központi és kerületi csarnokhálózat  kialakítása.


    Budapest [Fénykép] : M. Insel und neue Brücke / Fot. von Zograf & Zinsler, untere Donauzeile No 4.
    Előtérben a Víziváros templomai, háttérben az épülő Margit híd. (1872-1874 körül)
    Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01421614]

    A teljes fővárosra kiterjedő elképzelés Budára több csarnokot álmodott meg, de ezek közül csak a Bomba téri, (ma Batthyány tér) készült el.  A fővárosi közgyűlés 1894. december 12–én döntött a csarnok és a hozzá kapcsolódó háromemeletes bérház felépítéséről. Bár több helyszín is szóba került, végül a Bomba tér és a Gyorskocsi utca által határolt területet tartották a legalkalmasabbnak. Határozatot hoztak a tervezett épület melletti kocsiút kiszélesítéséről is 1897-ben. Az építkezést megelőzte a telken álló hét régi épület, köztük a postaház és a tímárházzá átalakított Barna Oroszlánhoz címzett fogadó 1900. május 3-án kezdődő bontása. 1900 augusztusában már hozzá is láttak az építkezéshez a Székesfővárosi Mérnöki Hivatalban készült tervek alapján. A tervező Klunzinger Pál volt. A VI. számot viselő csarnok ugyanazzal a technológiával épült, mint a többi öt pesti vásárcsarnok. A gyors szerelhetőség érdekében vasszerkezetet, a tartósság elérésére pedig téglafalazatot használtak. Belseje szintén a pesti csarnokok arculatához igazodott. Alapterülete 3156 négyzetméter volt. A kiemelt főhajóhoz négy kereszthajó kapcsolódott merőlegesen. A Schlick-gyár által épített acélszerkezetű tető egységes teret fedett le.  A csarnokban 597 árusítóhely került kialakításra.


    Bomba (Batthyány) tér, az új vásárcsarnok (1902)
    Kép forrása: Ilyen is volt Budapest [Gyökhegyi Bánk]

    A 252.000 Ft-ba kerülő vásárcsarnok megnyitására 1902. április 13-án került sor Halmos János polgármester jelenlétében. Ezzel egy időben megszüntették a környező piacokat a Corvin téren, a Bomba téren és a Fazekas téren (ma Szilágyi Dezső tér). Ennek ellenére a várt érdeklődés elmaradt, a csarnok forgalma nem volt akkora, mint pesti társaié. Ezen próbált segíteni vevőcsalogatóként a Fővám tér és a Bomba tér között működtetett propeller vagy „csavargőzös” járat, csekély sikerrel. A vevők később sem kedvelték meg az egyetlen budai csarnokot. Bár 1920-ban már 690 árusítóhely várta a vásárlókat, az elnéptelenedő épületet 1936-ban fedett teniszcsarnokká akarták átalakítani. Ez végül nem következett be.


    Batthyány tér 5-6. (1910-es évek)
    Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01498493]

    A II. világháborúban az épület súlyosan megrongálódott, sokáig nem is nyitotta meg kapuit. Az ötvenes években is csak nagybani virágértékesítésre használták. Az élelmiszerárusítás 1960 körül indult meg újra. 1970-re az épület állapota teljesen leromlott, így 1972-ben bezárták. Az 1974-től 1976-ig tartó teljes átépítés során közbenső födém beépítésével, szintmegosztással növelték az alapterületét. A földszinten árkádokat alakítottak ki. A Kangyal Miklós tervei alapján kétszintessé alakított csarnok Budapest legnagyobb ABC áruházaként nyílt meg újra. Az épületet 1977-ben műemlékké nyilvánították. Az újabb, 2003-as felújítást követően az épület piac jellege még inkább háttérbe került.[1][2]

    Do you know something about this house? Share with us at the budapest100@kek.org.hu email address!

    References

    1. Nagy Gergely - Szelényi Károly: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig. Magyar Képek Kiadó, Budapest, 2002.
    2. Varga Judit: Budapest élelmiszerellátása – vásárcsarnokok a századfordulón. In: Szvoboda Dománszky Gabriella (szerk.): Tanulmányok Budapest múltjából XXVIII. – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1999. pp. 87-102.

    Houses nearby