Budafoki út 59. ipari épület

A Budapest Lágymányosi Magyar Királyi Dohánygyár tervezése-építése – a felvett helyszínrajz és az Építő Ipar Szaklap közleménye alapján – 1908 tavaszán kezdődött. Az épületek tervei 1908-1909 folyamán kerültek le Zobel Lajos, az építtető Kereskedelemügyi Minisztérium főtanácsos építészének asztaláról, aki ezidőtájt tervezte a Pécsi Dohánygyárat is. Az építést Bárczy István polgármester hivatalának III. ügyosztálya hagyta jóvá, de a Fővárosi Közmunkák Tanácsának is volt illetékessége a kérdésben. Az épületek közötti minimális távolságot a szomszéd irányába a testület határozta meg. A funkció, a gyártási folyamat-technológia racionális megoldása eredményezte a tömbök csoportosítását a sajátos formájú telek adottságaihoz igazítva. A keskeny, de hosszan elnyúló szabálytalan trapéz-alakú terület két biztos határvonala volt a Budafoki út és – az akkor Budai Nagy Körútként elképzelt, ma – Karinthy Frigyes út. Az épületcsoport fő nézete a Budafoki út, két szélső pontjára került a kapuépítmény pár. A telek belsejébe került a cour d’honneur-ös gyártási épület. Az U alakzat szárait a gép- és kazánház zárja 60 méter magasságú kéményével (a terv szerint). Erre a tömbre szöget zárva húzódik az eredetileg több mint 220 méter hosszúságú, három rizalittal tagolt raktárépület. A Karinthy úti front mögött, a telek sarkaiban helyezték el az Igazgatósági épületet és egy lakóházat. Ezen a részen, a kettes számú kapu vonalában, egy „melléképület”-et húztak fel (eredeti funkciója nem ismert). Az egyes számú kapu mögött pedig egy tervezett útvonal nyitása okán egy sajátos nyitott háromszög alaprajzú műhely-pavilont telepítettek. Ezt az épületet és a Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Kft. irodáit, terv- és dokumentumtárait magában foglaló raktár bal oldali szakaszát a MOL-irodaház építésekor bonthatták el. Őrzési helyén erre vonatkozóan irat nem található. Különösképp a raktárépület sorolható a hazai ipari vasbeton szerkezetépítés számon tartandó példái közé. A vasbeton építészeti alkalmazása – szilárdságtani és tűzbiztonsági okokból – az 1900 körüli években robbanásszerűen terjedt el. Az adatok arra utalnak, hogy a szerkezettervező maga Zobel lehetett, ugyanis az egyik épület „nyugtani” számítását maga végezte. A vasbeton pillérvázas konstrukciónak előnye volt az is, hogy a tartószerkezet és a válaszfalak rendszere függetlenedett egymástól, tehát mindig az aktuális funkcióhoz illeszkedhetett a térsorolás. A volt raktárépület háromhajós felépítésű. A teher változásának megfelelően emeletről emeletre (alagsor és öt szint) karcsúsodik a pillérváz. Az épületet az attika fal mögé bújtatott alacsony hajlású tető zárta. A járófelületek az épületben aszfaltburkolásúak voltak, ezen a szögesbakancsok nem tudtak szikrát vetni. A megőrződött tervek visszautalnak az eredeti funkcióra is: az alagsorban volt pl. a burnót-liszt raktár, az első emeleten a kész gyártmányt tárolták. A belföldi nyersanyagokat a földszinten, a külföldit a második emeleten őrizték, de itt volt a Havanna szivarcsomagoló is. A komplexum 1912-ben készült el a maga teljességében. A dokumentumok néhány átalakítást is megőriztek a m.kir. Dohányjövedéki Központ (I. Iskola u. 13.) égisze alatt, a két világháború között. A MOL építkezésén túl egyéb nagyméretű beavatkozások 1945 után nem ismertek, 1991-ben a volt Igazgatósági épületben a Westel társaság végzett módosításokat. A volt Dohánygyár épületei eredetihez közeli állapotban állnak. A századforduló ipari építészetének érdekes és szép együttese: a funkcionalitás párosul a diszkrét historizáló és szecessziós részlet- és díszítő formákkal. Figyelmet érdemel az egykori kerítés építmény is. Az együttes kerületi védelem alatt áll.

Forrás