Zárt ház

Bocskai út 43-45.

+2
  • Architect:

    Münnich Aladár
  • Built:

    1927
  • Build by:

    Budapest Székesfőváros
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    lakóház
  • Researched:

  • Parcel Number:

    4489
  • Second address:

    Diószegi út 40-42. / Dávid Ferenc utca 10-12. / Vincellér utca 15-25.
  • Research:

    Pomázi-Horváth Viktória

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Szociális bérlakásépítés a Lenke (Bocskai) úton
A Budapest XI. kerületi Szentimrevárosban, a mai Bocskai út–Dávid Ferenc utca–Diószegi út–Vincellér utca által határolt tömbtelken 1927 elején határozták el szociális bérlakástelep építését. A korabeli nevén Lenkei út 89–95. alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank finanszírozásával a Fejér és Dános építőipari vállalkozás még abban az évben megkezdte a munkálatokat. A tervezéssel Münnich Aladár építészt bízták meg.


Lenke úti kislakások (1930 körül)
Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01553790]

Képek forrása: Uj Nemzedek, 1927. 9. évf. 36. sz. p. 3. és Magyar Építőművészet, 1928. 28. évf. 3. sz. pp. 7-11. [ARCANUM]

Az épületegyüttes alaprajzi elrendezéséről, fő- és hátsó homlokzati képéről, a későbbi módosításokról Budapest Főváros Levéltára őriz tervanyagot.[1] A telektömböt U-alakú épületekből álló, középudvaros, szabályos tengelyes kompozícióval építették be. Az épületek elrendezése: pince + három szint + padlástér lett, így alakult ki a háromemeletes városi bérház. Az egykori Lenke út felől a két épületszárnyat egy kőből épített, boltíves kapuzat kötötte össze, míg a Diószegi úti hátsó homlokzat egy magastetős főépületből, két oldalán egy-egy visszahúzott épületegységből állt. Ezen az oldalon a főépület rizalitja feletti tetőre Münnich egy gloriettet (kilátó) tervezett, melyen zászlótartó rúd kapott helyet.[2] A kaputól indulva, a tömb hossztengelyében gyalogút futott végig, ahonnan elérhető volt az összes lépcsőház.

Az épületegyüttes külsőleg egyszerű, letisztult, szimmetrikus kialakítást kapott, a földszinten körbefutó, sötétebb színű, vízszintes sávozott díszítést leszámítva a falakat fehérre vakolták, a homlokzatot osztópárkányok tagolták. Az osztott ablakokat vakolattagozat keretezte, az ajtók felett párkánytagozat futott. Egy 1930 körül készült fekete-fehér fényképen átérezhető a frissen elkészült épület és környékének hangulata: a kerttel körbevett, a földszinten üzletekkel színesített, modern, már-már ridegnek mondható bérház néhány ablakán világos színű vászonredőny látható.

A három épülettömbből álló együttesben – a lakásproblémák enyhítése céljából – 190 egyszobás és 76 kétszobás lakást, illetve 10 üzlethelyiséget alakítottak ki, utóbbiakat a Lenke úti front felől.[3] A kétszobás lakásokhoz előszoba, konyha és mellékhelyiség, valamint kamra, a kisebbekhez kamra és mellékhelyiség tartozott, míg a pincében kiszolgálóhelyiségek, illetve néhány mosókonyha lett kialakítva. A korabeli lapokban olvasható, hogy a lakások szokatlan elrendezése – nevezetesen az, hogy a bejárati ajtó a konyhába nyílt, majd azon keresztül lehetett a szobába jutni – általános elégedetlenséget okozott.[4] Ugyanígy az is kritikára adott okot, hogy csak a többszobás lakások egy részéhez terveztek fürdőszobát, míg a többihez nem.[5]

Az épületegyüttesen az elmúlt évtizedekben számos alkalommal végeztek átalakításokat, főként a komfort növelése céljából (zuhanyzók beépítése a kamrák helyett). 1986-ban döntöttek a Dávid Ferenc utca felőli részen a korábbi bölcsőde helyett idősek otthona, illetve orvosi rendelő kialakításáról.[6] 1992-1993-ban a Bocskai út felőli oldalon az üzletek ablaka felett napvédő tetőket alakítottak ki.[7] A Bocskai úti diadalkaput, illetve a gloriettet időközben elbontották, a homlokzati elemek egysége megbomlott az ablakok, erkélyek különbözősége miatt. A ház külső felújítását a közelmúltban végezték el, a homlokzat drapp színű vakolatot, míg az ablak- és párkánykeretek barnás-bordó festést kaptak.

