Campona utca 1-2., Harbor Park víztorony és siló

Tétény középkori mezővárosa a törökök kiűzése után néptelenedett el, majd 1712-től épült újjá, zömmel a betelepített német földművesek keze nyomán. A XVIII. század elején a térség lakóinak főbb bevételi forrásait a szántóföldi gazdálkodás, a szőlőgazdálkodás és a kőbányászat biztosította. A település kevésbé vonzó nevezetessége lett az 1949. végéig önálló településnek a honvédségi sertéshizlalda. Az 1914-ben épült, de mára már megszűnt nagytétényi hizlalda átható szagát sokáig érezhették a vasúton utazók, vagy akár az autósok. Felülve egykor a Déli pályaudvaron a Balaton felé tartó vonatra – különösen a gőzmozdonyos korban – az utasok tudták, hogy még Budapest területén kétszer is fel kell húzni az ablakot. Az alagútban, közvetlenül indulás után, mert bejött a kormos füst, és Nagytétényhez közeledve, Budafok-Háros megálló után, mert itt meg a nevezetes sertéshizlalda árasztotta el “illatával” a vagonokat. Egy ott dolgozó üzemmérnök vallomása: „minden nap hajat kellett mosnom, hogy a trágyaszagot eltüntessem, mielőtt emberek közé megyek.” A sertések bűze kellemetlen volt ugyan, de abba nem lehetett belehalni. A XX. század elején az addig elsősorban mezőgazdasági tevékenységgel érintett térségben kiépült korszerű út- és vasúthálózat, ugyanakkor a lakosság számának növekedése kedvező feltételeket biztosított az iparosodás számára. Az épületegyüttesből a régi siló és víztorony épülete és a sertéstőzsde épülete ipari műemlék, ma Harbor Park néven logisztikai központ

Forrás