Belgrád rakpart 20. lakóház

Belgrád rakpart 20.

1886. szeptember 11-én Kollerich Pál és neje, született Wagner Mária 34 500 forintért megvásárolták a Belgrád rakpart 20 és Molnár utca 15. szám alatti telket. (1887-ben még kisebb telek igazításokra került sor.) A ma látható, két homlokzattal, két utcára néző, 3 emeletes épület ezt követően épült fel. Később, 1900. április 1-én Kollerich Lajos egy ajándékozási szerződés révén tulajdonossá vált. (1920-ban a Kollerich örökösök között tovább oszlott a tulajdonjog.) [1]
Kollerich Pál 1887. március 31-én fordult Budapest Főváros Tanácsához építési engedély kérelmével. Ebben azt is kérte, hogy a telek közepén létesíthessen egy egyemeletes műhelyépületet szita- és sodronyszövéshez. 1888. április 28-án a Tanács az építési engedélyt kiadta. Kollerich az elkészült épületegyüttesre a használatbavételi engedélyt 1888. augusztus 3-án megkapta. [2]

Az építőmester a tervek szignatúrái szerint Márkutz József volt. [3]

Az épület alaprajza szabálytalan „L” alakú, rövidebbik végével az egykori Ferenc József rakpart felé fordul, másik, hosszabbik homlokzata a Molnár utcára néz. Miután a keskenyebb homlokzata néz a Duna felé, annak homlokzatát mutatom be előbb.

Az 5 tengelyes, neoreneszánsz homlokzat földszintje kváderozott, az emeletek nyerstéglával burkoltak. Az első emelet a piano nobile (kiemelt szint). Ezt az ablakok alatti kőbábok, a középső tengely elé lépő erkély mutatják, és a földszinttől elkülönítő osztópárkány. A második emeleten is kőbábos erkély található középen. Mindkét említett erkély súlyát nagyméretű konzolok tartják. A harmadik emelet ablakai könyöklőpárkányon ülnek. Minden ablak félköríves záródású. A földszinti zárókövek maszk díszesek. Az első és második emelet ablakainak ívei kváderozottak, a zárókövek helyén voluták (csigadíszek) találhatók. Hasonló a harmadik emelet ablakainak lezárása is. A homlokzati kompozíciót felül két konzolsor által tagolt koronázó párkány zárja.

A földszinti kapualj a jobb szélső tengelyben, tehát az eredeti helyén található. Igen puritán díszítésű. A lépcsőház vaskorlátja lehet, hogy hűen őrzi eredeti megjelenését. Az udvar vaskorlátos függőfolyosóit egyszerű konzolok hordozzák.

A Molnár utcai homlokzat 9 tengelyes, szintén neoreneszánsz stílusú. Az alsó két, erősen kváderozott szintet övpárkány választja el a fúgázott, felső két szinttől. Itt is az első emelet a piano nobile, ez alapvetően a fölötte húzódó övpárkánynak, és a középső tengelyben az ablak elé lépő erkélynek köszönhető. Megjegyzem, az erkély nem szerepel az engedélyezési terven. Így lehet, hogy nem az építkezés során történt tervmódosítás, hanem az utókor terméke. Minden szinten egyenes záródásúak az ablakok. A földszinten hangsúlyos zárókő nyugszik a nyílásokon. Az első emelet szalagkeretes nyílásain, a zárókő helyén voluta (csigavonal) látható. A második emeleten keretes-szemöldökös nyílásokat láthatunk. A legfelső szint ablakai szalagkeretesek-könyöklőpárkányosak. A homlokzatot felül konzolos-fogsoros párkány koronázza.

A kapualjból nyíló lépcsőház nagyszerű vaskorlátja hasonlít a homlokzat erkélyének vaskorlátjához.

Az építtetők alapították 1851-ben a Kollerich Pál és fiai első magyar sodronyszövet-, fonat és szitaáru-gyárat. A cég irodája a szomszédos, Belgrád rakpart 21-es szám alatt volt található. Maga a gyárépület a IX. kerületben, a Márton utca 15. alatt működött, melynek egykori épületei lényegében még ma is állnak. A cég kerítéseket, kapukat, kerti pavilonokat, erkélyrostélyokat gyártott, sodrony- és rácsmunkákkal foglalkozott, mint ahogy az az egykori Vasárnapi Újságban elhelyezett számos hirdetésükben is olvasható volt.

—

JEGYZETEK

[1] BFL XV. 37. c. Pesti Telekkönyvek 27. számú telekkönyvi betét

[2] BFL IV. 1407. b. III. üo. 16034/1887.

[3] BFL XV. 17. d. 329. 23842.