Belgrád rakpart 10. lakóház

Az épület

 A mai Belgrád rakpart 10. számú háza egyike lehet a környék legrégebbi házainak. A Budapest Főváros Levéltárában (BFL) található, digitalizált tervrajzok szerint az eredetileg háromemeletes, klasszicista stílusú ház 1871-ben született meg a tervezőasztalon. A rajzon csak az építőmester (Baumeister) neve szerepel, őt Alois Vassél-nak hívták. A megrendelő telek- és háztulajdonos pedig Joseph Kleiner volt.

A pincében kéz üzlet és fásrekeszek kaptak helyet. A földszinten, az akkor még Aldunasornak hívott rakpart felől egy 8 helyiséges lakás foglalta el, míg az udvar felől egy kisebb és egy még kisebb lakás (?)helyezkedett el. A lépcsőház is a hátsó traktusban volt, mellette a közös használatú wc-ék. A további szintek beosztása ugyanezt az elvet követte. Sajnos az eredeti tervrajzok nem igazítanak el minket az egyes helyiségek funkciójában.

Az épületre vonatkozó legközelebbi anyag kilencven évvel későbbről, 1961-ből származik és a Belgrád rakpart 9. számú házzal egyszerre végzett emeletráépítést dokumentálja. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) műszaki leírása szerint „a jelenleg háromemeletes, az utcai szárnyon két, az udvari részen egy traktusos épület plusz két emeletet kap.” Az átalakítást Licher Judit tervezte, az építtető a Kormány Titkárság Főkönyvelősége volt. Szintenként öt, egyszobás, hallos vagy főzőfülkés lakás jött létre, amelyek 1962-ben meg is kapták a használatba vételi engedélyt. A nyílászárók a tervek szerint műkő keretet kaptak, az udvari homlokzat pedig kőporos vakolatot. Az eredeti közös wc-ék, akkor már kamrának használt helységek helyén pedig elkészült a lift.

Az építész

Az építőmesterként jegyzett Alois Vassél neve Vassél/Vassel/Wassell Alajos, sőt Lajos variációkban is előfordul az 1860-1870-es évekből származó tervrajzokon. Életrajzát Komárik Dénes írta meg az „Építészképzés és mesterfelvétel a XIX. században: pesti mesterek és mesterjelöltek” c. tanulmányában. Eszerint a morva származású Vassél Alajos 1827-ben született Budán. Hild Józsefnél, majd Bécsben tanult és 1860-ban „szabadult fel.” Ezután a városi mérnöki hivatalban „mint építésvezető segédmérnök” kapott munkát és előbb a Duna-rakpart építésénél, majd a Vigadó építésénél dolgozott, mai kifejezéssel élve műszaki ellenőrként. 1862-ben nyerte el az építőmesteri címet. A BFL nyolcvannál is több tervrajzon őrzi a nevét.

A tervező neve külön nem szerepel a mai Belgrád rakpart 10. sz. épület 1871-es tervrajzain, elképzelhető, hogy akár maga Vassél töltötte be azt a szerepet is.

Az építtető 

Az eredeti tervrajzon telek- és háztulajdonosként Josef Kleiner szerepel. Pest Szabad Királyi város 1848-ból származó házjegyzéke már ismert a Dunasoron egy Kleiner József nevű polgárt. Sőt, egy másik, ugyanebből az évből származó lista is: a pesti IV. nemzetőrzászlóalj 3. századában ott harcolt Kleiner József „tekerőcsiga-készítő,” dunasori lakos. Az 1880-as címjegyzék az „aprófa-, szén- és koaksárusok” között sorolja a nevét, címe már Ferenc József rakpart 10. Kleiner József 1886-ban halt meg, felesége és gyermekeik örököltek utána, vagyis özvegy Babcsák Istvánné szül. Kleiner Alojzia, özv. Clauser Vitálné szül. Kleiner Karolina és Kleiner Gyula. Az épület még 1935-ben is özv. Clauser Vitályosné és társai tulajdonában volt.