Belgrád rakpart 5. irodaház

A telek története

Korábban egy 1874-ben Gergely Kálmán ügyvéd építtette négyemeletes bérház állt itt (Korábbi címek: Ferenc József rakpart 5., Kossuth Lajos rakpart 5. (1918-ban),[1] Belgrád rakpart 5. Ma (2010-től): Jane Haining rakpart 5. – Havas utca 1. Az építő Schomann Ferenc és Rill Imre 1879-ben alapított cége.[2] Ők tervezték például a Baross utca 10. – Ötpacsirta utca 5. és a Baross utca 6. alatti társasházakat is). Ennek bontásakor „a ház hátsó tűzfalában középkorinak látszó falmaradvány került elő, amelyről feltételezhető, hogy a Duna-parti védőfal része volt.” [3]

Még a korábbi épületre készült Szomor László Tengerészek 1919-ben című domborműve, mely a mai épületre egészében átkerült. Mivel azonban ez egy tanácsköztársasági tengerészemlékű, még az eredeti épületen, 1949-ben lefaragták róla a címert.[4] Az, hogy ideológiai töltete ellenére a dombormű megőrzése mellett döntöttek, egyedül a művészi értékének és Szomor László elismertségének köszönhető. A szobrász 1931-ben a Balló Ede-alapítvány ezerpengős szobrászdíját is elnyerte (Antal Károllyal megosztva).[5]

Épület leírása

Az Monarchia építészetnek historista nyomát magánviselő rakpartszakasz egy meglepően modern színfoltja a Havas utca sarkán álló hétemeletes zárt tömbű szögletes épülete. Az elődjétől megörökölt Szomor-domborművön kívül teljesen dísztelen, letisztult sima felületeit csupán ablaknyílásai tagolják. A Havas utcai és a rakparti homlokzatok merőben eltérőek egymástól. A Dunára néző homlokzatot a földszint és az első emelet magasságában a dombormű uralja. A föld és a második emelet padlószintje között 3 hatalmas oszlop van, ezek 4 részre tagolják a bejárati részt. A földszint bal szélső szakaszában a két monumentális zászlót tartó matrózfigura van, három további szakaszában pedig fakeretű kétszárnyú ablakok és ajtók (a két szélsőn ablakok, középen ajtók) vannak. A matrózok zászlói egy keskeny sávban a további három szakaszba is folytatódnak, a fakeretek fölötti sávokat dinamikusan hullámzó kősáv dekorálja, a középrész fölött pedig két, egymást keresztező horgony van.  Az első emeleten kétszárnyú ablakok alkotta ablaksor fut. Az oszlopok fölötti szakasz szép világos tagolatlan falfelületén további ugyanilyen 5 ablaksor található, majd a 7. emeleten keskeny erkélysor kerül elé, és mindkét oldalról a második ablak helyén üvegajtó van.

A Havas utcai oldalon mindössze 3 vertikális sávban vannak ablakok
(7-7, tehát összesen 21), a sarokhoz legközelebbi sáv üresen marad. A két a Dunától távolabbi sávban hagyományos kétszárnyú ablakok vannak, míg a közelebbiben érdekesebb, hatosztatú (függőlegesen 2, vízszintesen 3) ablakok találhatók. A földszinten két garázsbejáró van.

Az épület története

Korabeli hírekből tudjuk, hogy itt működött a Budapesti Vasúti Rendőrkapitányság és az MTA Történelemtudományi Intézet (ezzel valószínűleg szoros kapcsolatban az Acta Historica és a Történelmi Szemle szerkesztősége). Hídhoz közeli rakparti ház lévén pedig ez volt a Személyhajózási Osztály ahart, a Budapesti Központi Hajóállomás és a Dunai Révkapitányság címe is. 1996-ban itt volta Nemzetbiztonsági Hivatal kirendeltsége.[6]

A rendszerváltás után szomorú dologról híresült el épületünk, ugyanis pincéjében ávós vallató szobát és pincebörtönt találtak. A pincebörtön a föld felszíne alatt két emelet mélységben szinte teljesen érintetlenül megmaradt.[7] 1999-ben egy a Történelmi Hivatal épületében kiállításon mutatták be a pincebörtön működését és részeit, például a szellőző berendezést és a cellaajtókat. A pincét 1949-50-ben az ÁVH építtette, tehát még a négyemeletes bérház alá épült, majd évtizedekig tartottak itt fogva politikai foglyokat,
1962-ben vagy 1963-ban valaki 30 rovátkát vésett a falba ott töltött napjait számlálva.[8] Ma a Terror Házában a pincebörtön rekonstrukció őrség szobájának képezi részét a szellőztető berendezés.[9]

A teljes dokumentáció archív képekkel letölthető itt