Bródy Sándor utca 17. lakóház

Az épületet Podmaniczky László Császári- Királyi kamarás építette 1885-ben.

Az eredeti épület 2 emeletes bérpalota volt, melynek kocsibejárója lehetővé tette a lovaskocsik behajtását az udvarra. A ház két szárnya akkor még egy nagyobb belső kertet ölelt, ami különlegesnek számított az akkori belvárosi viszonyok között. A két szárnyban a báró lovainak kialakított istálló volt. Podmaniczky báró idejében a környék meglehetősen előkelőnek számított, hiszen közel volt a Magyar Országgyűlés Képviselőháza 1902-ig, amíg az Országház építése be nem fejeződött. Ez az épület ma az Olasz Kulturális intézetnek ad otthont. Több Ybl Miklós által tervezett épület található a környéken.

Szávozd Richárd gazdasági főtanácsos az 1900-as évek elején megszerezte a házat, és egyből átalakításokba kezdett. 1914-ben a neoklasszicista homlokzatot is átalakítva még 2 emelettel bővítette az épületet, és az udvari lakásokat 3 emeletessé alakította. Ebben az időben a Bródy Sándor utca már veszített arisztokratikus jellegéből, a bérpalotákból lassan kiköltöztek előkelő lakóik. Szávozd, Schannen Ernő műépítészt bízta meg az átalakítások kivitelezésével, aki többek között Ybl Miklóssal és Hauszmann Alajossal is dolgozott együtt, majd az I. vh. után tevékenyen részt vett Budapest újjáépítésében. Ebben a házban lakott élete utolsó éveiben Kádár Béla expresszionista festőművész, Paul Cézanne és Rippl-Rónai követője, a híres Szolnoki művésztelep tagja.