A jól összeszokott páros: Münnich Aladár és a Fejér és Dános cég
Az épülettömb tervezője, jánosvölgyi Münnich Aladár, a kor elismert építésze 1890-ben született Szepesiglón (ma Szlovákia).[8] Szakirányú tanulmányait Berlinben és Münchenben folytatta, majd az első világháborúban tartalékos főhadnagyként szolgált. Saját irodáját 1920-ban nyitotta meg, ezt követően az ország egész területén dolgozott megrendeléseken. A munkásságával foglalkozó kutatók életművét három fő korszakra osztják: a historikus, az art deco, illetve a modern építészeti korszakra.[9] Az 1920-as, 30-as évek városrendezési és városfejlesztési törekvéseiben tevékenyen részt vett: köz- és magánépületek sora viseli magán tervezői kéznyomát. A főváros kislakásépítési akciója keretében számos tervezési munkában vett részt, általában a Bocskai úti házat is kivitelező Fejér és Dános céggel karöltve.


Münnich Aladár portréja
Kép forrása: Lakatos Mihály - Mészáros L. Edgár - Óriás Zoltán (szerk.): Az 50 éves Vállalkozók Lapja Jubileumi albuma 1879-1929. A magyar építőművészet és építőipar 50 éve. Vállalkozók Lapja, Budapest, 1931. p. 159.

A második világháború utáni városrendezési pályázaton nagyívű tervanyaggal indult, s azt meg is nyerte, azonban a megvalósításra már nem került sor.[10] Münnich 1947-ben Kanadába emigrált, s 1975-ös haláláig hű maradt magyar gyökereihez. Nevéhez fűződik a montreali magyar református közösség templomának tervezése.

A Fejér Lajos (1877–1945) és Dános László (1884–1935) építészpáros a századforduló egyik leghíresebb és legtöbb munkával ellátott építőipari vállalatának tulajdonosa volt, nem mellesleg – Dános húga révén – sógorságban álltak egymással. Mindketten izraelita származásúak voltak, szakmájukat tekintve Fejér Műegyetemet végzett építész, míg Dános kereskedelmi iskolát végzett építési vállalkozó volt.[11] Az 1900-as évek eleji társulásukat követően tevékenységük igazán a húszas-harmincas években bontakozhatott ki, elsősorban középületek, bérházak, gyárak formájában, de ki kell emelni a korszak szociális kislakásépítési akciójában betöltött szerepüket is, melynek egyik fontos állomása volt a Bocskai úti épületegyüttes kivitelezése. A nevükhöz fűződik többek között a XIII. Kárpát utca 13-15., a X. Pongrác út 17., vagy a szintén kőbányai Kolozsvári út 39-43. alatt létesült kislakásos telepek megvalósítása, valamint a híres Napraforgó utcai házak építkezésének megszervezése is. A Lenke úti építkezés idején a páros irodája a saját kivitelezésű, V. kerületi Falk Miksa utca 3. szám alatt volt,[12] ahol a két család több tagja is lakott. Leszármazottaik ma Angliában és Izraelben élnek.

