Belgrád rakpart 2. lakóház

A kéthomlokzatú modern lakóház a legkorszerűbb gépészeti és kényelmi megoldásokkal épült, és  funkcionalitásában, valamint esztétikumában is jó példája a Bauhausnak. Gyönyörű, szinteltolásos ovális lépcsőháza a 2017-es Budapest100 egyik legtöbbet fotózott objektuma volt.

A ma is álló modern lakóházat Lenz József és Gyula nagykereskedők építtették 1937–1938 között.[1] A Budapesti Czim- és Lakjegyzék adatai szerint a telek[2] már az 1880-as években is a családhoz tartozott. Régi terveken[3] és fotókon[4] látni, hogy a telken egy eklektikus lakóház állt csúcsíves ablakokkal, melyről 1922-ben és 1934-ben készült átalakítási terv.[5] Az utóbbit Möller Károly jegyzi. Hogy miért döntöttek az átalakítás helyett a régi épület elbontása mellett, nem ismert. 1937-ben Möller Károly építész vezetésével engedélyezési terv készült a Lenz testvérek megrendelésére a ma is álló modern épületről.

Möller Károly (Hédervár, 1894. okt. 27. – Bp., 1945. febr. 3.) építész és szakíró Möller István – a magyar műemlékvédelem korai szakasza egyik legjelentősebb alakjának – fia. Tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte. Egy külföldi tanulmányút után apja műtermében dolgozott, s részt vett restauráló, templomépítő munkáiban.[6] Önállóan több templom helyreállítását is tervezte. A nevéhez fűződik a dunapataji, 1761-ben Nepomuki Szent János tiszteletére emelt, copf stílusú katolikus templom bővítése egy különleges módszer alkalmazásával. A templomot – a tetőszerkezetet, falakat és alapokat – egy függőleges sík mentén kettévágták, alá acélhengereket helyeztek, kézi erővel a szentélyt nyolc méterrel elhúzták, majd az így kapott köztes, közel tíz méteres szakaszt felfalazták.[7] Önállóan bérházakat tervezett, az Átrium mozi akusztikai tervezője is ő volt.[8]. Építőanyagok és szerkezetek kutatásával, ismertetésével is foglalkozott, többek között az Építési Zsebkönyv I–II. szerkesztője volt.[9]

A lakóépület zártsorú, homlokzatai a Belgrád rakpartra, valamint a Molnár utcára néznek. A bejárat a Belgrád rakpartról nyílik, az öt nyílástengelyes homlokzat második tengelyében. Az első emelettől a középső három tengely konzolosan előre ugrik. Két szélén minden szinten egy-egy erkély van, melynek sarkai lekerekítettek. A homlokzaton kőburkolat készült. Az északi oldalán egy majolika domborművet látunk a firenzei Della Robbia-műhelyre jellemző kialakítással. A mű Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal, kék háttér előtt, gyümölcsfüzérrel díszítve.

Két emléktábla is megemlékezik a ház ismert lakóiról, Lukács Györgyről és Hirschler Imréről.

A Molnár utcai homlokzat is öttengelyes, az alsó szinten kőburkolattal, felette vakolt kialakítással. Az utca északi irányba lejt, ez is hozzájárul ahhoz, hogy lehajtót és garázst lehetett kialakítani, ami pedig indokolhatta a félszint-eltolásos szerkesztést.

A ház bejárata a rakpartról egy előcsarnokba nyílik. Kezdetben az épület lépcsőháza is fűtött volt, a helyiségben látni a már hiányzó radiátorok rögzítő elemeit. Továbbhaladva érjük el a gyönyörű ovális alaprajzú lépcsőházat, mely összeköti a két külön utcára néző szárnyakat, a két szárny között kialakuló teret két udvarrá osztva. Az épület alápincézett, a Duna irányában földszint plusz hat szintes, míg a Molnár utcai oldalon elhelyezkedő szárny Fővám tér felőli szakasza két nyílástengely erejéig fsz.+7 szintes, ettől északra pedig fsz.+6 szintes. A lakások fél szint eltolással épültek a két szárnyban, eredetileg a dunai oldalon kettő, a Molnár utcain három lakással. A háromból a középső csak egy szobából, fürdőből és előszobából állt, legények számára, konyha nélkül. A lépcsőházból ezen az oldalon négy ajtó nyílik egyenletesen elosztva. A negyedik ajtó egy falfülkében a mérőket rejti. A dunai oldalon is négy, egyenletesen kiosztott nyílást látunk, mely két lakást, a liftet és a mérők falfülkéjét rejti. Néhány lakást azóta felosztottak, úgy, hogy a korábbi előszoba közös közlekedővé vált, és innen nyitották az újraosztott lakásokat. A lépcső kétkarú, húzott karú, mindkét oldalon ablakokkal az udvarok felé.

