Belgrád rakpart 3-4. lakóház

A lakóház megépítése előtt 1880-ban Böhm Mátyás építtető kért engedélyt egy ideiglenes istálló és raktár felépítéséhez.[1]

A ma is álló épületet Hauszmann Alajos (Buda, 1847. jún. 9. – Velence, Fejér vármegye, 1926. júl. 31.)[2] tervezte, az építtető Szarvassy Sándor egyetemi tanár, aki korábban már balatonfüredi villájának tervezésével is Hauszmannt bízta meg.[3]

Az eredeti tervek (1883) szerint a kora-eklektikus, neoreneszánsz épület háromemeletes volt, a telek „L” alakban volt beépítve. A hátsó szárnyban – az épület északi oldalán – volt a függőleges közlekedési tengely és innen volt elérhető az emeleteken a függőfolyosó, ahonnan a lakások nyíltak. A boltozott pincehelyiségek szellőzését aknák biztosították mind az utca mind az udvar felé. A nyílások felértek a földszinti ablakok parapetéig, bevilágítást is biztosítva.[4]

A Hauszmann tervezte homlokzaton a bejárati kapu az épület északi szélére került, a többi nyílásnál valamivel nagyobb volt. Erkély csak a középső két nyílástengelyhez tartozott az első emeleten, melyet három díszes konzol támasztott alá, kiemelve a középső két traktust. Reneszánsz és historizáló palotáknál is gyakran hangsúlyozták az épület tengelyében elhelyezett bejáratát, kapuját ily módon, például az 1879-80-ban épült Andrássy út 70. sz. alatti Kégl-palota esetében, ami szintén Hauszmann tervei alapján készült. A rakparti épületnél azonban a közlekedési rendszer azt kívánta, hogy a bejáratot mégis annak szélen helyezzék el, itt csak a forma öröklődött.

A földszinten az utcáról eredetileg is üzlethelyiségek nyíltak, a további szinteken pedig lakások voltak. A belmagasság felfelé haladva egyre csökkent, de csak kis mértékben, [5] hiszen a bérházaknál már igény volt a közel azonos minőségű lakások kialakítása. Az első, a legelegánsabb emelet, a piano nobile jelentőségét a homlokzati díszítőmotívumok erősítették, azt a vizuális hatást keltve, mintha a szintkülönbség nagyobb lenne. Hauszmann a homlokzat szerkesztési elveit a reneszánszból kölcsönözte összhangba hozva azokat a XIX. század igényeivel.

Az eredeti épület műlakatos szerkezete Jungfer Gyula (Pest, 1841. jan. 9. – Bp., 1908. nov. 21.)[6] munkája.[7]

Jungfer és Hauszmann több ízben dolgoztak együtt, például a Technológia palotáján (1889).[8] vagy a Teréz körúti Batthyány-palotán (1886), amely a firenzei Palazzo Strozzi „átirata”.[9]

1935-36-ban az épület tulajdonosa Krausz Castelli Ernő átfogó átalakítást kezdeményezett Fenyves és Fried építészek tervei alapján.[10] Az átalakítás után korszerűbb épület jött létre több, világosabb lakással.

A lakóházra két szintet építettek,[11] a függőleges közlekedés magja átkerült délről a harmadik nyílástengelybe. Az új bejárat földszinti félköríves nyílását megmagasították. A lépcsőház áthelyezésének és ezáltal az új közlekedési rendszernek köszönhetően a függőfolyosókat elbontották, az új lépcsőházban lift is készült. A teherhordó falakat megtartották, a középfőfalon rengeteg áttöréssel biztosították a kapcsolatokat az újraosztott helyiségek között.

Szintenként négy lakás vált megközelíthetővé a lépcsőházból, a széleken két nagyobb, középen pedig két garzon. Minden szinten épült erkély, melyeket az eredetiekhez hasonlóan alakítottak ki, kiszélesítve mindkét oldalon egy-egy nyílástengelynyivel. A felső emeleten végigfutó erkély készült. Az új erkélyek miatt az első emelet timpanonjait visszabontották, a második emelet ablakai viszont új timpanon díszítést kaptak. A két szélső traktus nyílásait kiszélesítették minden szinten, kettős ablakot formálva

A terveken látható[12] – bár áthúzva – hogy a két szélső tengelyben is lettek volna kis erkélyek. Ez azonban nem valósult meg, így nem minden lakáshoz tartozik erkély.