Kislakásos telepek építtetője: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank
Az építtető, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nevéhez a korszak számos kislakásos telepének finanszírozása fűződik. Az intézmény Magyarország első, mai értelemben vett bankja volt, működését 1841-ben kezdte meg.[13] A második világháborúig több neves nagyvállalat, vasútvonal vagy középület létrehozásához szolgáltatta a pénzügyi fedezetet. A székesfőváros 1927. évi lakásépítkezései közül a következők finanszírozását végezte el: I. Lenke út 89-95., V. Kárpát u. 13-15., X. Ceglédi út 2., X. Kolozsvári út 39-43., X. Szent László tér 2.[14] Az előre megadott paraméterekkel rendelkező lakásokat (a bank többi építkezésével együtt) 1927. június 15-éig lehetett igényelni kérvény formájában a pesti Városházán.[15] Összesen több mint 22.000 igénylés érkezett a fővároshoz, akik közül végül csaknem háromezren jutottak kislakáshoz – volt, aki rászorultsága, más pedig protekciója révén.[16] A lakások bérleti díját a bank átlagosan évi 508 (egyszobás), illetve évi 712 pengőben (kétszobás) határozta meg, természetesen ettől eltérő megállapodások is születhettek a lakások fekvése és kivitele függvényében.


Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Erzsébet körúti fiókosztálya
Kép forrása: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum [MúzeumDigitár]

Későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek és vállalkozások
Még 1927 nyarán, a fővárosi tanács közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztálya az épülő bérház földszintjén hét egyszobás és két kétszobás lakást engedett át anya- és csecsemővédelmi intézmény létrehozásának céljára.[17] A Lenke út felől tíz üzlethelyiség kapott helyet (ez a funkció a mai napig változatlan). A többi lakás bérlőiről korabeli lakcímjegyzékek, újságcikkek, hirdetések, átalakítási kérelmek alapján kaphatunk képet. 1945-ben a ház egyik ismert lakója volt Bechtler Péter fővárosi alpolgármester (1945–1948 között);[18] a többi lakó között volt raktárnok, postaellenőr, kereskedő, üzemi alkalmazott, de gyermekgondozónő és kazánfűtő is. A házban működtette üzletét Szigeti István hentesmester,[19] és özv. Dr. Papp Gyuláné dohányáruda-tulajdonos.[20]

1937-ből fennmaradt egy ajándékozási szerződés bizonyos Szilassy Alfonz tanár és felesége neve alatt, akik a háztömb egyik lakásában laktak.[21] Szilassy a sütőipar elismert szakértője, tanműhelyvezető, a Sütőipari Technológia Kézikönyv írója volt. Az Ujság című lapban 1927-ben közzétették a sikeres lakáskérvényezők neveit, melyek között ifjabb Krúdy Gyula, a pezsgő fővárosi élet megörökítőjének egyetlen fia is feltűnt.[22] Halotti anyakönyve alapján 1962-ben bekövetkezett haláláig – a könyvtáros foglalkozású férfi – ugyanitt lakott.[23]


Ifj. Krúdy Gyula halotti anyakönyve (1962)
Szemelvény forrása: Magyarországi állami anyakönyvek, Budapest, 12. kerület, halottak. Sorszám: 1799. [FamilySearch]


Szemelvény forrása: Fővárosi Közlöny, 1928. 39. évf. 47. sz. p. 2141.

Hírek, kis színesek
Az építkezéseket megelőzően a főváros feltételül szabta a Kereskedelmi Banknak, hogy csak budapesti építőmunkásokat alkalmazhat, elsősorban a munkanélküliség enyhítése céljából.[24] A ház „falegyenünnepét”, azaz szerkezetkész állapotának megünneplését 1927. július 31-én tartották meg a helyszínen, a Fővárosi Hírlap beszámolója alapján számos rangos személy részvételével.[25] A tervező Münnich Aladár és a kivitelezők, Fejér Lajos és Dános László, valamint az építkezésben részt vevő munkások mellett Wossala Sándor műszaki főtanácsos, a fővárosi szociális célú lakásépítkezések vezetője, Hültl Dezső műegyetemi tanár, illetve a Kereskedelmi Bank igazgatója és főtanácsosa jelentek meg és tartottak ünnepi beszédet. Az általános egyetértés az év októberére megszűnni látszott, mikor Fejér és Dános cége – többletkiadásainak megtéríttetése céljából – pert indított a főváros ellen. Költségeik megnövekedését az okozta, hogy az időközben kieszközölt tervmódosítások miatt a kivitelező cég és alvállalkozói több köbmétert építettek a bérháztömbbe, mint amennyire a szerződésük szólt. A keresetet a választott bíróság különféle elvi okokra hivatkozva végül elutasította.[26]

Sources

Events of the house