A földszinten a Duna felőli oldalon a két lakás nem a lépcsőházból, hanem az épület előcsarnokából nyílik. A másik szárny északi lakása volt a házmesteré. A dunai oldal padlásterében két kisebb lakást alakítottak ki, az eredeti tervek szerint az egyik szolgálati lakás, míg a másik a sofőröké.

Az épület szerkezetét tekintve vasbetonvázas, a pontalapokra támaszkodó pillérek között kitöltő téglafalazat készült. A lépcsőház sűrű áttörései is a vázas szerkesztésnek köszönhetően épülhettek.

Möller Károly szakmai tevékenységének, épületszerkezeti és épületgépészeti ismereteinek köszönhetően egy olyan épületet tervezett, mely a lakók minden igényét igyekezett kiszolgálni korszerű műszaki megoldásokkal. Volt egész nap működő portaszolgálat, mélygarázs és a házban szálláslehetőség a sofőröknek. A pincében működött a kazán, mely biztosította a házközponti fűtést és a melegvíz-ellátást. Az utóbbi fogyasztását egyedileg mérték a fürdőszobában elhelyezett órákkal. Egy későbbi átalakítás során ezt a rendszert megszüntették, így a víz melegítését egyedileg kell megoldani. A fűtés még mindig házközponti, de már a szomszédos (Belgrád rkp. 3-4.) épületet is ellátja a kazán.

Az épület nemcsak szerkezeteivel, de geometriájával is a lakóközösséget szolgálja. Minden lakás a magával ragadó hangulatú, átlátható, nagy légterű, aulaszerű lépcsőházra nyílik. Itt mindenki, aki megérkezik, elindul otthonról, vagy csak kilép valamiért a lépcsőházba, összefut szomszédaival, így közösségformáló térként is működik.

Az épület földszintjén üzlet, vendéglátó vagy kulturális egység az utcáról nyílóan nem működik, itt is lakásokat látunk, melyek csak a társasház közös területeiről közelíthetőek meg.

Az épület V. emeletén lakott 1945-től haláláig Lukács György (Bp., 1885. ápr. 13. – Bp., 1971. jún. 5.), a Kossuth- és Goethe-díjas marxista filozófus és esztéta, az MTA tagja.[10] Tudományos munkásságát világszerte elismerik és kutatják. Egykori lakásában működik a Lukács Archívum és Könyvtár, amely hagyatékát – 8000-es könyvtárát, kéziratait, kiterjedt levelezését – és publikációit őrzi. Az írott emlékek mellett a lakás berendezése, bútorai is eredetiek, körben a Lukács György által készíttetett könyvespolcokat lehet látni.

A házban élt és dolgozott Hirschler Imre (Győr, 1906. nov. 1. – Bp., 1989. febr. 27.) szülész-nőgyógyász, kórházi főorvos, orvostörténész, szakíró. A WHO genfi értekezletén az abortusz-problematikáról referált. Párizsban az első szexológiai szimpózium előadója volt.[11]

A házban lakott György István[12] (Bp., 1912. aug. 13.-Bp., 1977. jan. 1.) Rózsa Ferenc díjas újságíró. Újságírói pályáját 1945 elején a Szabadság c. lapnál kezdte, majd legális megjelenésekor a Szabad Nép, később a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa lett. Munkatársa volt a Független Magyarországnak is.[13]

Itt élt Szalay Zoltán, a számos kitüntetéssel, többek között Pulitzer-emlékdíjjal jutalmazott fotóriporter (Bp., 1935. máj. 16. – Bp., 2017. febr. 14.), a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás kitalálója és néhány évet leszámítva rendezője is.

A jelentősen bővített dokumentáció letölthető ITT