A lakóház fűtését egy 1980-as években végzett átalakítás óta a déli oldalról szomszédos épület kazánháza biztosítja.

Jelenleg kisbolt, kávézó és fagylaltozó működik a földszinti helyiségekben.

A házban lakott Petrovics Elek (Deregnyő, 1873. aug. 10. – Bp., 1945. júl. 20.) művészettörténész, művészeti író, az MTA tagja. 1914-től a Szépművészeti Múzeum igazgatója, 1921-35 között főigazgatója. Nevéhez fűződik az Új Magyar Képtár megnyitása. Széles látókörű, haladó szellemű művészetkritikus volt. 1918-ban megindította a Szépművészeti Múzeum Évkönyveit, 1922-ben a Művészeti Pantheon sorozatot.[13]

Az ő lakásba költözött később Cs. Szabó László[14] (Bp., 1905. nov. 11. – Bp., 1984. szept. 28.) Baumgarten-díjas (1936) író, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője. Az 1944-es német megszállás után lemondott állásáról, Balatonföldváron, majd Budán bujkált. 1945 után a Képzőművészeti Főiskola újonnan alapított művelődéstörténeti tanszékének vezetője volt. 1949-ben emigrált,[15] Olaszországba, majd 1951-ben Londonban telepedett le.[16]

A Belgrád rakparton töltött évekre így emlékezett vissza: „…de örülök neki, hogy azt a lakást kaptam, mert onnan is maradt egy nagyon szép emlékem, éppen a magyar munkásokról. A Szabadság hídnak a felépítése. Annak tanúja voltam. Éjjel-nappal építették, egy tányér paprikáskrumpliért. Heroikus korszak volt! Megrendülve emlékszem vissza rá… Még egy prózaverset is írtam róla. Mulatságos, hogy idônként – késô estig, éjszakáig dolgoztam –, idônként egy kísértethangot hallottam az éjszakában, hangszóróval: – Jóóózsef Attilaaa!… Jóóózsef Attilaaa!… Tudniillik hívták az uszályhajót, amelyen a tégla volt, meg acélrudak… A hajó, azt hiszem, magasabb helyen kötött ki, a Dunának egy magasabb pontján. És éjjel hívták. Ez teljesen olyan volt, mintha a szellemek hívták volna a túlvilágról szegény Attilát. De a csalogány is szólt a Gellért-hegy oldalában, nagyon szép volt…”[17]

—

JEGYZETEK

[1] BFL XV.d.329. 23820 1. fólió

[2] Magyar Életrajzi Lexikon

[3] GERLE 2002, 150.o.

[4] BFL XV.d.329. 23820 13. fólió – Metszet

[5] BFL XV.d.329. 23820 13. fólió – Metszet

[6] Magyar Életrajzi Lexikon

[7] DÉRY 2005.

[8] PANDÚR 2009, 152.o.

[9] PANDÚR 2009, 153.o.

[10] GERLE 2002, 170.o.

[11] Újlaki kombinált vasbeton födém, 4 cm rábetonozással, 38 cm bordatávval, a zárófödémnél 50 cm távval. (XV.17.d.329 23820. 23. és 24. fólió)

[12] BFL XV.d.329. 23820 16-17-18. fólió

[13] Magyar életrajzi lexikon

[14] VARGA 2013, 82.o. „A lakás a Belgrád rakpart 3. számú házban volt. Korábban Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója lakta, Cs. Szabó emigrálása után Hubay Miklós igényelte ki. A több ezres könyvtár java széthordódott, bizonyos – nem igazolt – információk szerint egy része az Egyetemi Könyvtárba került.”

[15] VARGA 2013, 78.o.

[16] Magyar életrajzi lexikon

[17] TÓBIÁS 2001